Cimbalom

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A cimbalom a húros hangszerek családjába tartozik. Egyedülálló módon megszólaltatása nem vonóval, vagy pengetéssel történik, hanem verők segítségével.

Formája sajátosan trapéz alakú.

Magyar cimbalom

Tartalomjegyzék

1 A citera-félék elterjedése
2 A cimbalom története
3 A magyar cimbalom
4 Cimbalomra komponált művek
- 4.1 Cimbalom ismert zeneszerzők műveiben
- 4.2 Cimbalom kortárs magyar zeneszerzők műveiben (a teljesség igénye nélkül)
5 Cimbalmosok
6 Külső hivatkozás

[szerkesztés] A citera-félék elterjedése

A cimbalom a húros hangszereken belül a citera-félék közé sorolandó. A citera-félék népes csoportja az egész eurázsiai-kontinensen elterjedt. Kínában yanq-chin, illetve yang-qin, Perzsiában santur, az araboknál kanun néven ismeretes. Európában pszaltérium, azaz psalterium volt a latin neve. (A felsorolt hangszereket pengetve és/vagy verőkkel szólaltatták meg). Németül hackbrettnek, angolul hammered dulcimernek nevezik. Megemlítendő a zsidó hangulású cimbalom is. A magyar népzenében is nagyon híres.

[szerkesztés] A cimbalom története

XV. századi festmény, Párizs

A cimbalom első ábrázolásai a Kr. e. IX. sz.-ból Asszíriából, és a Kr. e. VI. sz.-ból Kínából valók. Valószínűleg már a korai időkben ismerték és használták a hangszer ősi változatait, de első európai említése csak a XII. sz.-ból való. Az írott források hiánya ellenére is valószínűsíthető, hogy Magyarországra már a honfoglaló magyarokkal megérkezett. A cigányok XIV-XV. századi megjelenésével kezd el széles körben elterjedni. A XVII. sz. végére egész Európában divatba jött, és használatos volt az előkelő szalonokban. Később veszített népszerűségéből, de új hangzásvilágával megnyitotta az utat a billentyűs hangszerek elterjedése felé. A zongora térhódítása miatt a régi cimbalomfélék egyre inkább háttérbe szorultak. A hangszer fejlődése megtorpant, egyszerű fajtái népi hangszerként léteztek tovább. A cimbalomot egyfajta ütőkkel szólaltatják meg.

[szerkesztés] A magyar cimbalom

"Gróf Nákóné és czigányai a nemzeti szinpadon" 1860.

1848-ban alapítja meg a híres Schunda hangszerkészítő műhelyt. 1874-ben lábra állítja az addig nyakbaakasztós cimbalmot. Húrkészletét kibővíti, hangolását átalakítja, és hangfogó rendszerrel látja el. Ezzel megszületett a magyar koncert-cimbalom, amely egyből fölkerült a magasabb színvonalú hangszerek közé. Liszt, Erkel, Mosonyi és más kortárs zeneszerzők használják műveikben, pl.: Erkel Bánk bánjában. A Schunda-cimbalmok ma is a cimbalmok egy típusát jelentik.

"Uj találmányu Cimbalom Schunda V. J.-től Budapesten" - kép az első cimbalomiskolából (Allaga Géza Cimbalomiskola 1874. Budapest)

Schunda tanítványa, Bohák Lajos tovább tökéletesíti a hangszert. Az ő neve után hívjuk Boháknak a cimbalmok egy másik, -modernebb- típusát. A Schunda- és a Bohák-cimbalmok között a fő különbség, hogy a Schundán a rezgőlapon találhatóak a hangnyílások, és legalsó három húrja általában E, D, C, míg a Bohák-cimbalmokon a rezonánstető kétoldalán van a hangnyílás, és basszushúrjai végig kromatikusak: E, Esz, D, Desz, C. A Bohák-rendszerű cimbalmok hangterjedelme, mérete és hangereje nagyobb a Schundáénál.

