XVI. Benedek pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

XVI. Benedek pápa

XVI. Benedek (latinul Benedictus PP. XVI; született Joseph Alois Ratzinger, 1927. április 16.) a Római Katolikus Egyház jelenleg uralkodó pápája, akit 2005. április 19-én választott meg a bíborosi testület. Beiktatása 2005. április 24-én, Szt. György napján volt. Ő a 265. pápa.

[szerkesztés] Életrajz

XVI.Benedek megválasztásakor áldást oszt

Ratzinger a németországi Marktl am Inn-ben (Felső-Bajorország) született egy rendőrtiszt fiaként. 1941-ben kötelezték, hogy csatlakozzon a Hitlerjugendhez, de többször ki akart lépni, és nem járt a gyűlésekre sem. 1943-ban besorozták katonának, és Magyarországra küldték, ahol tankcsapdákat kellett felállítania, majd dezertált. 1945-ben az ellenség fogságába esett. Amikor kiengedték, bátyjával együtt belépett a katolikus szemináriumba. 1951. június 29-én Münchenben mindkettőjüket pappá szentelték.

Egyetemi éveit Münchenben és Freisingben töltötte. Professzori kinevezését követően a bonni, a münsteri, majd a tübingeni egyetemen tanított. Regensburgban egyetemi tanszéket (intézetet) alapított, amelyet ma is a „Ratzinger-iskola”-ként emlegetnek. 1972-ben megalapította a Communio című katolikus folyóiratot. 1977-ben kinevezték München érsekévé, ugyanezen év júniusában bíboros lett. 1981-ben II. János Pál pápa kinevezte az egyházi tanítóhivatal, a Hittani Kongregáció prefektusának. (A hitbeli doktrinákért felelős hivatal 1908-től 1965-ig a Sacra Congregatio Sancti Officii – a „szent hivatal kongregációja” –, korábban, 1542-től a Congregatio Romanae et universalis Inquisitionis – „a római és egyetemes inkvizíció kongregációja” – volt. A középkori inkvizíció módszereit Ratzinger bíboros 2003-ban elítélte. [1]) 1982-ben lemondott a müncheni érsekségről, 1993-ban pedig Velletri-Segni bíboros-érseke lett. 2002 óta a bíborosok dékánja. Minden más bíborosnál közelebb állt II. János Pál pápához.

Dékáni hivatalának köszönhetően a II. János Pál halálát követő interregnum idején ő volt a Vatikán legmagasabb rangú embere. Ő celebrálta II. János Pál temetési miséjét 2005. április 8-án.

2005. április 19-én választották pápává. Pápaként mondott első miséjén többször is emlékeztetett a XXIII. János által összehívott II. vatikáni zsinat döntéseire, és leszögezte, hogy II. János Pál pápa irányvonalát kívánja folytatni.

Fiatal korában radikálisnak számított, a 60-as évek diákmozgalmainak idején azonban nézetei fokozatosan fordultak tradicionálisabbá. Volt tanártársát, Hans Küng teológust ő tiltotta el a tanítástól, s konzervatív szigora miatt többek közt az „Isten rottweilere” gúnynevet kapta. Elődjéhez, II. János Pálhoz hasonlóan támogatja a cölibátus intézményét, ellenzi a nők pappá szentelhetőségét, a mesterséges születésszabályozást, az abortuszt és az eutanáziát. E két utóbbiról kijelentette, hogy aki e „súlyos bűnöket” támogatja, annak nem szolgáltatható ki szentség. II. János Pál egyik legközelebbi munkatársaként hírnévre tett szert, személyes ismerősei szerint kedves, sőt félénk ember.

Benedek pápa hat nyelven beszél, további négyen olvas és ért; képzett zongorajátékos, különösen Mozartot és Beethovent kedveli.

Ő a nyolcadik német pápa, a legutóbbi az akkori Németalföld (ma: Hollandia) területén született VI. Adorján volt 1522 és 1523 között. Az utolsó pápa, aki a mai Németország területén született, II. Viktor volt (1055–1057 között uralkodott.)

[szerkesztés] Pápai munkássága

XVI.Benedek a Saturno nevű kalapban

A Kölni világifjúsági találkozón XVI. Benedek nemhivatalos ígéretet tett zarándokoknak a marpingeni jelenések kivizsgálására. (2001-ig összesen 45 illatészlelést, 20 fény és napvíziót, 11 még a Vatikán által hivatalosan kiküldött orvos igazolására szoruló gyógyulást, 15 jelenést és 3 megtérést regisztráltak: melyekben Szűz Mária Németország és a németség jövőjéért aggódott.)

Első enciklikáját, mely a Deus caritas est (Az Isten szeretet) címet viseli 2006. január 25-én mutatták be a Vatikánban.

[szerkesztés] Magyarul megjelent könyvei

XVI.Benedek és az isztambuli ortodox pátriárka közösen osztanak áldást

A keresztény hit (Einführung in den Christentum), OMC, Bécs, 1976
Beszélgetés a hitről Vittorio Messorival, Vigilia, Budapest, 1990
Krisztusra tekintve : a hit, remény és a szeretet gyakorlása, Vigilia, Budapest, 1993 [2]
Bevezetés a katolikus egyház katekizmusába (Christoph Schönbornnal közösen), Ecclesia, Budapest, 1994
A föld sója, Szent István Társulat, Budapest, 1997
A remény forrásai: gondolatok az üdvtörténet nagy ünnepeiről, Ecclesia, Budapest, 1997
Augsburgi Nyilatkozat, Szent István Társulat, Budapest, 1999
Dominus Jesus (A Hittani Kongregáció vezetőjeként), Szent István Társulat, Budapest, 2000 [3]
A keresztény erkölcs alapelvei (társszerző Heinz Schürmann, és Hans Urs von Balthasar mellett), L'Harmattan, Budapest, (2002)
A liturgia szelleme, Szent István Társulat, Budapest, 2002
Isten és a világ, Szent István Társulat, Budapest, 2004
Benedek Európája a kultúrák válságában, Szent István Társulat, Budapest, 2005

1998. május 21-én Stephanus-díjjal tüntette ki Ratzinger bíborost a Szent István Társulat. A díjat azoknak adományozzák, akik magyarul megjelent műveikben a keresztény európai kultúra értékrendjét közvetítik. [4]