Claude Lévi-Strauss

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Claude Lévi-Strauss (Brüsszel, 1908. – Párizs, 2000.) belgiumi születésű francia szociológus, etnológus és antropológus, a strukturalista mozgalom fő teoretikusa és a strukturális antropológia irányzatának megteremtője.

Párizsban tanult filozófiát és jogot és M. Mauss hatására ekkor kezdett el az etnológia és az antropológia iránt érdeklődni. 1935-től Sao Paulo egyetemén volt a szociológia professzora, közben pedig komoly terepmunkát folytatott Amazónia indiánjai között. 1942-től New York-ban, 1945-től az 1990-es évek elejéig Párizsban tanított vallásetnológiát, vallásantropológiát és szociológiát, közben pedig elismert, az irányzat módszertanát általános igénnyel is megfogalmazó vezéralakja lett a francia strukturalista mozgalomnak, 1972-től tagja a Francia Akadémiának.

Lévi-Strauss alapvető tudományos problémája a vallási valóság és a mögötte megbúvó emberi gondolkodás szerkezetének alakulása a primitív népek, az írás előtti kultúrák világában. Első lépésben, brazíliai anyaga alapján a rokonsági struktúrák által tagolt archaikus társadalom nyelvi és kommunikációs rendszerét vizsgálta, tudattalan logikai struktúrák nyomait vélve felfedezni azok szerkezetében. Ebből építette fel a vad gondolkodás (le pensée sauvage) fogalmát, amely a régiek gondolkodását egy asszociációs és metaforikus logikára és az arra épülő mágikus-totemisztikus magatartásra, mint az ősi vallás formájára vezette vissza. Az archaikus gondolkodásról és a vallási valóság őstörténetéről vallott nézeteinek összefoglalását végül a mitológiákról írott, elsősorban amerikai indián anyagot feldolgozó könyvsorozatában tárta az olvasók elé, azt a tézisét támasztva alá, hogy a mítoszok nyelve egy olyan "ősvallás" kommunikációs valóságára utal, amelyben a valóság és annak grammatikai interpretációja sajátos logikán kívüli kapcsolatban van egymással.