Apor Péter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Apor Péter (altorjai báró) (1676. június 3. - 1752. szeptember 22.) történetíró, főispán, királybíró

[szerkesztés] Élete

Atyja, báró Apor Péter, korán elhunyt. Első gyámja Apor Farkas volt, aztán Apor István gróf. Tanulmányait 1686-ban Kolozsvárott kezdte. Felsőfokú tanulmányait a nagyszombati egyetemen végezte, ahol 1695-ben bölcsészdoktor, 1696-ban pedig jogászdoktor lett. Visszatérve Erdélybe, a közügyeknek szentelte életét. A Habsburg-ház kitartó híve volt, Hű ragaszkodásáért I. Lipót 1699-ben Küküllő vármegye főispánjává nevezte ki. A Rákóczi-szabadságharc harcai idején gyakran volt kénytelen lakóhelyet változtatni, majd megfosztották birtokától és rabságot is szenvedett. 1704. január 4-én a kurucok elől Brassóba, majd 1705-ben Havaselvére menekült. Júliusban azonban visszatért és csatlakozott a kurucokhoz. 1706-ban Graven ezredes elfogta és Brassóban két évig rabságban tartotta. A miniszteri tanács végül ártatlannak találta, és 1707 júliusában felmentették, de csak november 10-én nyerte vissza szabadságát. 1708-ban háromszéki főkirálybiró lett, 1713. január 15.-én bárói rangot nyert. Az 1717-iki tatár beütés alkalmával a Székelyföldről ő hárította el a veszedelmet. 1718. és 1719-ben lakóhelyéből, Altorjából a pestisjárvány miatt elmenekülni kényszerült. 1722-ben Galacon lakott. 1744-ben főkormányszéki tanácsosnak választották meg, és III. Károly arany nyaklánccal tüntette ki. A tanácsosságot azonban nem vállalta el és megmaradt főkirálybírónak. 1747-ben elvesztette a szeme világát. Erdély 1748 évi eseményeit már mással jegyeztette föl munkájában.

[szerkesztés] Munkái

Viharos életének nyugodtabb szakaszaiban pontos és igen érdekes történelmi jegyzeteket készített. Hátrahagyott művei a 18. századi Erdély legnagyobb történetírói közé emelik.

• Fő műve: Metamorphosis Transylvaniae, azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása, 1736.
• Latin nyelvű munkái: Lusus mundi et ejusdem actus Scenicus, prout in humillima familia Aporiana ab exitu quidem ex Scythia non interrupta serie nobilis, sic in reliquis eidem sangvine junctis inclitis familiis, opere et veritate. Anno 1727. Synopsis mutationum notabiliorum aetate mea in Transylvania et progressus vitae meae. (Lásd: Altorjai b. Apor Péter munkái, 1863., Monumenta Hungariae Historiae II. osztály 11. kötet)
• Kéziratban maradt magyar nyelvű művei: Syntagma et syllabus vivorum et mortuorum aetate mea, qui memoriam non fugerunt. Azaz: Az élőknek és holtaknak, kik életemben hatvanhat esztendeig voltanak, összeszedése és száma, valakik eszembe jutottanak. Syntagma et syllabus mortuorum ante aetatem meam. Azaz: A születésem előtt, 1676. esztendő előtt való holtaknak számok és nevök, uri, fő s nemesi rendből valóknak. (E kéziratok a "Metamorphosis" kiegészítő részei, másolatai megtalálhatók a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban, a gyulafehérvári Batthyányi-könyvtárban, az OSZK és az MTA könyvtárában.)
• Voltak Apornak talán még más lappangó kézirati művein kívül, Simon tudós jezsuitához intézett, de eddig elő nem került levelei; amint ez utóbbi művében megemlíti (Additam. ad imag. antiq. et nov. Hung. Viennae 1754. p. 40.).
• Az erdélyi ősvadakról szóló kézirata Szentpétervárra került.

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996