Zalaegerszeg
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Zala |
| Kistérség | Zalaegerszegi |
| Rang | mszékh., m.jog
|
| Terület | 99,98 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 8900 |
| Körzethívószám | 92 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
 |
|
Zalaegerszeg Zala megye székhelye, megyei jogú város. Egyike Magyarország legvirágosabb, legzöldebb városainak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Zala folyó két partján fekszik. Budapesttől való távolsága közúton 213 km.
[szerkesztés] Története
Zalaegerszeg két folyó összefolyásánál található, halakban, vadakban gazdag vidék volt. Talán ennek köszönhető, hogy már az i. e. 7. évezredben, a felső paleolitikumban található itt település, amely egész Zala megyében az egyedüli ókőkori lelet. A következő időszak, amikorról maradtak leletek a városban, a rézkor. Ekkor már a mai Zalaegerszeg területén többfelé, elszórtan találkozni településekkel.
A vaskorban kelta nyomokra lehet bukkani, amilyenből Dél-Zala területén sokat, északon alig találni. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy Zalaegerszeg ekkor egy fontosabb út mellett állt, és ezt ellenőrizte a kelta lakosság.
Az ezt követő időszakokból származó leletek száma elenyésző, így valószínűleg semmilyen település nem volt ez idő tájt a területen.
A település első írásos említése 1247-ből való Egurscugként, 1293-ban pedig már Egerszeg néven. 1266-ban IV. Béla a veszprémi káptalannak adta a területet, így Egerszeg először egyházi birtok lett. Mivel a földesúr távol élt a területtől, így a bevételek nem mindig jutottak el hozzá, sokszor a környékbeli nagyurak, elsősorban a Kőszegiek vagyonát gyarapította. A XIV. század során Egerszeg a környék legnagyobb települése volt, a legtöbb adót fizette.
1368 és 1389 között rövid időre a király tulajdonát képezte, majd Luxemburgi Zsigmond a Kanizsaiaknak adományozta, akik azonban azt elcserélték Szepetnek községért a veszprémi püspökkel. Így Zalaegerszeg egészen 1848-ig egyházi birtok maradt. A település határainak kijelölése 1381-ben történt, kőtemplomot is ekörül kapott a község. Ekkor a mérete mintegy kétszerese volt a környező településekének.
1421-et követően a település mezővárosi kiváltságokat kapott, egy összegben tartozott a földesúrnak adót fizetni, részleges önbíráskodása lesz. Ezek a különleges jogok gyorsan gyarapították a lakosság számát, mivel a környező településekről megindult a bevándorlás. A XVI. században már a legtöbb megyegyűlés itt zajlott.
Az 1530-as évek felé a város fejlődése megtorpant, mivel folyamatos támadások érték, elsősorban a környező területek földesurai fosztogatták a meggyengült központi hatalmat kihasználva. 1568-ban indult meg a város erődítése a török visszaverése érdekében. A településen vár épült, amelyet elsősorban a környező mocsarak védtek. Az első sikertelen török támadás a város ellen az 1570-es évek végén indult. Kanizsa 1600-as elestét követően megnőtt Egerszeg szerepe: a török ellen felépült sok apró zalai végvár irányítását innen szervezték. A települést védő vár azonban nem bizonyult jó védelemnek, egy 1616-os török portya súlyos károkat okozott a városban, végül 1664-ben rövid időre a vár is török kézre került.
A törökök mellett más súlyos terhek is sújtották a lakosságot. A városban többször pusztított pestisjárvány. Emellett az adózás is sokkal kellemetlenebb volt az itt élőknek, mind a kanizsai török, mind a végvári katonák jelentős adóterheket szedtek. Cserébe a földesúri szolgáltatások díjmentesek voltak. Ezt a jogot egy ideig még sikerült érvényesíteni.
