Dunakeszi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Közép-Magyarország |
| Megye | Pest |
| Kistérség | Dunakeszi |
| Rang | város
|
| Terület | 31,06 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2120 |
| Körzethívószám | 27 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Dunakeszi, a Dunakanyar kapuja város Pest megyében, a Dunakeszi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Címere
A város címere ekevas alakú. Középen ezüst - a Dunát jelképező - hullámvonallal kettéosztott, álló pajzs. Felső része kék alapszínű, benne a város védõszentje, Szent Mihály ezüst színben látható. A címer zöld, alsó mezejében levõ lófej ezüst színben jelképezi a helység Európa-hírű lósportját.
[szerkesztés] Fekvése
Budapesttől 15 kilométerre, a pesti síkságon fekszik a Duna bal partján, annak kavicsos törmelékkúpján.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A török hódoltság végéig
Dunakeszi környékén az újkőkortól találtak letelepedési nyomokat. Egy kb. háromezer évvel ezelőtt itt élő nép deszkalapokkal, kosárfonattal, kivájt szilfatörzsekkel bélelt kútjai meglepően jó állapotban maradtak fenn. A római hódítás előtt kelták vándoroltak a környékre.
A rómaiak i.e. 371-372-ben erődített kikötőt és átkelőhelyet építettek itt. Ez része volt az I. Valentinianus által kiépített Duna balparti erődök (contra castrum) rendszerének, amit Marcus Aurelius kezdeményezett a markomann háború után, majd Diocletianus sűrített. A környező terület akkor a szarmata jazygoké volt, akiknek városai között Ptolemaiosz Vácot (Uscenum) említi.
Az elsõ írásos adat, ami a község nevére utal, a 13. századból származik, 1255-ben IV. Béla adománylevele Kezew néven említi.
[szerkesztés] A kiegyezésig
Az 1715. évi népességösszeíráskor 18 család élt itt. Az okiratban már Dunakeszi néven szerepel. 1768-ban a gödöllői Grassalkovich-uradalom része volt a falu, 600 lakossal. Az ekkor - Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete nyomán - megszületett urbárium úrbéri szerződései rögzítették az itt lakó jobbágyok kötelezettségeit; ezek később a paraszti földbirtoklás alapjául is szolgáltak. Az urbárium kedvező hatást gyakorolt a község fejlődésére, mivel az országos átlagnál kisebb terheket rögzített, s gondoskodott a betelepülőket megillető birtokosi segélyekről és kedvezményekről. Név szerint felsorolta az akkor itt lakó családokat. II. József idején készült el a falu első részletes katonai térképe. Az 1785-ös népszámlálás szerint 740 lakosa volt. A szomszédos Alag ekkor még gyéren lakott puszta volt, a későbbi város, Újpest, pedig még nem létezett. 1819-ben Alag puszta is benépesült. Itt kezdett építkezni 1890-ben a lovaregylet.
A főleg mezőgazdasági munkából élõ lakosságnak új kereseti lehetõséget nyújtott az 1844 nyarán megindult vasútépítés. 1846-ban készült el Magyarország elsõ vasútvonala Pest és Vác között. Az elsõ szerelvény - amelyen Kossuth Lajos és Széchenyi István is utazott - csak Dunakeszin állt meg.
1862-ben a jobbágyság megszüntetése után a mezők a falu tulajdonába kerültek. A földeket nem hagyták parlagon, a legrosszabb homokot is megművelték.
[szerkesztés] Az I. világháború végéig
Az 1870-es években a dunakeszi kertészek voltak Magyarországon az elsõ paradicsomtermelõk. A századfordulón 2897-en laktak itt. Az 1900-ban kiadott helységnévtár már községként említi Dunakeszit. A hozzátartozó helyek: Kisalag, Nagyalagmajor, Versenyistállók, Úrlovasok versenytere, Imreházmajor, Vízmû-telep, Új-Dunakeszi, Horányi révátkelõ. 1901-ben felépült a községháza (a mai városháza). 1901-1910 között kezdett kiépülni a Banktelep, majd az alagi oldalon a Lovásztelep, a versenyistállók és az új vasútállomás. 1906-07-ben három főúri család és a Magyar Lovar Egylet támogatásával megépül a nepomuki Szent János kápolna.
