Bahá’í

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A bahá'í vallás egy, az 1800-as évek második felében útjára induló, mára már kiforrott tanításokkal rendelkező, globális közösséget létrehozó hitrendszer, amelyet Baháulláh (1819-1850), eredeti nevén Mirza Husszein Ali iráni siíta alapított a tizenkilencedik században. A bahá'í kifejezés vonatkozhat magára a vallásra, és annak követőjére is.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Istenkép 3 Megnyilvánulások 4 A világmindenség és az élet eredete 5 A halál után 6 Miért van Gonosz? 7 Megváltás 8 Érdemtelen szenvedés 9 Más vallásokhoz való viszonya 10 Az emberi élet célja 11 A mai kor kérdései 12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A 19. század közepére – a Közel-Keleten és a nyugati világban egyaránt – kialakult egy olyan nézet, mely szerint a világnak már nagy szüksége volt az emberi természetnek és társadalomnak egy alapvető megújulására. Sokak számára egy 19. századi próféta, Baháulláh írásai jelentették e szükség kielégítését, melynek még napjainkban is egyre növekvő befolyása a modern vallásos történelem legjelentősebb fejleményének tekinthető.

A bahá'i egy Haifa-központú, egyistenhívő vallás, melynek követői a vallásalapítójuk és prófétájuk, a Perzsiából származó Baháulláh (1817–1892) tanításait követik. Központi tanításai:

1. csak egy Isten van (akit különböző nyelvek és kultúrák más- és más neveken ismernek),
2. az emberiség egy család és eljött az idő, hogy egy globális társadalomban egyesüljön,
3. az összes nagy vallás csupán lépcsőfoka az egyetlen kifejlődő hitnek, az Isten Hitének.

1844. május 23-án a perzsiai Shiráz városában egy fiatalember – akit később egyszerűen csak Báb (arabul: „a Kapu”) címen ismertek –, elkezdte hirdetni a világ minden népe által várva várt „Isten Küldötté”-nek küszöbönálló megjelenését. Ez az új vallás (a "bábi vallás") az iszlámból nőtt ki, ahogy a kereszténység a zsidóságból, vagy a buddhizmus a hinduizmusból. Bár e hitnek saját szent írásai és tanításai vannak, a bahá'ik hite szerint csak rövid időre szánták, és prófátájukat az ígért és várt messiási alaknak tekintették, mikor Baháulláh 1863-ban kijelentette, hogy ő az emberiség felnőtté érését jelző új korszakra rendelt Isteni Hirnök. Baháulláh sok üldöztetés után 1868-ban a Közel-Keleten, (a mai Izrael területén fekvő) Akkóban lévő büntetőtáborba került és ott is halt meg 24 évi rabság után. Ő jelölte ki a Carmel-hegyet a bahá'i hit legszentebb pontjának, ahol követői később kegyhelyet építettek Báb tiszteletére, és hamvait titokban oda temettette, így most az előfutár Haifában nyugszik, míg és a próféta földi maradványait az Akkó melletti Bahjiban temették el 1892-ben.

[szerkesztés] Istenkép

A bahá'íok istenképe összetett. Az egyik mód arra, ahogy Istenre utalnak, az a „Megismerhetetlen Lényeg”. Az istenség magában foglalja Isten személyes és személytelen aspektusát egyaránt. Fölötte áll minden kettősségnek, korlátozásnak és az emberi megértésnek. A személyes aspektusa: a Mindenható Isten, teremtő, mintentudó, mindehol és mindenkor jelenlévő anyagtalan lélek, akinek lényege felfoghatatlan, de neveit és tulajdonságait feltárja az emberek előtt.

[szerkesztés] Megnyilvánulások

A nagy prófétákat – Ádámot, Jézust, Mózest, Mohamedet, Zoroasztert, Buddhát – „Isten Hírnöke”-ként tekintik, és „Isten Megnyilvánulása”-ként tisztelik. Úgy hiszik, hogy ezek a küldöttek egyéni szellemmel felruházott korábban létező lelkek, akiket Isten egy üzenetének kinyilatkozására küldött el. Mindezek a Megnyilvánulások az Isten isteni lelkének és a csalhatatlan szavának tökéletes tükrözésében és jelentőségében egyenrangúak. Az legkésőbbi, de nem utolsó Hírnök Baháulláh volt, aki Isten kinyilatkoztatását a modern világunknak hozta el. A Bahá'iok meggyőződése szerint ő a Krisztus megígért visszajövetelének beteljesítője. A Hírnököket nem imádják Istenként, őket az ember és Isten közötti közbenső létszinten lévőnek tekintik.

[szerkesztés] A világmindenség és az élet eredete

Isten mindent a semmiből teremtett, ő vezérli a világmindenséget és az élet eredetéről a modern tudományok által feltárt összes jelenséget. Támogatják a tudományos kutatásokat és oktatást, mert hitük szerint a tudományok feltárják, nem vitatják Isten félelmetes teremtő hatalmát.

[szerkesztés] A halál után

A feltámadás, menny és pokol szó szerinti értelmezését a tudományos igazsággal ellentétben állónak tartják. Szerintük a feltámadás nem más, mint egy új Megnyilvánulás megjelenésekor átélt lelki ébredés. Menny az Istenhez való közelség leírhatatlan gyönyörűsége, a Megnyilatkozás által kijelentett isteni akarattal való harmónia, az örök lelki élet. Minél közelebbről ismeri és szereti valaki az Istent, annál nagyobb lesz az öröme a Paradicsomban. A Pokol az Istentől való elválasztás maga csinálta kínzókamrája, a lelki halál. A tökéletesség felé való határtalan lelki növekedés a halál után is folytatódik.

