Ágoston János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ágoston János (Keresztély) (Nagykároly, 1787. április 26. – Veszprém, 1863. június 28.) bölcsész, pap.
[szerkesztés] Élete
Alsóbb iskoláit szülőhelyén, a bölcseletet a győri akadémián végezte. Az egyházi rendbe lépett, és a teológiát mint Várad vármegyei növendékpap a pesti egyetemen tanulta. 1810-ben áldozópappá szentelték; azután egy évig mint csillagász-segéd és tanár Erdélyben a gróf Batthyányi Ignác alapította gyulafehérvári csillagvizsgáló intézet mellett működött; azonban szembetegsége miatt a hivatalától megválni kényszerült. Ezután egy évig Zilahon és 1812–16-ig Gyulán káplánkodott. 1816-ban Szentandrásra tették plébánosnak. 1832-ben gyengélkedése miatt nyugdíjba helyezték, és haláláig Pesten lakott.
[szerkesztés] Munkái
- Két magyar óda, egyik Mártonffi József erdélyi püspök, másik Fang István prépost tiszteletére. (Szeben, 1811.)
- Méltóságos gróf Csáky László püspöki helyettes tiszteletére, midőn békési egyházkerületben bérmálna. (Nagyvárad, 1816.) (Magyar óda.)
- Lehet-e? van-e? egyedül idvezető ekklezsia? (Pest, 1822. (A. J. aláírással)
- Megbővíttetett mágnes, vagyis: kifejtése azon tiszta igazságoknak, melyek indító okúl szolgálhatnak minden keresztény felekezetbeli magyaroknak arra: hogy az igaz, nemzeti római keresztény kath. religióban, anyaszentegyházban egyesüljenek a boldogságra. (U. ott, 1823.)
[szerkesztés] Forrás
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996