Zalaegerszeg mai fogalommal élve megyeszékhellyé válása a XVIII. századra tehető. Ez idő tájt a megyegyűlések mintegy 75 százalékát itt tartották. A megye perifériáján lévő település megyeszékhellyé válásának több oka is van. Szerepet játszhatott a történelmi hagyomány, mely szerint hagyományosan Egerszegen tartották a korábbi gyűléseket is, a város a török időkben fontos megyei központtá vált, ám a legfontosabb érdeme a helynek, hogy a többi Zala megyei várossal ellentétben nem egy uradalom központja volt, így elkerülhetővé vált a helyi földesurak „rátelepedése” a megyegyűlésre. Még egy indok volt a város mellett, hogy a környéken több nagy nemesi család is élt, mint a Heteldyek vagy a Forintosok. Végül Egerszeg 20 600 forintos adománya, valamint a megyeháza 1730 és 1732 közötti megépítése egyértelműsítette a város közigazgatási központi jellegét.
A XVIII. századi városképre jellemző, hogy egy jó darabig egyetlen kiemelkedő épület a barokkos megyeháza. Az 1760-as években épült az akkor monumentálisnak számító templom, illetve egy kaszárnya kőépülete. Az egyetlen polgári kőházban egy patika működött. A város legtöbb háza azonban továbbra is jellemzően tűzveszélyes, szalmával fedett vályogház volt, így a város történetében sok tűzvész pusztított, amíg 1826-ban Póka Antal mérnök tervei alapján már tégla- és kőházakból építették újra a maival megegyező szerkezetű belvárost.
A városban a XIX. század elejéig a kereslethez mérten nagyon kevés iparos és kereskedő élt, mivel a földesúr regáléjoga miatt szinte lehetetlenné vált a működésük. Az 1830-as évekre jelentősen megnőtt a városba költöző izraeliták száma, 1836-ra már mintegy 10 százalékot tettek ki a zsidó vallásúak az amúgy római katolikus többségű össznépességből, ám ezek a családok se lendítetták fel a város kereskedelmét. Így míg a város közigazgatásilag tagadhatatlanul a megye központja volt, gazdaságilag nem lett túl jelentős, a kulturális élet és művelődés terén pedig alig tudott mit felmutatni az akkori székhely: mindössze két elemi iskola működött a mintegy 3500 fős városban. A megye kulturális központjai ekkor Kanizsa és Keszthely voltak, ahova az egerszegiek csak nagy költségek árán juthattak el tanulni.
Az 1848-as forradalomban a városnak viszonylag kisebb szerep jutott, a szabadságharcban a város 1848. december 31-ei megszállását követően nagyobb megmozdulás nem történt.
Az 1870-ben hozott községtörvény fejében, Zalaegerszeg nagyközséggé alakult át, ami súlyos presztízsveszteséget jelentett a városi rangot megtartó Nagykanizsával szemben. Végül komoly belügyminiszteri lobbi árán 1885. május 13-án megalakult Zalaegerszeg Rendezett Tanácsú Város, amelynek fő gondja a megye többi városával szembeni lemaradások behozása volt. 1887-ben a településhez csatolták a kereskedelmi szempontból fontos Olát. 1890-ben az Ukk–Csáktornya vasútvonal megépítésével a város bekapcsolódott a vasúthálózatba. 1895-ig új gimnáziumot, városházát, szállót, óvodát, pénzügyi palotát, téglagyárat kapott a város, ám ekközben alaposan eladósodott, így Kovács Károly polgármester még ugyanebben az évben lemondott. Utódja Botfy Lajos lett, aki 1900-ban bekövetkezett haláláig folytatta a városi fejlesztéseket, miközben csökkentette annak adóságállományát. A 20. század eleje már kisebb fejlődést produkált, így elmondható, hogy ismét elmaradt a környék megyeszékhelyeitől.
Az 1920-as évek során ismét kisebb fellendülés volt tapasztalható a város életében. Ekkor épült meg a postapalota, a vasútállomás, a tűzoltóság épülete, a rendőrségi székház (mai ügyészség), illetve a Notre Dame-rend kolostora, valamint a barokk elemeket használó zsinagóga is.
A II. világháború legsúlyosabb zalaegerszegi veszteségét a teljes helyi és környékbeli zsidó közösség, mintegy 1221 fő gettóba zárása, majd Auschwitzba való szállítása jelentette. A város német megszállásának végül az 1945. március 28-án érkező Vörös Hadsereg vetett végett. Az ezt követő időszakban jól megmutatkozott a város konzervatív volta, mivel a helyi MKP szervezet az 1949-ig megtartott választásokon alig érte el a 10 százalékos határt, ám a helyi testület élére mégis ők kerültek.
