Terhességmegszakítás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Orosz plakát az abortuszról

Terhességmegszakítás (latinul: Abortus arteficialis) néven rendszerint a terhesség az anya önálló akaratából történő megszakítását értjük. Az anya megmentése céljából az orvosoktól megindított mesterséges vetélés nem tartozik ide.

Tartalomjegyzék

1 A megszakítás törvényes okai Magyarországon
2 Az abortusz engedélyezésének folyamata Magyarországon
3 Közvetett és közvetlen beavatkozások
4 Korlátozások
5 Története
- 5.1 A Katolikus Egyház hozzáállása
6 Társadalmi megközelítés
7 A terhességmegszakítás módjai
8 Statisztika
9 Források
10 Külső hivatkozás

[szerkesztés] A megszakítás törvényes okai Magyarországon

egészségügyi ok (Ha a terhesség az anya életét veszélyezteti, ha a terhesség az anya egészségét veszélyezteti, ha a magzatnak genetikai ill. egyéb károsodása van)
Ha a terhesség bűncselekmény (erőszak, vérfertőzés) következménye
Ha az anya súlyos válsághelyzetben van (anyagi nehézségek, családi állapot, apa hiánya, az anyának már több gyermeke van, és nem kíván újabb terhességet, ha az anya túl fiatal (pl. fiatalkorú) gyermeke felneveléséhez).

[szerkesztés] Az abortusz engedélyezésének folyamata Magyarországon

A magyarországi gyakorlat szerint a terhesség orvosi megállapítása után, ha az anya súlyos válsághelyzet okát jelöli meg a terhesség megszakítására, akkor a terhesség orvosi papírjaival köteles védőnői tanácsadáson megjelenni. A védőnő kísérletet tesz arra, hogy az anyát rábeszélje a terhesség megtartására. Felvilágosítja az állami segélyek lehetőségeiről és az örökbefogadásról. A beszélgetést még egyszer megismétlik. A tanácsadáson az anyának határozott kijelentést kell tennie arról, hogy nem kívánja megtartani a terhességet.

A második beszélgetés alkalmával megkapja az állami engedélyt a magzatelhajtásra, enélkül az abortusz illegális. A tanácsadás anonim. Harmadik lépésként az anya felvételt nyer a kórházban, ahol végrehajtják a terhességmegszakítást.

A megszakítás költségeit az anya állja, amit csekken fizet be az Országos Egészségbiztosítás számlájára. 2002-ben ez az összeg 20 000 Ft volt. Ha az anya és/vagy a magzat élete veszélyben van/lesz a terhesség megtartásával, ha a magzat elhalt a méhben, ha a terhesség méhen kívüli valamint a másállapot erőszakos büntett következményeképp jött létre, a terhességmegszakítás költségeit az állam állja.

A magzatelhajtást a magyar állam a 12. terhességi hétig engedélyezi, afelett csak különleges orvosi indok mellett elhajtható a magzat.

A művi abortusznak a magyar jog szerint két formája van:

„engedélyezett”
„törvénytelen”

A kettő különbsége az, hogy amíg az "engedélyezett" abortuszt a törvény hozzájárulásával hajtják végre felhasználva az orvostudomány eredményeit a magzat elpusztítása érdekében, addig a "törvénytelen" abortuszt a törvények tiltása ellenére végzik, fokozottabban veszélyeztetve ezzel az anya életét is.

[szerkesztés] Közvetett és közvetlen beavatkozások

Közvetlen művi abortuszról van szó, ha a beavatkozás célja a magzat elhajtása, közvetett művi abortuszról, ha az anya meggyógyítása, de következményeként a magzat eltávozik az anyaméhből. Tehát ide kell sorolni azokat az eszközöket (méhspirál) és tablettákat (esemény utáni tabletta) is, amelyeket egyes nők mint fogamzásgátló készítményeket használnak, holott azok magzatelhajtó hatásúak. A méhspirál lényege, hogy a méh űrterébe felhelyezve megakadályozza a megtermékenyült pete beágyazódását, vagyis abortuszt eredményez. Ugyanez mondható el az ún. esemény utáni tablettáról is, mivel nem az emberi élet elindulását akadályozza meg, hanem megakadályozza a nő szervezetetében a megtermékenyült petesejt befogadását.

