Bakkhülidész
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bakkhülidész (Keosz szigete, Kr. e. 505 körül - ?, Kr. e. 430 körül) görög költő.
Szimonidész unokaöccse, Pindarosz kortársa és költői vetélytársa volt. Életrajzi adatai inkább műveinek kronológiájára, mint személyes sorsára vonatkoznak: egy bizonytalan, kései információnk van arról, hogy a Kr. e. 450-es évek elkejét Peloponnészoszon, száműzetésben töltötte. Mint kardalköltő, egykorú pályatársaihoz hasonlóan Hierón szicíliai türannosz dicsőítésének szentelte alkotásainak java részét. Első költeménye körülbelük Kr. e. 485-re keltezhető. Azt, hogy személyesen is ellátogatott-e Szicíliába, vagy csak távolról küldte el költeményeit, nem tudjuk. Pindarosszal hosszú eveken át versengett az uralkodó kegyeiért, mígnem Kr. e. 468-ban ő nyerte el a hivatalos felkérést a győzelmi kardal költésére. Szűkebb hazáját is többször foglalta versbe: öt alkalommal honfitársai sportgyőzelmeit foglalta dalba, Kr. e. 468-ban pedig a keosziak felkérték, hogy a delphoi Apollón tiszteletére költsön verset.
A kardalköltészet utolsó nagy klasszikusa volt. Az ókorban költői hagyatékát kilenc könyvbe csoportosították: az első hatba kerültek a kultikus költeményei, a többi háromba pedig győzelmi, szerelmi és magasztaló verseit sorolták. Később e költemények elvesztek, csak a 19. században került elő két papirusztekercs, amely legalább töredékesen tartalmazta hagyatékát, a 20. században előkerült további leletek pedig tovább gyarapították azt.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Based on work by 