Écs

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.55874° k. h. 17.71790°

**Écs**

Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Pannonhalmi
Rang	község
Terület	19,83 km²
Népesség
Összesen: 1762 fő (2001) Népsűrűség: 88,86 fő/km²
Irányítószám	9083
Körzethívószám	96
Térkép é. sz. 47.55874° k. h. 17.71790°	település Mo. térképén

Écs község Győr-Moson-Sopron megyében, Győrtől közúton és vasúton 16 km-re, a Pannonhalmi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

A Sokorói- (Pannonhalmi-) dombvidék ravazd-csanaki vonulatának északi részén, annak kelet, északkeleti oldalán helyezkedik el. A község határának nagy részét mély vízmosásokkal szabdalt dombvonulat uralja. A település ősi magja a Szentmártoninak nevezett völgy peremén húzódó győr– veszprémi út mellett épült. A jellemző közlekedési irány északnyugat-délkeleti, vagyis követi a dombvonulat elhelyezkedését. Vasúton akár Győrből, akár Veszprémből induló átmenő járatokkal, vasúton ugyanígy a Győr-Veszprém közötti vonalon érhető el. Pápa irányából Győr-Ménfőcsanakon a malomi elágazásnál, a győr–székesfehérvári útról pedig vagy a töltéstavai, vagy a péri leágazásnál Győrsághalomalján, Győrságon, Pannonhalmán keresztül legcélszerűbb elérni.

[szerkesztés] Története

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

A település régi lakott hely voltáról régészeti leletek tanúskodnak, melyek a kőkori g nyúlnak vissza. Találtak a környéken romai kori, kelta és honfoglalás korabeli tárgyi emlékeket is. Területén a középkorban több lakott hely volt. A mai Écs Nagyécsfalu és Nagyécshegy egyesítéséből alakult. Első írásos említése 1172-ből való. Ekkor Esu, Echu néven szerepel. Szőlősök és győri várnépek lakhelye volt, ahol nemesek és egyházak birtokoltak földet és szőlőt. IV. Béla 1240-ben szabályozta az itt lakó, győri várhoz tartozó királyi szőlőművesek viszonyait. A megelőző időben Écsen közbirtokosság lakott, ekkortól viszont Ech mint a szentmártoni apátság birtoka szerepel. A középkor folyamán birtokolták még a pálosok, a johanniták és a győri széleskáptalan. 1398-ban a világi földesurak mellett összesen 6 egyház földesúri hatóságot szolgáltak az écsiek. Az 1600-as elején a falu és környéke teljesen elpusztult. Később a község újratelepült, de a Rákóczi-szabadságharc idején Heister tábornok felégette a környéket. 1809-ben a franciák vonultak át a községen, melyet az ún. dézsmapince homokköveiben lévő francia feliratok is bizonyítanak. A sorsfordító események sorából említésre méltó, hogy az 1848-49-es szabadságharcban 36 écsi vett részt, kiknek emlékét a művelődési házban elhelyezett emléktábla őrzi. A századelő kivándorlási hulláma 250 helybéli lakost követelt, az I. világháború 75-öt. 1920-ban Écsen avatták fel az ország első világháborús emlékművét. A II. világháború 45 katona - és 27 polgári áldozatot hozott. Kisebb jelentőségű volt a "Nagyatádi-féle" földreform (1-1 kh földet juttattak). 1945-ben 448 kh föld kiosztására került sor. Nem kerülték el a községet a későbbi történelmi események sem. 1956. november 11-én a nyugatra tartó szabadságharcosok és a győri szovjet alakulatok között tűzharcra került sor, melynek következtében 1 magyar és 6 szovjet vesztette életét.

1970. július 1.-től Pannonhalma NKKT társközsége a 19/1970. sz. NET hatá-rozat alapján. 1990. szeptember 30-ával kivált a nagyközségi közös ta-nácsból, s ezzel egyidejűleg önálló községi önkormányzatot alakított a 23/1990. (III.6.).KE sz. határozat értelmében. Az elmúlt, mintegy 120 éves időszak népesség alakulási adatait a regionális összefüggések tükrében érdemes vizsgálni. Écs egyértelműen a győri vonzáskörzet része annak ellenére is, hogy nem épült egybe a közvetlen agglomeráció településeivel (Győr-Ménfőcsanak, Győrújbarát, Nyúl). Igazából az 1970-ben megalakított Pannonhalma székhelyű nagyközségi közös tanács sem tudta a feszültséget feloldani. Ellenkezőleg Az önállóság reprezentáns helyi intézményei jöttek létre.

Patika

A takarékszövetkezet

Jelenleg 1705-en lakják. Jelentős népességcsökkenés 1960 után figyelhető meg, ami egyértelmű összefüggésbe hozható a mezőgazdaság szer-kezetének átalakításával, az agglome-rációs központban eszközölt iparfej-lesztési politika elszívó hatásával. A település utcarendszere a dombi részen a járhatóságnak megfelelően a vízfolyások által kivájt horgasok felhasználásával alakult ki: ennek megfelelően zegzugos és szűk keresztmetszetű. Több helyen a terepviszonyok csak egyoldali beépítést tettek lehető-vé. A szőlőhegyi beépítés azokon a helyeken rendeződött utcasorokba, ahol erre a terep lehetőséget adott. A főút melletti falui részen, a síkabb területen lévő telekelosztás szabályos-nak mondható. A lakóépületek általá-ban földszintesek, az emeletes családi házak elszórtan helyezkednek el. A község belterülete jóval meghaladja a tényleges lakott területet, mivel magá-ban foglalja a régebben lakott, de mára elnéptelenedett szőlőhegyi részt is. Lényegében ugyanarról van sző, mint pl. a nem messze innen lévő Pázmándfalu esetében: a "hegyi" településrész lehúzódik a közlekedési főtengely irányához közeli területekre. Külterülete terület-felhasználási szem-pontból erdőterületre, mezőgazdasági hasznosításra alkalmas területre és egyéb területre osztható. Erdőterületének nagysága 517 ha, melynek nagy része állami tulajdon. Nagyobb része a Ravazd- Csanaki dombvonulat gerincén és meredek lejtőin található. Használója a Kisalföldi Erdő- és Fafel-dolgozó Gazdaság. Néhány védelmi célú területének kivételével elsősorban gazdasági célú és besorolású erdőről van szó. Az összefüggő erdőterületek erdészeti utakkal jól feltártak, bár többségük földút. Egy részük turistaútként is jelölt. A dombság és benne Écs szőlőtermesztési, feldolgozási hagyományai közel ezer éves múltra tekintenek vissza. A környező településekhez hasonlóan ez a terület is a Szent-Márton hegyi (Pan-nonhalmi) bencések szőlőtermő terüle-te volt. Szőlőművelési kultúrája máig fennmaradt, amit az utóbbi időkben divatossá vált, nagyüzemi művelésre is alkalmas völgyi területű szőlősök is bizonyítanak. Az idő múlását nem annyira a begyakorlott és átörökített szőlőművelési gyakorlat, sokkal inkább az új szőlőfajták megtelepítése igazolja.