[szerkesztés] Korlátozások

George W. Bush aláírja az abortusztörvényt 2003-ban

Napjainkban Nyugat-európai jogállamokban korlátlan, kizárólag az anya akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik. Különbség a korlátozások rendszerében van. Alapvetően két megoldási mód ismeretes:

1. Az indikációs korlátozások módszerét követő országokban csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (pl. az anya életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Svájc, Spanyolország, Belgium, Portugália, Németország, Írország, Anglia, Luxemburg, Málta, Finnország, Izrael és részben Olaszország.

2. Az időbeli korlátozások rendszerét követő országokban egy meghatározott időpontig - általában a fogamzástól számított 12 hétig - az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet. Ezen országok közé sorolható: Ausztria, Hollandia, Görögország, Dánia, Franciaország, Svédország, Norvégia, Törökország, Magyarország

Világviszonylatban megállapítható, hogy a nagy népességű országok (pl. USA, Kína, Oroszország, Japán) követik általában a időbeli korlátozást, míg az alacsony népességűek az indikációs korlátozást követik. Ázsiai országokban az iszlám, buddhista és hindu kultúrkörökben szigorúan védelmezik a megfogant életet.

[szerkesztés] Története

Ann Lohman abortőr börtöncellájában, 1878

Hippokratész, az i.e. 460–ban született görög orvosról elnevezett eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is. Arisztotelész a magzatot nem tartotta önálló személynek, amíg az az anya méhében fejlődött. A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr. előtt 450 körül) megengedte az apának a nem kívánt leánygyermek, vagy a bármely nemű fogyatékosan született gyermek megölését.

Az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. Mindez azért volt így, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is. Kétféle módszert ismertek: 1. mérgeket kapott a nő; 2. a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni. Mindkét módszer gyakran a nő számára is súlyos sérüléseket vagy halált okozott.

Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurabbi törvénykönyvé-nek 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: "Ha egy awélum (szabad nemes) awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért." A 210. § szerint: "Ha ez a nő meghalt, (a megütő) lányát öljék meg." A rendelkezésekből egyértelmű az anya életének, valamint a magzat jogainak védelme, de kitűnik, hogy nem a szándékos művi terhességmegszakítást szankcionálják.

Az ókori ember világképében az emberi élet egyértelműen létezik az anyaméhben. Erre számtalan forrást találunk a Bibliában. A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz.

A római jog abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg: 1. A "klasszikus" szabályok szerint az abortusz alapvetően erkölcsileg bűnös cselekedet. 2. A császárkortól kezdve az erkölcsök lazulásával egyes források (pl. Ovidius, ifj. Plinius) leírnak ekkor ténylegesen előfordult abortuszokat, azonban mindig elítélően fogalmaztak.

[szerkesztés] A Katolikus Egyház hozzáállása

A kereszténység kialakulásakor ókori római birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. A 80 körül keletkezett Lukács evangéliuma tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat „(Lk 1,41). Az első század végéről származik a másik írásos emlékünk arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani (Didaché). A következő kétezer év egyházi megnyilatkozásai mind ugyanezt a meggyőződést vallják: a megfogant életet nem szabad elpusztítani. Változott a keresztény vélemény az élet kezdetével kapcsolatosan. A modern természettudomány kezdetéig a keresztények az élet kezdetét a fogantatás utáni 40. napra helyezték és ennek a feltételezésnek megfelelően a terhesség megszakítás csak a 40. nap után tekintették gyilkosságnak. A 40. nap előtti terhességmegszakítás továbbra is tilos volt, de enyhébb elbírálás alá esett.

Napjainkban a katolikus egyház nem kíván beleszólni az élet kezdetéről szóló természettudományos vitákba, az élet kezdetének pontos időpontját eldöntetlen kérdésnek tekinti. Ettől a kérdésétől függetlenül a terhesség megszakítását a fogantatás pillanatától fogva erkölcsileg rossznak minősíti. A legsúlyosabb érv, amely a terhességmegszakítás ellen szól, hogy a megfogant élet magában hordozza az emberré válás lehetőségét, és így megilleti az ember életére vonatkozó legfontosabb erkölcsi törvény védelme: az ártatlan emberi élet közvetlen kioltása, és az ebben való közreműködés tilos.