1910-ben Alag önálló község lett, az összes adót létesítményei után a Lovaregylet fizette. Új községházát és iskolát építettek. A lovászok nagyrésze Tiszaszõlõsrõl és Tatáról költözött Alagra. Angliából trénerek és zsokék érkeztek. Az alagi lakosok nagy része a lovaregylet alkalmazásában állt. Ekkor Dunakeszi lakosainak száma 3116 fõ. Túlnyomó többségük a környezõ földeken paradicsomot és zöldségfélét termelõ paraszt. Az 1918-as nagy spanyolnáthajárványnak itt csak 3 áldozata volt, ami a község viszonylagos zártságával, a fővárostól való még igen kis mértékű függésével magyarázható.
[szerkesztés] A II. világháború végéig
Az iparosodás kezdetét a MÁV Fõmûhely építése jelentette. A konzervgyár elõdjét az 1910-es évek végén építették. Két angol tréneré volt az a 7 holdas terület, ahol a kis üzemben a termelés megindult. Kezdetben paradicsom, zöldborsó, szilva, cseresznye, meggy, birskörte feldolgozása és savanyúság készítése volt a fõ profiljuk. A gyárat a Merkúr Bank finanszírozta. Az 1930-as években az õslakosság körében még mindig a mezõgazdasági tevékenység volt a meghatározó. A telket vásároló és építõ betelepülõk kivétel nélkül a környezõ üzemekbe bejáró ipari dolgozók körébõl kerültek ki.
Dunakeszi, Kisalag és Alag 1945 elõtt önálló társadalmi életet élt. Alagon a Lovaregylet, Dunakeszin a vagongyár volt a meghatározó anyagi erõ. A vagongyár nélkül Dunakeszi teljes egészében mezõgazdasági terület volt. Alagon a lovaregylet alkalmazottai – idomárok, hajtók – nagy összegeket kerestek, ebből nagy villákat építettek. Ezzel szemben az alacsonyabb beosztásban dolgozók közül sokan nyomorogtak. 1931-38-ban a lovaregylet támogatásával épül meg az alagi Szent Imre templom.
Zárt rész volt az első ütemben az 1920-as években 126 lakással megépített vagongyár lakótelepe, ami az egyébként még teljesen falusias jellegű település első kisvárosi jellegű része, nagyrészt csatornázott magyaros eklektikus emeletes épületeivel, saját templommal, iskolával, színháztermes művelődési házzal. Ez a dolgozók számára anyagilag segítséget jelentett, de egyben azt is, hogy minden embert erõs ellenõrzés alatt lehetett tartani. Ennek ellenére a fõmûhelyben dolgozók és a környéken lakók körében baloldali csoportok alakultak ki. A fõmûhelyben dolgozó baloldali munkások és mûszakiak megakadályozták, hogy a front közeledtekor a műhelyben található gépeket a visszavonuló német csapatok elhurcolják. A németek a községet ki akarták üríteni, de a lakosság nem volt hajlandó elhagyni otthonát, ezért csak a leventekorú fiúkat vitték el. A konzervgyárat 1940-ben a Meinl Gyula Kávébehozatali Rt. vette meg.
A községben 100 főt meghaladó zsidó közösség is élt, őket 1944-ben deportálták.
[szerkesztés] A II. világháború után
Dunakeszin 1944. december 28-án ért véget a második világháború. A két községet (Keszit és Alagot) 1950. elején egyesítették. 1950. októberében megalakult Dunakeszi elsõ tanácsa.
A településen az ipart 1945. után még hosszú évekig a jármûjavító és a konzervgyár képviselte.
Dunakeszin a szegény parasztok kaptak földet, Alagon pedig a volt cselédek. Több termelõszövetkezet alakult. A 140 holdas uradalom, az alagi major volt a magja az 1948-ban alakult alagi állami tangazdaságnak. Az 1960-as években a gazdaság a megye legjobb mezõgazdasági üzemeinek sorába emelkedett. 5000 hektáros területe Dunakeszitõl az Ipolyig terjedt. Felszámolása előtt több, mint 35 üzemágat működtetett. Egyik jelentős tulajdona volt pl. a tihanyi Tourist Center.
