Kárpát-medence
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Kárpát-medence Közép-Európában található földrajzi terület, amelyet a Kárpátok, az Alpok és a Dinári-hegység vonulatai vesznek körbe.
A Kárpát-medence egy országhatárokon átnyúló természetföldrajzi egység. A területen jelenleg számos ország osztozik: Magyarország és Szlovákia teljes területe, Ukrajna, Románia, Szerbia és Horvátország jelentős országrészekkel (Kárpátalja, Erdély, Partium, Bánság, Vajdaság, Mačva, Szlavónia, Drávaköz), egy-egy kisebb területtel pedig Szlovénia és Ausztria, sőt Bosznia és Hercegovina is (Muravidék, Burgenland, Semberija).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kifejezés használata
A Kárpát-medence területéhez soroljuk északon és keleten a Kárpátok vonulatainak vízválasztó vonalától az Alföld felé ereszkedő valamennyi tájegységet, a hegyvidékeket is beleértve, nyugaton és délen pedig a Duna középső szakaszának dombos és sík vidékeit, a Dráva és Száva folyók mellékét, egészen a magasabb hegységek kezdetéig. Nem soroljuk a Kárpát-medence területéhez a Dunántúlnál és a Szlovák-alföldnél nyugatabbra eső ausztriai és csehországi völgyeket, sem pedig a terület nyugati és déli határát képező alpesi és balkáni hegységeket és köztes síkságaikat.
A Kárpát-medencével átfedést mutató földrajzi fogalmak a Duna-medence és a Pannon-síkság. A Duna-medence jóval tágabb földrajzi egység, amely a Duna egész vízgyűjtő területét felöleli Németországtól Ukrajnáig. A Kárpát-medence ennek a hatalmas földrajzi területnek egy kisebb egységét, nagyjából a középső részét alkotja. A Pannon-síkság kifejezést ezzel szemben nagyjából ugyanarra a területre használják, mint a Kárpát-medencét. A két fogalom közötti különbség az, hogy míg a Kárpát-medence egy egységes területi egészt jelöl, amelyhez alföldi és hegyvidéki területek egyaránt hozzátartoznak, addig a Pannon-síkság alatt tulajdonképpen a középső Duna-medence valamennyi alföldi, sík vidékét értik. Így a Pannon-síkság magában foglalja például Ausztria, a Cseh Köztársaság vagy Közép-Szerbia sík vidékeit is (Bécsi-medence, Morva-medence, Morava-völgy, de nem tartozik hozzá például a Dunántúli-középhegység vagy Erdély, amelyek a Kárpát-medencének szerves részét képezik. A nemzetközi földrajzi irodalomban a régió megjelölésére a Pannon-síkság (angolul Pannonian Plain) elnevezést használják, míg Magyarországon a Kárpát-medence kifejezés használatos a történelmi hagyomány alapján.
[szerkesztés] Földrajz
A Kárpát-medence Európa legnagyobb hegységközi medenceegyüttese, amely a miocén kori felszínfordulat után, a Kárpátok kiemelkedésével és a belső területek besüllyedésével, majd a pliocén kori Pannon-tenger kiszáradása során alakult ki.
Bár a csapadék nem bőséges, a növényzet számára általában elegendő mennyiségű eső esik, és a Kárpát-medence igen fontos mezőgazdasági régió. A hatalmas kiterjedésű lösztalajjal borított síkságok egész Európa lakosságának élelmiszer-szükségletét ki tudnák elégíteni. A Kárpátok hegyvonulatai gazdagok a különböző ércekben, mint a vasérc és a réz. A történelem folyamán nagy gazdasági szerepet játszottak az Északi- és Keleti-Kárpátok aranylelőhelyei és sóbányái.
[szerkesztés] Tájegységek
A Kárpát-medence földrajzi tájegységei nem minden esetben felelnek meg a politikai államhatároknak, hanem több országhoz is tartozhatnak.