[szerkesztés] Társadalmi megközelítés

A pro-life mozgalom tüntetése Washingtonban

A pro life (életért) mozgalom - körül azok csoportosulnak, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg. Vagyis az erőfeszítés közvetlenül csakis az életért történhet, és direkt sohasem irányulhat senki (még a magzat) élete ellen sem.

A pro-choice mozgalom tüntetése Wahingtonban

A pro choice (választásért) mozgalom - azok alkotják, akik az utód elvállalásában teljes szabadságot követelnek maguknak. Nézetük szerint az emberi élet a születéssel kezdődik, a magzat nem személy. Az anya önrendelkezési joga alapján szabadon dönt a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról - különösen annak első harmadában.

E két ellentétes nézet alapján megállapítható, hogy az abortusz megengedhetősége, megnevezésének szigora, - hogy magzatelhajtásnak, művi vetélésnek, magzatölésnek vagy magzatgyilkosságnak nevezzük-e - attól függ, minek tartjuk a magzatot méhen belüli fejlődésének különböző stádiumában: potenciálisan embernek, szellemi lelket birtokló személynek, avagy csupán biológiai lénynek. A válasz részben filozófiai, vallási, részben biológiai jellegű, egymástól eltérő vagy egymást kiegészítő.

A magyar Büntetőtörvénykönyv a méhmagzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetőleg különbséget tesz a méhmagzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Amaz a méhmagzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, emez idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség.

Másik fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek? Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk. A szívműködés az embernél a fogamzást követő hatodik héten indul meg, tehát az embrionális kor hat hét, a születésig tartó magzati kor harmincnégy hétig tart.

[szerkesztés] A terhességmegszakítás módjai

vákuum-aspiráció: Ennél az abortőr előbb lebénítja a méhnyak záró izomgyűrűjét, majd szétfeszíti azt. Avagy méhnyákra táguló rudat helyez fel, a rudacska megvastagszik a nyáktól, és a műtétet a behelyezés után minimum 4 órával meg lehet kezdeni (a még nem szült nőknél alkalmazzák). Ezután a méhbe juttat egy műanyag csövet, amelynek a vége késszerűen éles. A szívóerő az embriót darabokra szakítja, majd leszívja a mélyen a méhfalba gyökerezett méhlepényt is a méhfalról. Végül a magzat darabjait egy palackba szívják. Az alkalmazott szívóerő huszonkilencszer erősebb, mint egy otthoni porszívó.

dilatáció (tágítás) és curretage (küret): Hasonlít a szívásos abortuszhoz annyiban, hogy itt is ki kell tágítani a méhnyakat. Ez az ún. Hegar-tágítókkal történik, melyek a méh hajlásának megfelelően hajlított fémpálcák fél milliméterenként növekvő átmérővel. Másik eszköz a méhnyákra vastagodó rudacska. Miután a műszerrel elérik a megfelelő tágasságot, az abortőr egy küretkanalat, hurok alakú acél kést juttat be a méhbe. Ezzel az eszközzel a magzatot és a méhlepényt darabokra vágja, és kikaparja a darabjait egy tálba. Az ismertetett két módszert a terhesség első trimeszterében (1-3. hónap) végzik.

A 12. hét után alkalmazzák a tágítás és kiürítés módszerét: Ehhez egy fogószerű eszközre van szükség, mert a magzat csontjai már megkeményedtek. Az abortőr felnyúl a fogóval a méhbe - miután erőszakkal kitágította a méhnyakat - megragadja a magzat egyik lábát vagy más testrészét és egy csavaró mozdulattal leszakítja a test többi részéről. Ezt újra meg újra megismétli. Az asszisztens feladata a test részeinek az összeállítása.

