Ólubló

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ólubló (szlovákul Stará Ľubovňa, németül Altlublau, lengyelül Stara Lubowla, latinul Lublovia,): város a mai Szlovákiában az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Lublófüred és Lublóváralja tartozik hozzá. 2002-ben 16 200 lakosa volt.

Ólubló helye Szlovákiában

Ólubló vára a falumúzeummal

[szerkesztés] Fekvése

Poprádtól 46 km-re északkeletre a Poprád-folyó lapálya fölé nyúló földnyelven a Poprád és a Jakubina összefolyásánál fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a szláv Ľubel személynévből ered.

[szerkesztés] Története

Területe már a kőkorszaktól fogva folyamatosan lakott volt. Lubló vára a 14. század elején épült, 1311-ben Amadé nádor foglalta el Csák Mátétól királya számára. A település 1364-ben I. Lajostól szabad királyi városi rangot kapott. 1412-ben Zsigmond itt kötötte azt a békét, melyben 13 szepesi várossal

Az elzálogosított szepesi városok térképe

együtt Lublót is elzálogosította a lengyeleknek, akik innen kormányozták a városokat. Ezt a kereskedelem és a kézművesség fellendülése követte. 1433-ban azonban a husziták foglalták el. 1553-ban a vár leégett, a tűzvész áldozata lett az akkori kormányzó, valamint a levéltár is de újjáépítették. 1655 és 1661 között a várban őrizték a lengyel koronázási ékszereket. 1710-ben súlyos pestisjárvány pusztított, ezután elpusztult lakossága helyére szlovákokat telepítettek. A város 1772-ben került vissza Magyarországhoz, ekkor elveszítette addigi különleges jogállását. 1778-ban a tartományi székhely Igló lett. 1910-ben 1841 lakosából 1359 szlovák (lengyel nyelv), 261 német és 189 magyar volt. 1918 Lengyel Nemzeti Tanács. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Ólublói járásának székhelye volt. A II. világháborúban a város jelentős károkat szenvedett, ekkor hagyta el a várat utolsó ura Zamoyvsky János lengyel gróf. 1968-ban újra járási székhely lett.

[szerkesztés] Látnivalók

Ólubló vára

A Poprád túloldalán emelkedő 200 m magas hegytetőn áll Lubló vára.
A várost valaha erődített védőfal övezte, melyből mára semmi nem maradt.
Gótikus eredetű barokk plébániatemplomát szintén fal vette körül.
Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1280 körül épült egy korábbi fatemplom helyén. A 17. század második felében barokk stílusban átépítették.
A városháza épülete 1640-ből származik, itt volt a szepesi városokat kormányzó lengyel sztaroszta városi hivatala.
A vár előterében falumúzeum található.
A várostól délre fekszik Lublófürdő, melynek szénsavas-vasas forrása van.