- Északi Kárpát-medence (Belső-Északnyugati-Kárpátok)
- Eperjes-Tokaji-hegység - Magyarország, Szlovákia
- Északi-középhegység - Magyarország
- Fátra-Tátra-vidék (Fatransko-tatranskou oblast - Szlovákia
- Garamvölgy (Pohronie), Nyitra völgye (Ponitrie) és Vágvölgy (Považie) - Szlovákia
- Nógrádi-medence (szlovák: Ipeľská kotlina) és Sajó-Hernád-medence (Rimavsko-košická kotlina) - Magyarország, Szlovákia
- Selmeci-körhegység (szlovák: Slovenské stredohorie) és Gömör-Szepesi-érchegység (szlovák: Spišsko-gemerské rudohorie) - Szlovákia
- Nyugati Kárpát-medence
- Alpokalja (Östliche Alpenvorland, ausztriai része Burgenlandhoz tartozik) - Ausztria, Magyarország
- Dráva-Mura-vidék (horvátországi része a Muraköz és a Felső-Drávamente, a magyarországi és szlovénia rész neve Muramellék, illetve Muravidék (Pomurje) - Horvátország, Magyarország, Szlovénia
- Dunántúli-középhegység és Dunántúli-dombság - Magyarország
- Kisalföld (régen Pozsonyi-medence, az ausztriai része, Seewinkel Burgenlandhoz tartozik, a szlovákiai rész neve szlovákul Podunajská nížina) - Ausztria, Magyarország, Szlovákia
- Zágrábi-medence (Zagrebačka kotlina) és Szlavón-röghegység (Slavonske planine) - Horvátország
- Alföld („Belső Kárpát-medence”) - Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna
- Alsó-Száva-síkság (szerb-horvát: Posavska ravnica, fő tájegysége a Szerémség, amelynek nyugati része Horvátországhoz, keleti része Szerbiához tartozik) - Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Szerbia
- Drávamenti-síkság (horvát: Podravska ravnica, a horvátországi rész neve Drávamente és Drávaköz, a magyarországié Drávamellék) - Horvátország, Magyarország
- Duna-Tisza köze - (a déli részét Bácskának hívják) - Magyarország, Szerbia
- Dunántúli Alföld (legnagyobb tájegysége a Mezőföld) - Magyarország
- Felső-Tisza-vidék (A Bodrogköz Magyarországhoz és Szlovákiához tartozik, a Beregi-síkság vagy Kárpátaljai-alföld Kárpátalja, a Szatmári-síkság zömében a Partium részét képezi) - Magyarország, Románia, Ukrajna
- Temesköz (Câmpia Timişuluia, Tamiška ravnica, a Bánság részét képezi, a romániai rész Kelet-Bánság északi fele, a szerbiai rész Nyugat-Bánság) - Románia, Szerbia
- Tiszántúl (legnagyobb tájegysége a Körösvidék, amelynek keleti része a Partium részét képezi, román neve: Crişana) - Magyarország, Románia
- Zempléni-sík (szlovák: Potiská nížina) - Szlovákia
- Keleti Kárpát-medence
- Erdély (román: Transilvania) - Románia
- Északkeleti-Kárpátok - Szlovákia, Ukrajna
- Máramaros és Szilágyság (román: Maramureş és Sălaj, a Partium részét képezik) - Románia
- Szörénység (a Bánság részét képezi, román neve: Caraş-Severin) - Románia
- Ungvár-Huszti hegyek (ukrán: Вулканічний хребет, régen Vihorlát-Gutini-hegység, Kárpátalja részét képezi) - Ukrajna
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] Az őskortól a magyar honfoglalásig
Részletesebb leírás a A Kárpát-medence története a honfoglalásig szócikkben
A Kárpát-medence területén több helyen is megtalálták az ősember emlékeit. A korai ősember (késői előember) maradványát Vértesszőlősön, a neandervölgyi ember legfontosabb leleteit pedig a Bükk-hegységben találták meg (Subalyuk, Istállóskői-barlang, Szeleta-barlang).