A mérgezéssel történő abortusznak szintén több formája létezik. Az egyik RU-486 vagy Mifegyne (Mifepriszton) néven ismert szer. Ennek a vegyületnek az engedélyezése Franciaországban 1988. szeptemberében történt. Franciaországon kívül eddig Angliában, Németországban és Ausztriában került bevezetésre. A szer hatóanyaga a petefészek sárgatest hormonjának, a progeszteronnak a hatását állítja meg. Ha a progeszteron termelése leáll, illetve ebben az esetben kioltják, a magzat elsorvad, meghal. Ezen eljárás alkalmazására csak kórházban kerülhet sor, mivel olyan erős vérzés léphet fel, hogy véradásra is sor kerülhet.

Másik formája a sómérgezéses eljárás, amelyet a terhesség 16. hete után használnak. Ilyenkor a méhnyakon át egy nagy tűvel átszúrják a méhfalat és a magzatburkot is. Koncentrált sóoldatot fecskendeznek be a magzatvíz helyébe. A magzat ezt a folyadékot belélegzi, lenyeli, a méreg hatására rángatózik. Több mint egy órás szenvedés után hal csak meg. Másnap megjelennek a "szülési fájdalmak" és a nő megszüli halott gyermekét.

A felülről végzett abortuszok legáltalánosabb módja az ún. hysterotomia. Ezt fejlettebb magzatok esetében alkalmazzák. Nem más, mint egyfajta korai császármetszés. Az anya méhét sebészeti módszerekkel felnyitják. A magzatot kiemelik a méhlepénnyel együtt, majd a szemétbe dobják. Az abortőr egy kis babát emel ki az anyaméhből, aki lélegzik, megpróbál sírni. Ráborítja a méhlepényt, amitől megfullad. Egy másik megoldás, amit ilyenkor használnak, hogy a kiemelt élő magzatot vizes vödörbe dobják, és ott megfullad. Mások elvágják a baba köldökzsinórját, amikor még a méhben van, így nem kap oxigént, és megfullad. Várnak kb. 5 percig, majd kiemelik a meghalt gyermeket.

Hazánkban a fenn ismertetett módszerek közül a legelterjedtebb, és leginkább alkalmazott a vákuum-aspiráció. 1993. január 1-jétől törvényileg tiltották be a küretkanállal végzett műtéteket, mivel nagy mértékben veszélyeztették az anya egészségét és 30 százalékkal csökkentették az újabb terhesség esélyeit. Előre haladott terhességek esetén használják a mérgezéses eljárást (só, ill. cukoroldat), valamint a hysterotomiát. Az RU 486 még nem került bevezetésrse, azonban Szegeden kisérleteznek e módszerrel, melyek célja egy esetleges későbbi forgalmazás.

[szerkesztés] Statisztika

Év	A terhességmegszakítások száma országosan ^[1] ^[2]
1968	201 096
1969	206 817
1970	192 283
1975	96 212
1980	80 882
1985	81 970
1990	90 394
1995	76 957
2000	59 249
2001	56 404
2002	56 075
2003	53 789
2004	52 539

Magyarországon az 1960-as 1970-es években hajtották végre a legtöbb abortuszt. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat és a spirál, valamint gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. Az abortuszok száma 1956 nőtt meg, ekkor engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től a terhességmegszakítások száma folyamatosan csökkent.

Ország	Abortuszok száma (év)	A népesség százalékában
Ausztrália	84 460 (2003, becsült adat) ^[1]	0,43% [2]
Kanada	105 154 (2002) ^[3]	0,33% [4]
Dánia	15 567 (2003) ^[5]	0,29% [6]
Franciaország	203 300 (2003) ^[7]	0,34% [8]
Németország	129 650 (2004) ^[9]	0,16% [10]
Japán	301 673 (2004) ^[11]	0,24% [12]
Új-Zéland	18 211 (2004) ^[13]	0,45% [14]
Norvégia	14 071 (2004) ^[15]	0,31% [16]
Dél-Afrika	53 967 (2001) ^[17]	0,12% [18]
Svédország	34 454 (2004) ^[19]	0,38% [20]
Anglia	197 863 (2004) ^[21] ^[22]	0,33% [23]
USA	1 293 000 (2002, becsült adat) ^[24]	0,44% [25]