A városiasodás útját az 1957. utáni dinamikus iparfejlesztés nyitotta meg. A községbe települt a Mechanikai Laboratórium gyáregysége. Rövidesen nagy beruházással bõvült a konzervgyár. Felépült a 3. számú házgyár, majd ezt követte az európai színvonalú hûtõház. A házgyárban évente 4200 lakáshoz szükséges falelemeket készítettek. Ugyanitt gyártották a készre szerelt fürdõszoba térelemeket is. 1977-ben megkezdte a termelést a konzervgyár tésztaüzeme is. Az 1970-es években látott munkához a Magyar Hûtõipar dunakeszi gyára. Elsõsorban exportra kerülõ bogyós gyümölcsöket dogozott fel, illetve tárolta a hús-, a baromi-, a hal- és a tejipar termékeit. Kisebb üzemek, szövetkezetek alakultak. Az alagi bõripari szövetkezet 1948-tól, az építõipari kisszövetkezet 1952-tõl, a Posta betongyártó üzeme 1949-tõl, a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat 1970-tõl mûködik. Az ipar az 1970-es évek elejére az itt élõk 70%-át foglalkoztatta.
Mindez magával hozta a nagyarányú lakásépítkezést, az egyéb kommunális beruházások egész sorát, az ellátás gyorsabb ütemû javítását. A várossá válás gondolata erre az idõre érett realitássá. Dunakeszi mint jellegzetes munkástelepülés 1977. áprilisában lett város.
[szerkesztés] Urbanizáció
Dunakeszi lakosság 11 ezer háztartásban él. A népesség egyharmada lakótelepi összkomfortos otthonokban vagy településszerû többszintes modern lakótelepeken, de a többség családi házakban lakik. A városban az ivóvízellátás a kiépített gerincvezetékhálózattal 100%-ban megoldott. A szennyvízcsatorna-hálózat az ingatlanok 50%-ában van kiépítve. Az elektromos ellátás a városban 100%-os. Ugyancsak 100%-os a vezetékes gázellátás. Nem ilyen kedvezõ az úthálózat. Dunakeszi belterületi útjainak hossza 100 km, amelybõl 33 km a burkolt, 60km a burkolt járda, és 29.000 m2 a kiépített parkoló. A távközlési ellátottság jó. A szükséges hálózatépítés megtörtént. A lakások 45%-ába bekötötték a telefonvonalat. Az új Siemens központ az egész város vonalszükségét kielégíti.
Dunakeszi 1984. óta lát el körzetközponti feladatokat. A modern, jól felszerelt rendelõintézet a szakrendelõkkel együtt fogadja Göd és Fót lakosságát is. A városi rendõrkapitányság, a városi bíróság, a városi ügyészség, a munkaerõszolgálati kirendeltség és a földhivatal kirendeltsége is körzetközponti feladatokat lát el. A középfokú oktatási intézmények fogadják a környezõ települések diákjait is. A távolabb lakók diákotthoni elhelyezést kapnak.
Az M0 autópálya északi szektorának és az új 2-es gyorsforgalmi útnak a megépülése következtében az 1990-es években dunakeszi közúti kapcsolatai a nagyvilággal jelentősen megjavultak, ami jótékony hatással volt a város gazdaságának fejlődésére.
[szerkesztés] Gazdasági élete
A városban nincs számottevő munkanélküliség a helyi ipar, kereskedelm és szolgáltatások fejlettsége és Budapest közelsége miatt, ahová nagyon sokan járnak dolgozni.
[szerkesztés] MÁV
A MÁV 1911-ben 77 hold területet vásárolt meg, a váci vasútvonal és az országút között elterülõ legelõkbõl, s megkezdte a MÁV Fõmûhely építését. Az építkezés szükségessé tette, hogy a MÁV Dunakeszi-Alag és Göd között külön megállót létesítsen. Az iparvágányok lefektetése után 1918-re elkészültek a nagy kocsiszerelõ csarnok fõfalai. 1926. május 23-án megnyitották a fõmûhelyt, mely kizárólag személy-, kalauz- és postakocsijavítással foglalkozott; a felügyeleti személyzet létszáma 58, a dolgozók létszáma 598 fõ volt. A MÁV az itt dolgozók részére szolgálati lakásokat, az egyedülállók részére "Legényotthon"-t épített. Szerény üzletsor és közlekedési utak épültek. A MÁV a Mûhelytelepen 1928-ban 3 tantermes elemi iskolát emelt.
