Absentium ablegatus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Absentium ablegatus-nak (latin ’’a távollevők követe’’) nevezték 1848-ig az országgyűlés felső táblájáról önszántukból távol maradó főrendeknek és a főúri özvegyeknek, árváknak a képviselőit, akik a két táblai rendszert véglegesen szervező 1608. évi koronázás utáni I. törvénycikk szerint az alsótáblán a megyei követek és káptalanok után (a régi szokásnak megfelelően) ülést nyertek, s ott, mint a törvény mondja, érdemük és szavazatuk megadandó lett volna, ténylegesen azonban nem volt jelentőségük, sem tanácskozási, sem szavazati joguk nem volt. A távollevők követe a köznemesek közül nemesi rendből volt választható; egy-két személynél többet nem képviselhetett és igazolásául az illető főrendtől nyert megbízólevél szolgált.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Pallas Nagy Lexikona
Based on work by 