[szerkesztés] Miért van Gonosz?

Nem hisznek az eredendő bűnben és a Sátán fogalmát is szimbolikusan értelmezik. Az Isten az emberi természetet mind biológiai, mind lelki szempontból teljesen jónak teremtette. Isten az embernek szabad akaratot is adott, és vannak, akik ezt arra használják, hogy tökéletes természetüket tökéletlen módon fejezzék ki. A Szentírás Sátán-fogalma az emberek olyan döntéseinek jelképe, amelyeket akkor hozunk, amikor természetünk alacsonyabb, állati oldalát fejezzük ki, amik azután minket Istentől elválasztanak. Az Istentől távolabb lévők hajlamosabbak a bűnre.

[szerkesztés] Megváltás

A megváltás az igazság kutatásában valamint Isten akaratának követésében (mint emberi erőfeszítésben) és Isten kegyelmében (mint Isteni cselekvésben) rejlik. Az igazság az Isten Kinyilatkoztatása, azaz a lelki tökéletesség és az Istenhez való közelség elérése, ami az egyén tökéletlenségétől, vagyis alaptermészetétől való megszabadítást jelenti. Ez az állapot sokféleképpen érhető el:

1. Az Istenbe vetett hit és parancsolatainak való szigorú engedelmesség által,
2. Az Isten utolsó Megnyilatkozásához, Baháulláh-hoz való fordulással, ő tud elégséges lelki útmutatást adni,
3. Meditáció,
4. A szolgálati munkában való aktív részvétel.

[szerkesztés] Érdemtelen szenvedés

Minden szenvedés, a természeti katasztrófák által okozottakat is beleértve,annak következményeként létezik, hogy az egyén- vagy az emberiség megtagadja Istent, vagy mert az emberiség Isten parancsolataival szemben engedetlen. Hitük szerint az egész emberiség szenved, mikor valaki rosszat követ el, és az egyén jó cselekedete mindenki hasznára lesz. Szerintük gyakran a legjobbjaink szenvednek a legtöbbet az emberiség helytelenségeiért. A nem büntetésnek szánt szenvedés része Isten tervének, hogy a szerencsétlenségekkel próbára tegye a lelket, és annak hitét. A szenvedés tanítja a szenvedőt és segíti a tökéletesség felé való lelki növekedését, ahogy a szenvedés segíti az embereket bánatukban Istenhez fordulni. Az ártatlanok szenvedése nagy jutalmakat eredményez az eljövendő világban.

[szerkesztés] Más vallásokhoz való viszonya

A nagy világvallások főbb, azaz szellemi tanításai egyetemesek (Nézd a kert virágait: bár különböző fajtájúak, színűek, formájúak és alakúak, mégis ugyanazon forrás vize élteti őket, ugyanazon szél lehellete éleszti meg őket, ugyanazon nap sugarai vidítják fel őket, és ez a különbözőség csak növeli bájukat és hozzátesz szépségükhöz), így a hívek nemcsak Baháullah írásait, hanem a többi világvallás szent iratait is tanulmányozzák.

[szerkesztés] Az emberi élet célja

Baháulláh tanítása szerint minden emberi lénynek belső szellemi valósága (melyet a lelkeként azonosítanak) van, mely a fogamzás pillanatában keletkezik és a testi halál után tovább fejlődik különféle szellemi birodalmakban. Az emberi lélek Isten természete szerint teremtetett, ezért szellemisége által képes Isten tudatos megismerésére tulajdonságainak visszatükrözésére. Minél többet tud az ember elsajátítani a lelki tulajdonságokból és visszatükrözni embertársaira, annál több válik saját és más ember lelkének javára. Az ember életének célja egyéni szinten a szellemi képességek megvalósítása, ami társadalmi szinten megnyilvánul a mesterségekben, művészetekben, tudományokban és a valóság felfedezéseiben (Az emberé a legfőbb boldogság, hacsak felfedezi Isten jeleit a világban és az emberi lélekben és a magasztos tettek paripáját a civilizáció és igazság útján sarkantyúzza tovább).

[szerkesztés] A mai kor kérdései

Támogatnak minden olyan kezdeményezést, ami a világ egyesítését közelebb hozza. Ilyenek az egy-világ-kormány és -vallás, a viszályok békés megoldása (ellenzik az adott ország törvényeivel való szembeszegülést), a nemek egyenlősége, nyomor felszámolását és mindenféle megkülönböztetés is. Az abortuszt jelenleg az egyéni lelkiismeret döntésére bízzák, de hangsúlyozzák az egyén óriási felelősségét és elítélik az abortusz születésszabályozásra való felhasználását. Mások szolgálatát egyfajta istentiszteletnek tekintik. Helytelenítik a válást, de nem büntetik, és nem ítélik el. A homoszexuális embert nem ítélik el, a homoszexualitást viszont a természetes (heteroszexuális) nemi irányultság torzulásának tekintik. A homoszexuális életformát nem tartják összeegyeztethetőnek Isten akaratával, a házasság szentségét rendkívül fontosnak tartják.

A bahái hit követőinek száma 5-6 millió körül van. Az egyház irányítását helyi és országos szinten az évente választott Szellemi Tanácsok végzik el. A vezető testület az Igazság Egyetemes Háza Haifában (Izrael) székel. Jelenleg több, mint 180 országban működik Országos Szellemi Tanács. Az európai templom Frankfurt mellett található. Indiában 1,5 millió, Iránban 300 ezer az USA-ban pedig mintegy 120 ezer hívő él.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században. Szekszárd, Babits Kiadó, 1996 - 2000. ISBN 963-9015-08-3 . II. köt. / VI. könyv: A magyarországi iszlám és a bahá'i vallás.