9M14 Maljutka
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A 9M14 Maljutka (NATO-kódja: AT–3 Sagger) a Szovjetunióban kifejlesztett vezetékes parancsközlő távirányítású páncéltörő rakétarendszer. A Varsói Szerződés legelterjedtebb páncéltörő rakétafegyvere volt az 1960-as évektől kezdődően, és Szovjetunión kívül további öt országban gyártották. Hordozható, járműre, valamint helikopterre telepített változata is ismert.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A Maljutka rendszert 1960-ban tervezték a kolomnai KBM tervezőirodában Sz. N. Nyepobegyimij főkonstruktőr vezetésével és 1963-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben, ahol ez volt az első könnyű páncéltörő rakéta, amely hordozható kivitelben is készült. A gépesített lövész zászlóaljaknál rendszeresítettek szakaszonként két-két hordozható indítóberendezést és egy irányítóberendezést, ezt három katona szállította, illetve kezelte. A minimálisan 500 m-től alkalmazható Maljutka rakéták kiegészítéseként a lövész alegységek RPG-7 páncéltörő rakétákkal is fel voltak szerelve. Később a gépesített lövész csapatok alapjárművének számító BMP–1 fegyverzetében is megjelent, de alkalmazták a BMD–1-en is, és a BRDM–2 alvázán a Maljutka rendszert telepítve páncéelhárító harcjárművet alakítottak ki.
A Magyar Néphadseregben a BMP–1 harcjárművek és a Mi–24 harci helikopterek fegyverzetében volt rendszeresítve a Maljutka rendszer.
[szerkesztés] Harci alkalmazása
A 9M14 Maljutka rendszert először a vietnami háborúban vetették be 1972-ben. Az 1973-as Jom Kippur-i arab-izraeli háborúban Szíria és Egyiptom hatékonyan alkalmazta a páncéltörő rakétát az izraeli páncélosok ellen. Maljutkával legalább 800 izraeli páncélost lőttek ki az összecsapás során.
[szerkesztés] Műszaki jellemzői
A rakéta a 9P111 típusú hordozható indítóberendezésről, BMP–1, BMD–1 és BMRD–2 harcjárművekről, valamint a Mi–2, Mi–8 és Mi–24 helikopterekről indítható.
A hordozható 9P111 földi indítóberendezés alapjául az üvegszálas tároló konténere szolgál, amely kb. 5 perc alatt hozható üzemkész állapotba. A konténerre szerelhető fel az indítósín a rakétával. A rendszer tartozéka egy különálló és az indítóberendezéshez kábellel csatlakoztatható 9SZ415 vezérlőrendszer, amely egy kis botkormánnyal rendelkezik a rakéta irányításához. A rakétát kis távolságon a kezelő szabad szemmel követi, 1000 m fölött a 8-szoros nagyítású, 22,5° látószögű 9S16 típusú prizmás irányzótávcsövet használhat. A rakétát a kezelő a botkormánnyal vezeti a célra. A kormányparancsokat vezetéken kapja a rakéta a vezérlő berendezéstől. A háromeres vékony vezeték a rakétában lévő dobról repülés közben fut le. Hatékony használatához a manuális parancsközlő irányítási mód a kezelőktől nagy gyakorlatot igényel. A harci tapasztalatok azt mutatják, hogy átlagosan képzett kezelőkkel legfeljebb 20-25% közötti találati arányt lehet elérni. További probléma, hogy az indítástól a maximális lőtávolságig a rakéta kb. 30 másodpercet repül, ez pedig elegendő időt biztosít ahhoz, hogy a célpont a rakétaindítást észlelve kitérő manővereket tegyen. A késői változatok már félaktív parancsközlő irányítást alkalmaznak, ezzel a célzás hatékonyabban megvalósítható.
A rakétát egy indítótöltet veti ki az indítósínről, majd ezt követően indul be a menethajtómű. A rakéta forgás-stabilizált, másodpercenként 8,5 fordulatot tesz meg a hossztengelye körül repülése közben. A forgást a rakéta stabilizátor szárnyának állásszöge biztosítja, indításkor a kezdeti forgómozgást pedig a az indítótöltet adja a rakétának. A rakéta mindenkori földhöz viszonyított helyzetét a beépített miniatűr giroszkóp segítségével határozza meg.