A második világháborút követõen dinamikus fejlõdésnek indult az üzem, 1950-ben már 1970 fõ volt a létszám. Új víztornyot építettek, és elkészült a famegmunkáló mûhely. 1957-tõl már nagy sorozatban készültek a 4 tengelyes kocsik, ami szükségessé tette a második nagy szerelõcsarnok felépítését. Az üzem dolgozói létszáma 1968-ra 3000 fõre emelkedett. Ebben az idõben került kidolgozásra az üzem további fejlesztésének terve, melyben szerepelt a harmadik szerelõcsarnok, az 1500 adagos konyha, a tanmûhely és egy 200 fõs szakmunkástanuló kollégium megépítése. A jármûjavító üzem háború utáni gyártmányfejlesztésének eredménye volt a "KALÁKA" forgóváz tervezése és megépítése, melynek segítségével biztonságosabban teljesítették a kocsik a kanyarulati igénybevételt /1954/. A következõ években a kulturált személyforgalom követelményeinek megfelelõ kocsik prototípusainak egész sora került ki az üzembõl: így a Bah peremvárosi forgalomra szánt kocsi, a Cah villamos motorkocsi, a büfékocsik több változata és a "RIC" hálókocsi prototípusa. 1957-ben került kidolgozásra a Bah tengelyes személykocsi. A kocsi újszerû, középpontos 8 ajtós megoldása a le- és felszállást gyorsabbá, kényelmesebbé tette. Korszerû, termes jellegû 4-es beosztású ülései kényelmes, magasított fejtámlás kárpitozással készültek. 1983-ig mintegy 30000 db különféle sínen közlekedõ jármû került ki a cégtõl. 1983-tól 1996-ig az új kocsigyártás szünetelt, ekkor csak nagyjavítás folyt.
[szerkesztés] Kereskedelmi láncok
Az Auchan 1998-as megnyitásával megindult a város és Újpest közötti régi iparterületen az új kereskedelmi terület kiépülése, aminek vonzása Újpestre is kiterjed.
[szerkesztés] Társadalmi élete
[szerkesztés] Lovassport
A dunakeszi lovassport története 1889-ben kezdődött, amikor a Magyar Lovar Egylet - első elnöke gróf Széchenyi István volt - megvette Alagpusztát és a legnagyobb birtokosként a Szent Mihály templom kegyura lett. A lovaregyletnek korábban nem volt saját tulajdonú versenypályája, s a versenyeket a fővárosban bérelt területeken rendezték meg. Az egylet elnöke 1890-ben gróf Batthyány Elemér - a mártír miniszterelnök fia - lett, s ekkor kezdődtek meg az alagi építkezések angol mérnökök bevonásával. A terület korábbi birtokosa, gróf Károlyi Gyula, Batthyány Elemér unokestvére volt. A gyepesítést Angliából hozatott tarackmaggal oldották meg. Az első futamot már a következő évben, 1891. április 12-én megtartották, amik 1893-tól rendszeressé váltak az Alagi-díj megalapításával. A vízműhálózatot is kiépítették három víztoronnyal, aminek következtében Alag lett az ország első községe, ahol teljes volt az ivóvízhálózat. A fejlődés következtében 1896-ban már új pályát építettek, amit április 5-én avattak fel. A következő évben tízezer fenyőfát telepítenek a homok megkötése és a levegő tisztítása érdekében, majd 1898-ban megépül a Pavilon épülete.