A mai ember megjelenése a területen mintegy 20 000 évvel ezelőttre tehető. Az i. e. 6. évezredben megjelenő első újkőkori földművesek számára a Kárpátok viszonylagos védelmet biztosítottak, a földművelésre és állattartásra egyaránt alkalmas síkságok és a vízbőség vonzotta a különböző népcsoportokat. Az Erdélyben az i. e. 5. évezredben virágzó Vinča–Tordos-kultúra tekinthető a világ első írásos műveltségének. (Az 1961-ben felfedezett híres tatárlakai lelet a sumer írásnál 1000 évvel előbbi időből származik.)
A legkorábbi név szerint is ismert népek a vaskor idején az Alföld vidékén a lovasnomád szkíták törzsei, a hegyekben és dombvidékeken pedig az illír törzsek közé tartozó pannonok és azalok, a különböző kelta népcsoportok ( eraviszkuszok, boiok, ózok, szkordiszkuszok, kotinuszok), valamint a trák törzsekhez tartozó dákok. Később újabb lótartók, a szarmaták jelentek meg, valamint az első germán népek, a kvádok és markomannok. Az 1. század során a Római Birodalom elfoglalta a Dunántúl területét, majd Erdélyt. Az előbbi Pannonia tartomány, az utóbbi Dacia tartomány részét képezte. A 3. századtól az Ázsiából meginduló népvándorlás során egyre gyakoribbá váltak a rómaiak elleni barbár támadások. A rómaiak ezért előbb Daciából, majd az 5. században Pannoniából is kénytelenek voltak kivonulni és a helyüket új népek vették át: a germán törzsekhez tartozó vandálok és gótok, majd a lovasnomád hunok. Attila király hatalmas eurázsiai birodalmának a Kárpát-medencében volt a központja.
A hunokat birodalmuk bukása után a herulok, longobárdok és gepidák, majd a 6. században az avarok követték. Az utóbbiak Baján vezetésével alapították meg egységes Kárpát-medencei államukat, amely mintegy 250 évig állt fenn. A Kárpátok völgyeibe (a mai Szlovákia és Erdély vidékére), valamint az északi és dunántúli középhegységekbe a szlávok törzsei költöztek, akik az avaroknak határőrnépekként szolgáltak. Az avarok uralma a 9. században dőlt meg, amikor Nagy Károly a Frank Birodalomhoz csatolta a Dunántúlt, a terület népét pedig keresztény hitre térítette. Az Alföld és Erdély avar fejedelmei ugyanakkor bolgár fennhatóság alá kerültek. A század második felében a szláv Morva Birodalom vonta rövid időre ellenőrzése alá a Kárpát-medence északi és nyugati területeit. A morva és bolgár uralomnak a magyar honfoglalás vetett véget 895-ben. A magyarok fokozatosan az egész Kárpát-medencét ellenőrzésük alá vonták, majd 1000-ben a Magyar Királyság alatt egyesítették a terület népeit. A Kárpát-medence története során egyedül a magyaroknak sikerült tartós államot létrehozniuk a területen.
[szerkesztés] A magyar történelem ezer éve
A honfoglalástól 1918-ig a Kárpát-medence népeinek története túlnyomó részt a Magyar Királyság keretében zajlott. A honfoglaláskori magyar fejedelmek korszakát 1000-től a Magyar Királyság uralma követte, amely történelmének legnagyobb részében szinte az egész Kárpát-medencét magában foglalta. Ez alól csak a 150 éves török hódoltság kora, valamint Erdély 1540-1867 közötti különállása jelentett kivételt.
Részletesebb leírás:
[szerkesztés] A legújabb kor nyolc ország történetének keretében
1918-tól, illetve hivatalosan 1920-tól (Trianon óta) Magyarország állami területe a Kárpát-medence középső részére korlátozódott. Ettől az időtől kezdve magyar történelem alatt tehát elsősorban a mai Magyarország területének történetét értjük. A Kárpát-medence többi részének legújabb kori története a megnövekedett, illetve újonnan születő államok történelmeként zajlott tovább.
Részletesebb leírás:
Based on work by