Óbecse

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Óbecse (korábban Rácz-Becse vagy Magyar-Becse, Vetus-Becse, szerbül Бечеј / Bečej, korábban Стари Бечеј / Stari Bečej, németül Alt-Betche) város a mai Szerbiában, a Vajdaság Dél-bácskai körzetében.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Nevének eredete 3 Története és mai élete 4 Híres emberek 5 Látnivalók

[szerkesztés] Fekvése

A déli határainkon túl jutunk a néhai Jugoszláv tagköztársaságba, Szerbiába, és azon belül a Vajdaságba. (Vojvodina) E vidék érdekes állomása a Tisza menti kisvároska Becse (Bečej). Régi magyar nevén Óbecse. Jellegzetes Tisza parti kisváros a Bácskai „zsíros” termőföldek közepén fekszik. Zentától 40 km-re délre a Tisza jobb partján. Közigazgatásilag Bácsföldvár, Drea, Péterréve, Pecesor és Csikériapuszta települések tartoznak hozzá.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a régi Becse török-magyar személynévből származik. Jelentése: kánya.

[szerkesztés] Története és mai élete

Területe már az őskorban is lakott volt, amit a neolit kortól előkerült leletek bizonyítanak. Ezután a szarmaták és az avarok hagyták hátra temetőiket. Területén a 8.–9. században számos falu helyezkedett el, melyek maradványait a feltárások során megtalálták. Becsét 1091-ben említik először. 1238-ban említik az itteni erődítményt, melyet IV. Béla ekkor adományozott a székesfehérvári szerzeteseknek. A középkorban több birtokosa is volt. A várost 1551-ben foglalta el a török és 1687-ig tartott a török uralom. A 17. század végén délről nagy számú szerb telepes érkezett, és 1699-ben a karlócai békével a terület hivatalosan is magyar fennhatóság alá került vissza. Mária Terézia alatt az újonnan kialakított tisza–marosi határőrvidék része lett. 1751-ben Óbecse székhellyel tiszai koronaterületet alakítottak ki, melyhez 14 község tartozott. Ezzel a környék központi települése lett, ami a következő száz évben a város gazdasági fellendülését eredményezte. 1848 április 26-án a településen zavargások törtek ki. 1849 április 19-én Perczel serege elfoglalta a szerb felkelőktől. 1849. június 25-én, az óbecsei ütközetben Jelačić (Jelacsity) bán serege a Tisza bal partjára szoritotta a Tóth Ágoston ezredes vezette magyar bácskai hadtestet. A szabadságharc alatt működött itt katonai kórház, és Damjanich főhadiszállása is itt volt egy időben.

1910-ben 19 372 lakosából 12 488 magyar, 6582 szerb és 193 német volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásának székhelye volt. 1941 április Virágvasárnapján a magyar csapatok bevonultak a városba, ezzel felszabadítva a várost. Az 1942. évi magyar razziának 206 szerb áldozata volt. 1944 október 9-én számos helyi lakost letartóztattak, majd a Centrál kávéházba hurcoltak a szerbek. Kegyetlenül megkínozták őket. Összesen mintegy 500 áldozata volt a szerb megtorlásnak. A szerb csapatok a megtorlás részeként a fő tértől nem messze álló zsinagógát lerombolták, a hajdani Szent István téren álló I. világháborús obeliszket szétverték. Helyére egy partizán-bronzszobrot emeltek.

A II. világháborútól 1955-ig ismét járási székhely volt.

Itt ömlik bele a Duna-Tisza csatorna a Tiszába. Ez a kanális még az 1800-as években kemény emberi kéz munkájával épült. Mindenképpen érdemes megnézni, ahogyan egy zsilip szerkezettel szabályozták és még ma is, szabályozzák a vízszinteket. E vízszabályozó művek tervezésében maga Alexandre, Gustave Eiffel (a párizsi Eiffel torony, a buda-pesti Nyugati pályaudvar tervezője) is részt vett. A zsilipek által bezárt víztükör már a századelőn olyan feltételeket biztosított, hogy ott a vízilabdázás hagyományai kialakultak. Miután már nagyapáink is éltek e nemes vízsporttal, nem csoda, hogy a volt Jugoszlávia nemzeti válogatottjának gerincét a becsei legénység képezte. Ezért nem szégyen, hogy magyarok verték meg a magyar nemzeti válogatottat.

A gyönyörűen ívelő „szőke” Tisza fenséges látványt nyújt a hosszan elnyúló sétányával. Maga a belváros is, vagy tízpercnyi sétával elérhető a Tisza partról. Kellemes történelmi emlékeket felidéző belváros fogad bennünket, patinás épületeivel. A város harminc ezres lakosságból közel fele a magyar anyanyelvű, akik szívvel, lékkel ápolják magyarságukat.

Északnyugati irányban elhagyva a város negyedórányi kocsikázással eljutunk a Bogdán szálláshoz (kúriához). Ezen a környéken – „Európa legjobb termőföldjei vannak, és ahol az a szólás járja, hogy olya sík vidék, hogy „ha felállsz egy tökre beláthatód az egész vidéket” - Igazán monumentálisan hat egy valódi egekbe szökő, tornyokkal tűzdelt kastély. A csodálatos környezetben, a lovardában vagy a falakon belül szinte megéled a múlt.

2002-ben 25 774 lakosából 11 725 magyar, 11 197 szerb, 808 jugoszláv, 298 horvát, 185 cigány, 172 montenegrói, 59 albán, 27 szlovák volt.

[szerkesztés] Híres emberek

• Than Mór - 1828-ban született Óbecsén. Szülőháza máig áll a központban. Híres festőművész, freskói többek között láthatók a Nemzeti Múzeumban a Keleti pályaudvar épületében.
• Than Károly - 1834-ben született Óbecsén. Híres kémikus. Nagy szerepe volt a XIX . századi magyar kémia elismertetésében.
• Allaga Géza - 1841-ben született Óbecsén. Nevéhez fűződik a cimbalomoktatás elindítása, a cimbalom irodalmának megteremtése.

[szerkesztés] Látnivalók

• Római katolikus temploma 1830-ban épült a korábbi templom álalakításával, benne Than Mór két oltárképe látható.

1905-ben épült meg az alsóvárosi Páduai Szent Antal Plébániatemplom.

• Református templom, melynek építéséhez Ferenc József külön adománnyal járult hozzá.
• A szegényház melletti magyar temető kápolnája, melynek oltárképét Than Mór festette.
• Pravoszláv temploma a városközpontban áll, 1858-ban bizánci stílusban építették. Ikonosztázát 63 ikon díszíti. melyet egy osztrák bécsi festő készített.
• A városháza épülete 1881-ben épült. Mellette Jović Eufemija bárónő 1894-ben épült klasszicista stílusban épült palotája. A két épület 1902 óta alkot egy egészet.
• Ipartörténeti emlék a bácskai Ferenc-csatorna torkolatánál a 19. század végén épített zsilip, mely korának legkorszerűbb alkotásai közé számított, Gustave Eiffel műhelyének munkája.