Andrei Şaguna

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk Andrei Şaguna püspökről szól. A róla elnevezett települést lást az Andrei Şaguna (település) lapon.

Andrei Şaguna

Andrei Şaguna (Miskolc, 1809. január 20. – Nagyszeben, 1873. június 28.), erdélyi román görögkeleti (ortodox) püspök.

[szerkesztés] Élete

A bölcseletet és jogot Pesten végezte. Manilovics verseci szerb püspök rábeszélésére az egyházi rendbe lépett és 1829-től Versecen a keleti teológia tanfolyamát elvégezvén, a püspök udvari papja és a verseci teológiai intézet tanára lett. Minthogy a görögkeletiek egyházában csak szerzetes lehet püspökké, 1833-ban belépett szerzetesként a lopovai zárdába, hol szerzetesi szokás szerint a keresztségben nyert Anasztáz nevét Andrásra változtatták. 1834-ben diakónus, 1835-ben protodiakónus, 1837-ben sincellos, 1838-ban protosincellos lett.

Stratimirovics szerb pátriárka maga mellé vette titkárnak és a karlócai szemináriumban tanárnak alkalmazta, és szerzett érdemei alapján 1842-ben a dúsgazdag kovili zárda archimandritájává azaz apátjává tette. 1845-ig teológiai tanár volt Versecen és az ottani konzisztórium vikáriusa, 1845-től pedig a Kovil-zárda prépostja. 1846. június 27-én az erdélyi román püspökség vikáriusa, majd 1847. december 2-án püspök lett.

Szobra Brassóban

Rendes szemináriumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott Nagy-Szebenben; az egyetemen saját költségén tanulókat tartott fenn, hogy idővel azokat tanárként alkalmazhassa; sürgette a községenkénti román iskolák felállítását. A szabadságharc alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetõleg a szerbeknek magyarellenes mozgalmához és résztvett mindazon politikai tevékenyégekben, bécsi, olmützi deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. 1850-ben „kitűnő szolgálataiért” a Lipót-rendet kapta; 1852-ben bárói rangra emelték és megkapta a belső titkos tanácsosi rangot. 1867-ben a vaskorona-rend I. osztályát és a Lipót-rend nagy keresztjét kapta.)

Egyháza érdekében hasznos és fontos tevékenységet fejtett ki: a román iskolaügyet rendezte, előmozdította a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a brassói román főgimnázium engedélyezését, amely 1851-ben meg is nyílt. 1869-ben megnyitotta a brádi gimnáziumot. 1852-ben nyomdát alapított Nagyszebenben iskolai s egyházi könyvek kiadására. 1853-ban megalapította a Telegraful Roman politikai napilapot.

Az egyházi ügyek rendezésére 1860-ban és 1864-ben zsinatokat tartott és 1864. december 24-én keresztülvitte a görögkeleti román egyháznak a görögkeleti szerb egyháztól való teljes elválasztását, és az „erdélyi románok metropolitája” (= érsek) címet nyerte. 1863-ban Reichsrath tagja lett. 1861-ben román kultúregyletet létesített. 1864-ben papságának fizetés kiegészítését 24 000 frtra emeltette. 1865-ben részt vett a kolozsvári gyűlésen és kérte, hogy Erdély és Magyarország elkülöníttessék; ezért Dózsa indítványozta vád alá helyezését. Az 1867-es és 1868-as főrendiházi üléseken is részt vett és felszólalt. 1871-ben a bukaresti román akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Teljes vagyonát egyházának hagyta; nyomdáját is egyházmegyéje örökölte.

[szerkesztés] Művei

Anrede des... an die Geistlichkeit und National-Versammlung am 28. Dezember 1848 zu Hermannstadt. Olmütz.
Promemorie despre dreptul istoric. din 1849 al autonomiei bisericesci nationale a romanilor de relegea resariteana in c. r. provincii ale Monarchiei austriace. Olmütz, 1849.
Elementele dreptuluj kanonik al Biserièij dreptoredinèose reseritene spre entrebuincarea Preocimei, a clerului tiner si a crestinilor intocmite prin… Olmütz, 1854.
Cunostintie folositoare despre trebile casatoiilor, spre folosul Preotimei si al Scaunelor protopopesci. Olmütz, 1854.
Teologia dogmatica, scoasa din manuscrisul. preacuviosului parinte archimandrit Ioan. Raics, si prescurt intocmita spre intrebuintiare in scoalele clericale de legea greco-resariteana. Olmütz, 1854.
Manual de teologie morala crestineasca pentru intrebuintiarea preotimei si aclericilor greco-resariteni revezut si retiparit sub priveghierea si cu binecuventarea esc. sale doma. Olmütz, 1855.
Contra lui Hiliad biblicist din 1858. Olmütz, 1858.
Memorial prin care se lamureste cererea romanilor de religiunea resariteanea in Austria pentru restaurarea mitropolieilor din punct de devere a ss. canoane. Asterunt c. r. ministeriu pentru cult si instructiune 1851. Olmütz, 1860.
Istoria bisericei ortedocse resaritene universale, dela intemeierea ei pana in zilele noastre, compusa si aeum autaia oara data la lumina numai ea manuscript. Olmütz, 1860. Két kötet.
Compendiu de dreptulu canonicu alu unei santei sobornicesci si apostolesci biserici. Olmütz, 1868.