Az 1950-es évek hozták Zalaegerszeg történetének legkomolyabb változásait. Az első ötéves terv legnagyobb könnyűipari beruházása a zalaegerszegi ruhagyár építése volt, amely elsősorban az itteni szabad női munkaerőre alapozott. Az 1952-ben a környéken felfedezett olajmezők készletét is azonnal elkezdték kitermelni, illetve 1953-ban egy vajgyár is épült a városban. Az ipar igényeinek megfelelően fővonalasították a Zalaegerszeg–Zalaszentiván vasúti szakaszt. Az óriási ipari beruházásoknak nagy munkaerőigénye volt, amelyet elsősorban a környékbeli falvakból elégítettek ki. Rövid idő alatt tömegessé vált a környező falvakból naponta történő ingázás, mivel a városban szinte nem lehetett lakáshoz jutni. Így nem volt ritka, hogy a nyugdíjasokat, inaktívakat, de leginkább az osztályellenségnek tartott személyeket „rávették” arra, hogy költözzenek el a városból.
A nagy ipari fellendülést azonban a városban élők csak visszaesésként élhették meg. Az építőipar csak a nagyberuházások érdekeit szolgálta, így a polgári lakosság lakáskörülményei folyamatosan romlottak. Infrastrukturális beruházások szintén nem történtek a városban, a boltok sorban zártak be, egyre kisebb kínálatatot biztosítva a városiaknak.
Az 1956-os forradalomban Zalaegerszeg is tevékenyen részt vett. A megmozdulások 1956. október 26-án kezdődtek, aminek eredményeképp az MDP vezetők elmenekültek Körmendre. Ezt követően egészen a szovjet csapatok november 4-ei támadásáig a várost a Forradalmi Tanács irányította.
Az 60-as-70-es évek során demográfiai robbanás jelentkezett a város életében. A rengeteg újonnan épült lakásba elsősorban fiatal falusiak költöztek, s a növekvő város felfalta a környező településeket, így a városhoz csatolták például Csácsbozsok, Botfa, Zalabesenyő, Bazita, Andráshida és Pózva községeket is.
A rendszerváltást követő időszakban Zalaegerszeget a más országrészekben szokásosnál kisebb mértékben érintette a gazdasági recesszió. Az 1990-es évek végétől Zalaegerszeg rendkívül dinamikus fejlődésével az ország egyik gazdag városává vált, ám még mindig maradtak a város életében megoldatlan kérdések.
[szerkesztés] Gazdaság
Zalaegerszeg az 1950-es évekig elenyésző tényező volt Magyarország gazdasági életében. Az 1950-es években jelentek meg a városban a képzettséget nem igénylő iparágak: ruhagyár, bitumenfeldolgozó, vajgyár, kőolajkutak épültek a városban. A betelepülő kőolajbányászatnál is elsősorban budapesti szakembereket alkalmaztak. A rendszerváltást követően a legtöbb nagyüzem felbomlott, romjain kis üzemek jöttek létre, amelyek később vagy megerősödtek, vagy eltűntek a piacról. Az 1990-es évek közepétől újabb szereplők, a multinacionális cégek jelentek meg a városban, amelyek többsége már a szakképzett, ám olcsó munkaerőre alapozott.
Az 1990-es évek elején indult meg a szolgáltatási szektor megerősödése is, amely mára a város bevételeiből mintegy 75 százalékos részesedést tudhat magáénak. Ez az arány kifejezetten magasnak számít Magyarországon, így a városról elmondható, hogy más nyugat-magyarországi központokhoz hasonlóan kedvező gazdasági szerkezettel rendelkezik.
[szerkesztés] Látnivalók
Templomok
- Mária Magdolna Római katolikus plébániatemplom (1750-60 között, barokk stílus, Tierhardt József mester)
- Jézus Szíve ferences plébániatemplom vagy Olai templom (1925-26, neobarokk stílus, tervezte: Kotsis István)
- Mindszenthy emléktemploma - Kertvárosi plébániatemplom, 2004., Cigány István alkotása
Intézmények, infrastrukturális létesítmények
- Megyei Bíróság, egykori vármegyeháza: 1730-1732 között, barokk stílus, Franz Allio tervei szerint
- Kvártélyház: 1765, Kossuth u.
