Só

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a cikk a só általános (kémiai) jelentésével foglalkozik, köznapi jelentését lásd a konyhasó szócikkben.

A konyhasó fő összetevőjének kémiai meghatározását a nátrium-klorid cikkben találod.

A kémiában sóknak nevezzük azokat az anyagokat, melyek pozitív töltésű kationokból és negatív anionokból állnak, azaz kifelé semleges töltésű ionos vegyületek. Ezek az ionok lehetnek szervetlenek (Cl⁻) vagy szervesek (CH₃COO⁻), egyatomosak (F⁻) vagy többatomos ionok (SO₄²⁻).

A sók vizes oldatait elektrolitoknak nevezzük. Az elektrolit oldatok – ugyanúgy, mint a sók olvadékai – az áramot jól vezetik.

[szerkesztés] Megjelenésük

A sók legtöbbször szilárd halmazállapotú kristályokból állnak. Többnyire magas olvadáspontúak (pl. NaCl: 800 °C), de előfordulnak alacsonyabb olvadáspontú (~100 °C) szervetlen sók is. A szobahőmérsékleten folyékony sók elsősorban szerves ionokból állnak.

A tiszta sókristályok lehetnek átlátszóak (pl.: nátrium-klorid), opálosak, illetve fényt át nem eresztők. Ez utóbbiak sokszor fémesen csillogóak. Színük rendkívül változatos lehet, egyeseknek olyan erős színe van, hogy festékek alapanyagául használják, használták őket.

A vízben oldható sók nagy részének érezhető íze is van; az öt alapíz valamelyikét (sós, édes, savanyú, keserű vagy "umami" - ez utóbbi ízt adja a nátrium-glutamát) vagy azok keverékét adják.

A tiszta sók általában szagtalanok, bár az acetátok (az ecetsav sói) jellegzetes ecetszagúak, a bázikus ammóniumsók ammónia szagúak ill. a cianidok jellegzetes keserűmandula-illattal (ciánszag) rendelkeznek.

[szerkesztés] Nómenklatúra

A sók elnevezése felhasználásukhoz és tulajdonságaikhoz kapcsolható hagyományos neveikkel történhet. Mivel ez nyelvenként, sőt tájegységenként más-más lehet, ezért egyértelműsítésként kémiai elnevezésüket használhatjuk.

A kémiában a sókat az őket alkotó ionokról nevezik el. A hivatalos forma szerint a névben előre veszik a kation (pozitív ion, pl. nátrium, ammónium) nevét, majd kötőjellel a negatív ion (anion) nevét. (Nátrium-klorid, ammónium-nitrát.)

Egyes esetekben (pl. gyógyszerészet, vagy ha az anion neve túl hosszú) szokás az egyik alkotórész hagyományos nevét használni, megnevezve azt, hogy milyen sójáról van szó. Nem szabályos tehát, de lehetséges az aszkorbinsav nátriumsójáról beszélni (mely eseleg érthetőbb a laikus számára is, mint a nátrium-aszkorbát), vagy egyes szerves vegyületek sósavas sóját (tulajdonképp kloridját) említeni.

[szerkesztés] Sók előállítása, képződése

1. Sav-bázis reakciók során:

sav + bázis → só + víz

sósav + nátrium-hidroxid → nátrium-klorid + víz

HCl + NaOH → NaCl + H₂O

2. Fém-oxidok és savak reakciója során

3. Nemfém-oxidok és lúgok reakciója során

Ca(OH)₂ + CO₂ → CaCO₃ + H₂O + E

4. Fém és nemfém elemek között végbemenő (sokszor heves) reakciók során

Mg + I₂ → MgI₂

5. Fémek és savak reakciója során:

Mg + 2HCl → MgCl₂ + H₂

[szerkesztés] Biológiai jelentőség

A sóknak elsősorban mint az élő szervezetben található folyadékok (vér, sejtközi folyadékok, sejtek citoplazmája, vizelet, stb.) ionjait adó vegyületeknek van szerepük. Ezek az oldatok általában nem csak egy só oldatai, hanem többféle kationt és aniont tartalmaznak. Ezeknek az ionoknak az aránya és koncentrációja rendkívüli szereppel bír az egészséges élő szervezet egyensúlyának (homeosztázisának) fenntartásában. Minden élőlénynél alapvető fontosságú az összes szükséges só megfelelő mennyiségű és arányú pótlása (pl. ásványvíz).

[szerkesztés] Adalékok

Élelmiszer-adalékként is gyakran alkalmaznak sókat. Ilyenek lehetnek például:

nátrium-glutamát (ízfokozó)
nátrium-nitrit (tartósítószer), vagy az ún. pác-só (pácsó). Magyarországon a pác-sóként engedélyezett anyag max. 0,5 % Na-nitritet tartalmazhat.
nátrium-hidrogénkarbonát (sütőpor, térfogatnövelő-szer), vagy ugyanilyen céllal:
ammónium-bikarbonát
nátrium(v. kálium)-citrát (savanyúságot szabályozó anyag, puffer)

stb.