Egy évtizeddel az alapítás után az itteni trénerek kezéből kikerülő lovak már rangos német, angol, francia versenyket nyertek. Minden magára valamit adó istálló jelen akart lenni, s Alag akkori peremvidékei beépültek istállókkal. A lovassport ellátására egy major szolgált, amihez svájci tehenészet, három kertészet, gabona- és takarmányföldek, 40 hold barackos és szilvás, valamint két erdőgazdaság tartozott. Helyi specialitás volt a homokon termesztett lovaregyleti spárga, amit még Bécsben is árultak. A gyümölcsaszalóban előállított alagi csemegét pedig még angliai fogadóirodákban is árulták. A lovaregylet segítséget nyújtott 1901-ben az új dunakeszi községháza felépítéséhez, majd 1910-ben megépítette az akkor önállosuló Alag új községházáját. A következő évben támogatta az alagi népiskola megépítését is.
A Tanácsköztársaság után, amikor a pesti lóversenypályát felszántották, a magyar lovassport központja Alagra költözik. 1921-ben megrendezik az első Magyar Derby-t. A pesti pályát 1925-re sikerül újjáépíteni, ekkor a versenyek nagy része elkerül Alagról, és a trenírozás válik fő feladatává. A lovakat vonattal szállították a versenyekre Svájctól Angliáig, a szerelvények napi rendszerességgel közlekedtek. Fénykorában Alagon 600-nál több ló volt, a világ legnagyobb tréningközpontjai közé számított, a nemzetközi szaklapok rendszeresen beszámoltak a legjobb lovak edzéseredményeiről, az itteni zsokék teljesítményéről. 1935-ben az ún. kilences Bizottmány megalapítja a Nagyalagi ménest.
A világháború után vége lett a virágzásnak a magántulajdon korlátozása miatt. Jelentős károk keletkeztek, sok istálló romba dőlt, a lovak többsége elkallódott. 1945-ben a földosztás során a lovaregyleti földek kétharmadát államosították, s a szovjet hadsereg is elvett egy darabot a repülőtér céljára. 1947-ben az egylet újraindítja a pesti versenyket és az alagi tréningtelepet.
1951-ben Magyar Lóverseny Vállalat néven államosítják a lovaregyletet. A régi pályát 1954-ben bizonyos változtatásokkal ismét alkalmassá tették versenyek rendezésére, és 1955-tõl 1960-ig évenként 3-4 alkalommal fõleg díjugrató versenyeket rendeztek a hajdan sok küzdelmet megért alagi gyepen. A lónevelés és sport céljára 200 katasztrális hold állt rendelkezésre. Hét nagy telepen 215 boxban telivéreket, 34-ben ügetõ, 14-ben pedig a diplomata istálló lovait tartották. A telep telivérei sikerrel vették fel a versenyt a legnevesebb külföldi lovakkal is. Többször megnyerték az osztrák, a bajor derbyt és az ausztriai díjat. Dunakeszi az egyetlen magyar város, melynek versenyló tréningtelepe van. A lovasdinasztiák házi legendáriuma, Konrád Ignác festményei, Krúdy Gyula írásai sok lovasbravúrt, európahíres ugróversenyt, kiemelkedõen tehetséges lovasteljesítményt örökítenek meg.
1989-ben újjáalakul a Magyar Lovar Egylet. 1994 óta ismét van verseny Alagon. Dunakeszin minden tavasszal megrendezik az alagi lovasmajálist.
[szerkesztés] Oktatás
Dunakeszin két bölcsõde, öt városi és két alapítványi óvoda mûködik. Az alapfokú iskolások öt általános és egy alapítványi iskolában tanulnak. Két középiskolája van a városnak, a Radnóti Miklós Gimnázium és a Gárdonyi Géza Szakközép- és Szakmunkásképzõ Iskola. A zeneiskolában 29 éve tanulnak a tehetséges fiatalok.
A Radnóti Miklós Gimnázium négy évig tartó kérvényezés után 1963-ban indíthatta első osztályát. Az ügy igazi elkötelezettje Fódy Sándor volt, aki a gimnázium első igazgatója lett. Ekkor önálló épülete még nem volt, a gimnázium 10 évig a 2. számú általános iskolában működött, 1973-ban a 3. számú általános iskolába költözött, majd 1983-ban a későbbi 5. számú általános iskolába (akkor az 1. számú általános iskolával osztozott az épületen). 1990 óta van önálló, saját épülete. 1992-ben beindult a 8 osztályos gimnáziumi képzés is a korábbi 4 osztályos mellett.