A BMP–1 gyalogsági harcjárművön és a BMD–1 desszant-harcjárművön a rakéta indítósíne a lövegcső fölé rögzíthető. A rakétát a harcjárművön belül az indítósínnel összeszerelve, becsukott stabilizátor-szárnyakkal tárolják. Indítás előtt a torony tetején, a löveg fölött kialakított zárható nyíláson keresztül lehet a lövegcsőre kitolni. Irányítása a harcjárműben elhelyezett botkormánnyal történik, a rakéta repülése az irányzótávcsővel követhető, ehhez a távcsövet nagyobb látószögű üzemmódba lehet állítani. Az indításkor a toronyban elhelyezett pedált lenyomva egy védőüveget kell lehajtani az irányzótávcső külső nyílása elé, amely az indítás után felcsapódik. Ez megakadályozza, hogy a rakéta indítótöltete bekormozza a távcsövet.
A BRDM–2 alvázra telepített rendszernél a harcjármű páncéltestébe süllyeszthető toronyban hat rakéta helyezhető el. A Mi–24 harci helikopternél a félszárnyak alatt rögzíthaető oldalanként két-két rakéta.
A rakéta szerkezete végtelenül leegyszerűsített. Minden lényeges funkciót ellátó berendezést az irányítóberendezésébe telepítettek. A kormánymű vezetéken kapja a parancsokat. Legbonyolultabb alkatrésze a fedélzeti giroszkóp. A hajtómű kétkamrás égéstérrel rendelkezik. Elülső és hátulsó részén négy-négy kúpos fúvócsövön távoznak az égéstermékek. A rakéta kormányzása a tolóerővektor változtatásával történik. A rakéta orr-részében helyezkedik el a kumulatív töltet. Mögötte a kormánymű a hajtóművel, hátul pedig az elektromos csatlakozók és a vezetéket tároló dob található.
[szerkesztés] Típusváltozatok
- 9M14 Maljutka (AT–3A Sagger–A) – az alapváltozat, amely 1963-ban állt hadrendbe és 1984-ig gyártották
- 9M14M Maljutka–M (AT–3B Sagger–B) – nagyobb teljesítményű rakétahajtóművel készült változat, amely nagyobb utazósebességet biztosított
- 9M14P Maljutka–P (AT–3C Sagger–C) – javított kumulatív töltettel felszerelt változat, a páncélátütő képesség 460, majd 520 mm-re nőtt
- 9M14–2 Maljutka–2 (AT–3D Sagger–D) – Félautomata parancsközlő vezérlőrendszerrel ellátott változat, amely 1990-ben állt szolgálatba. A 9M14–2M altípus ERA-páncélzat ellen is alkalmazható tandem elrendezésű kettős kumulatív harci résszel rendelkezik. Az F alváltozat rakétája élőerő és könnyű járművek ellen alkalmazható termobarikus harci résszel van ellátva.
[szerkesztés] Külföldi másolatok
A 9M14 Maljutka rendszert a Szovjetunión kívül öt országban gyártották, vagy gyártják ma is:
- Hongjian HJ–73 – kínai változat, amelyet 1979-ben állítottak szolgálatba
- RAAD és RAAD–T – iráni másolat
- Szuszong-Po – Észak-Koreában gyártott változat
- POLK – a 9M14 Maljutka-P alapján Szlovéniában gyártott változat
- Kuen Wu – tajvani változat
[szerkesztés] Üzemeltetők
A rakéta rendszeresítette: Afganisztán, Algéria, Angola, Csehszlovákia, Bulgária, Egyiptom, Etiópia, Észak-Korea, Horvátország, India, Irak, Irán, Jugoszlávia, Kína, Kuba, Lengyelország, Líbia, Magyarország, Mozambik, Peru, Románia, Szlovénia, Szíria, Tajvan, Uganda, Vietnam, Zambia. A rakéta megtalálható a Hezbollah fegyverzetében is.
[szerkesztés] A rakéta (alapváltozat) műszaki adatai
- Hossz: 860 mm
- Fesztáv: 939 mm
- Törzsátmérő: 125 mm
- Indulótömeg: 10,9 kg
- Utazósebesség: 115 m/s
- Hatósugár: 3 km (Minimális alkalmazási távolság: 500 m)
- Irányítás: Manuális vezetékes parancsközlő távirányítás
- Harci rész: 2,5 kg-os kumulatív töltet, 400 mm-es páncélátütő képességgel
Based on work by 