- Arany Bárány Szálló: 1893-1894, Brenner János építész tervei szerint
- TV-torony: 1975, 100 m magas antennával, 73 m antenna nélkül
- Csipkeházak: lakóház Vadász György tervei szerint
Múzeumok
- Göcsej Múzeum, 1968 a Kisfaludi Strobl Zsigmond gyűjteményével
- Göcseji Szabadtéri Néprajzi Múzeum vagy Skanzen, 1969 és Finnugor Néprajzi Park.
- Magyar Olajipari Múzeum, mely a Skanzen mellett található, Zala megye, mint a magyar olajkutatás első területének bemutatásával foglalkozik
- Városi Hangverseny- és Kiállítóterem (egykor Zsinagóga, 1904, eklektikus stílus)
- Kézművesek Háza (Gébárti-tó)
- Fazekasház (Kazinczy u.20.)
Köztéri szobrok, emlékművek
- Göcseji tulipán szökőkút szoborral: 1985, alkotói: Szabolcs Péter szobrászművész - Pelényi Gyula építész.
- Táncoló lány: bronzszobor, Medgyessy Ferenc alkotása, a Szivárvány című televíziós vetélkedőn nyerte el a város
- Liliom-szobor: 1967, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása a Vizslaparkban
- Zrínyi Miklós lovasszobra: 1989, Tóth Béla alkotása
- Csány László szobra: 1931-ben állították fel, Istók János alkotása
- Deák Ferenc szobra: 1879. szeptember 1-től, Vay Miklós alkotása. A legelső Deák-szobor Magyarországon.
Természeti látnivalók
- Azaleás-völgy: az Alsóerdő botanikailag védett területe
- Gébárti-tó: mesterséges tó, 1975
[szerkesztés] Kulturális intézmények
- Hevesi Sándor Színház
- Deák Ferenc Megyei Könyvtár
- József Attila Városi Könyvtár
[szerkesztés] Oktatási intézmények
Felsőoktatási intézmények
- Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Zalaegerszegi Intézete
- Egészségügyi Főiskola: Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Zalaegerszegi Képzési Központ
Középiskolák
- Apáczai Csere János ÁMK
- Csány László Közgazdasági Szakközépiskola
- Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközép- és Szakiskola
- Ganz Ábrahám és Munkácsy Mihály Szakközépiskola és Szakiskola
- Ganz Ábrahám Székhelyiskola
- Munkácsy Mihály Tagiskola
- Kölcsey Ferenc Gimnázium
- Páterdombi Szakképző Iskola és Kollégium
- Báthory István Kereskedelmi, Vendéglátó, Idegenforgalmi Székhelyiskola
- Kinizsi Pál Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Tagiskola
- Zrínyi Miklós Gimnázium
[szerkesztés] Sportlétesítmények
- Városi Sportcsarnok
- Jégcsarnok
- ZTE FC labdarúgó klub stadionja
[szerkesztés] Híres egerszegiek
- Botfy Lajos (1847–1900), polgármester
- Czobor Mátyás (1875–1957), polgármester
- Deák Ferenc (1803–1876), zalaegerszegi országgyűlési képviselő, igazságügy miniszter
- Degré Alajos (1909–1984), jogtörténész
- Gábor Miklós (1919–1998), színész
- Keresztury Dezső (1904–1996), irodalmár, irodalomtörténész
- Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975), szobrászművész, Alsórajkon született, műveit végrendeletében a városra hagyta
- Kovács Károly (1839–1904), polgármester
- Mindszenty József (eredeti nevén: Pehm József, 1892–1975), bíboros, esztergomi érsek
- Pais Dezső (1886–1973), nyelvész
- Itt született 1937. április 4-én Portisch Lajos sakkozó
- Vajda Lajos (1908–1941) festőművész
- Wlassics Gyula (1852–1937), jogász, közoktatásügyi miniszter
[szerkesztés] Testvérvárosok
|
|
|
Based on work by