[szerkesztés] Kultúra
A város kulturális életében meghatározó szerepe van a József Attila Mûvelõdési Központnak nagy hagyományokkal rendelkezõ mûvészeti csoportok fenntartásával és mûködtetésével. A könyvtár a könyvkölcsönzés mellett a rendszeres író-olvasó találkozók, klubnapok, gyermekfoglalkozások színtere. A Városvédõ és Városszépítõ Egyesület kezében van a helytörténeti gyûjtemény, amely a helység múltját õrzi és mutatja be.
[szerkesztés] Sport
Dunakeszi régi sporthagyományokkal rendelkezik. A Dunakeszi Vasutas Sportegyesület és a Dunakeszi Sportegyesület mellett a diáksport is jelentõs. Gazdag hagyományai vannak a városi tömegsportversenynek. Ma már valamennyi iskola korszerû, jól felszerelt tornateremmel rendelkezik. Kiemelkedik a gimnázium mellett mûködõ, a nemzetközi szabványoknak is megfelelõ sportcsarnok. Különleges sportolási lehetõséges nyújt a MALÉV Sportrepülõklub és a Diplomata lovasistálló. Egyre több lakást kötnek be a városi kábeltévé hálózatba, ahol heti két alkalommal jelentkezik a Dunakeszi TV Hírmagazin.
[szerkesztés] Hitélet
A városban három római katolikus, egy református és egy evangélikus templom van.
[szerkesztés] Civil szervezetek
Dunakeszin több civil szervezet és egyesület aktívan dolgozik. Legnagyobb taglétszámmal a dunakeszi kertbarát egyesület rendelkezik.
[szerkesztés] Testvérvárosok
Dunakeszi 1989-ben létesített kapcsolatot az olaszországi Casalgrandeval. A sport, a kultúra, képzõmûvészet eredményeinek kölcsönös bemutatása mellett egyre inkább gazdasági együttmûködésre is törekszik a két település vezetése. Dunakeszi nem bõvelkedik idegenforgalmi nevezetességekben, Duna-parti fekvése és a fõváros közelsége mégis vonzza a vendégeket. Nyaranta megtelik a Camping a Duna-parton, és a magánpanziókban is telt ház van.
Dunakeszi másik testvérvárosa Székelykeresztúr.
Casalgrande, Olaszország (1989)
[szerkesztés] Nevezetességei
[szerkesztés] Késő római kikötő és révhely
Duna sor 28-32. A jellegzetes római kikötőerődök - egy központi és két saroktoronnyal - jellegzetes példánya, aminek helyenként 140 cm-es magasságig megmaradtak a falai. Ilyen erődök alkották a Duna balparti (azaz az ellenséges területre eső) contra castrum-ok sorát, aminek ezen tagját I. Valentinianus császár rendelte el.
[szerkesztés] A Városháza
1901-ben épült az akkori Községháza a Magyar Lovar Egylet támogatásával.
[szerkesztés] Alagi lóversenypálya és tréningcentrum
[szerkesztés] Repülőtér
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Dunakeszi Önkormányzatának honlapja
- Térkép Kalauz - Dunakeszi
- Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár
- Dunakeszi vasútállomása
- Dunakesz alsó - vasúti megállóhely
- Dunakeszi-Gyártelep - vasúti megállóhely
- Légifotók Dunakesziről
| Pest megye városai |
|---|
| Abony · Albertirsa · Aszód · Budakeszi · Budaörs · Cegléd · Dabas · Dunaharaszti · Dunakeszi · Dunavarsány · Érd · Fót · Göd · Gödöllő · Gyál · Gyömrő · Kistarcsa · Monor · Nagykáta · Nagykőrös · Nagymaros · Ócsa · Örkény · Pécel · Pilis · Pilisvörösvár · Pomáz · Ráckeve · Százhalombatta · Szentendre · Szigethalom · Szigetszentmiklós · Szob · Tököl · Tura · Üllő · Vác · Vecsés · Veresegyház · Visegrád |
Based on work by