Cölibátus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A cölibátus papi nőtlenség, pontosabban nőtlen papság.

A nyugati katolikus egyházban áldozópappá csak nőtlen embereket szentelnek. Ennek eredete a katolikus teológia szerint Jézus és az apostolok példája, akik nőtlenül, illetve a feleségüktől elválva vállalták a szent szolgálatot (ma is lehetséges a katolikus egyházban nős ember felszentelése, ha a feleség hozzájárul az ágytól-asztaltól való elváláshoz - meglehetősen ritka).

A cölibátus célja, hogy a pap minél tökéletesebben tudjon ragaszkodni Krisztushoz és a szent szolgálathoz (vö 1Kor 7, 32-35). A Tridenti Zsinat (1537-62) dogmát fogalmazott meg, miszerint a nőtlen és szűzi állapot jobb és boldogabb (értsd: a vallásgyakorlás szempontjából), mint a házas állapot (DS 1810). Ettől eltekintve a felszentelés érvényes lenne a kötelező cölibátus megszüntetésével is. A világiak, főleg a felekezeten kívüliek és a vallásukat nem gyakorlók közül sokan szeretnék megszüntetni ezt az intézményt, a papok ellenben túlnyomó többségben szeretnék megőrizni, ezért megszüntetése nincs napirenden.

A protestáns egyházakban nincs kötelező cölibátus, igaz, szentségi papság sincs, a lelkészek a közösség részéről felkért világiak, így nem is lenne értelme.