Ametiszt
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az ametiszt a kvarc ásványnak az ibolyaszínű változata.
Anyaga szilíciumdioxid (SiO2), színezetét a mangán, illetve a vas-citán adja. Tiszta állapotban féldrágakő. Trigonális rendszerben kristályosodik. Hidrotermális eredetű, repedések, üregek falán találhatóak az ametiszt prizmás vagy piramis alakú kristályai. Igen kemény, rideg anyag, nem hasad, hanem törik. Az üveget jól karcolja, keménysége 7-es. Kémiailag ellenálló.
A lila legkülönbözőbb árnyalataiban, az egész világos ibolyaszínen át a sötét kékesliláig sok árnyalatban fellelhető. Színe nem mindig egységes, gyakran világosabb és sötétebb részleteket látni rajta, hosszan tartó napfény hatására kifakulhat. A sötétebb színű kristályok általában ritkábbak. Melegítve a színét változtatja, megsárgul, többé-kevésbé megszíntelenedik. Kristályai egyszerűeknek látszanak, de az optikai vizsgálat azt árulja el róluk, hogy többnyire sokszorosan összenőttek. Az összenövés némelykor már egyszeri megtekintésnél is szembeötlik, mivel a kő törésén finom hullámos vonalakat látni.
[szerkesztés] Szokások és hagyományok
Az összes kvarcváltozatok között a legkedveltebb kő. A régiek is nagy becsben tartották, amulettnek hordták, mert azt hitték róla, hogy hordozóját megvédi a részegségtől (az amethüsztosz görög szó, jelentése: nem részegítő). Az asztrológiai hagyományok szerint a februárban születettek, a Halak és a Kos köve az ametiszt. A józanság, értelem, tiszta gondolatok köve, amely megvéd a mérgektől is. Neve női névként is használható.
[szerkesztés] Előfordulási helyek
Az ametisztet többnyire telérekben, kőzeterekben vagy az úgynevezett ametisztmandulákban lehet megtalálni. Az ilyen mandulák nagy mennyiségben találhatóak Brazíliában. Hazánkban Gyöngyösoroszi és Telkibánya mellett fordul elő.
[szerkesztés] Felhasználás
Főleg ékszerként használják. Hasonló módon munkálják meg, mint a többi kvarcot, de féldrágakő változatát a briliánshoz hasonlóan sokszöglapocskásnak köszörülik, hogy ragyogása elevenebb legyen.
Based on work by 