Az utóbbi tíz évben a cimbalom újabb átalakuláson megy keresztül. Tekintettel a szállítás nehézségeire (egy koncertcimbalom súlya kb. 100 kg), megjelent az igény a kis cimbalmokra. Ezek méretben, súlyban, húrkészletben nagy eltéréseket mutathatnak, egyedi megrendelések alapján.

[szerkesztés] Cimbalomra komponált művek

[szerkesztés] Cimbalom ismert zeneszerzők műveiben

Korabeli hangszerhirdetés képe

Erkel Ferenc: Bánk bán (opera) c. opera
Erkel Ferenc: Dózsa György c. opera
Kodály Zoltán: Háry János-szvit, ill. daljáték
Kodály Zoltán: Kállai kettős (benne: 2 cimbalom)
Igor Sztravinszkij: Rag-Time, Walzer és Polka
Bartók Béla: I. rapszódia (zenekari változat) - bem. 1929.
Pierre Boulez: Répons (1980-84)
Allaga Géza (1841. március 25. Óbecse - 1913. augusztus 19. Baja): Az első cimbalomiskola (Budapest, 1874). Etűdök, átiratok cimbalomra.

[szerkesztés] Cimbalom kortárs magyar zeneszerzők műveiben (a teljesség igénye nélkül)

Verbuválás a XIX. század közepéről -ismeretlen mester színezett metszete. A jobb sarokban asztali cimbalom.

Arányi-Aschner György (*1923)
Balassa Sándor (*1935)
Bánkövi Gyula (*1966)
Bogár István (*1937)
Bozay Attila (1939–1999)
Csemiczky Miklós (*1954)
Demény Attila (*1955)
Dukay Barnabás (*1950)
Eötvös Péter (*1944)
Farkas Ferenc (1905–2000)
Hidas Frigyes (*1928)
Hetessy Csaba
Hollós Máté (*1954)
Horváth Barnabás (*1965)
Jeney Zoltán (*1943)
Károlyi Pál (*1934)
Király László (*1954)
Kocsár Miklós (*1933)
Kondor Ádám (*1964)
Kovács Mátyás
Kurtág György (*1926)
Láng István (*1933)
Lendvay Kamilló (*1928)
Madarász Iván (*1949)
Olsvay Endre (*1961)
Orbán György (*1947)
Papp Lajos (*1935
Petrovics Emil (*1930)
Ránki György (1907–1992)
Sári József (*1935)
Sáry László (*1940)
Serei Zsolt
Soproni József (*1930)
Sugár Miklós
Szokolay Sándor (*1931)
Szőnyi Erzsébet (*1924)
Vavrinecz Béla (1925–2004)
Vajda János (zeneszerző)
Vidovszky László
Tóth Armand

és mások.

[szerkesztés] Cimbalmosok

Magyarok:

Allaga Géza zeneszerző, gordonka- és cimbalomművész, cimbalomtanár (1841–1913).
Rácz Aladár (1886–1958)- a cimbalom, mint komolyzenei hangszer elismertetése az ő érdeme.
Gerencsér Ferenc (1923–1989) cimbalomművész, cimbalomtanár.
Tarjáni Tóth Ida (1918–2000)cimbalomművész, zenepedagógus.
Ökrös Oszkár cigányzenész, a Száztagú Cigányzenekar szólistája.
Balogh Kálmán népzenész a Budapest Táncegyüttes cimbalmosa, a Balogh Kálmán Gypsy Cimbalom Band alapítója.
Petrovics Tamás népzenész, a Kalamajka együttes tagja.
Fábián Márta cimbalomművész
Szakály Ágnes cimbalomművész, cimbalomtanár.
Herencsár Viktória cimbalomművész, a Cimbalom Világszövetség elnöke.
Szeverényi Ilona cimbalomművész, cimbalomtanár.
Vékony Ildikó cimbalomművész, cimbalomtanár.