Perzsa nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A perzsa nyelvet (más néven: fárszi nyelv) Iránban (régebbi neve: Perzsia) beszélik. Beszélõinek száma 100 millióra tehetõ. A régi szkíta (szittya) nyelv közeli rokona a régi perzsa nyelvnek. A Kr. u. 7. században bekövetkezett arab hódítás következtében sok arab szó került a perzsa nyelvbe.

A perzsa nyelv agglutináló, azaz ragozó nyelv.

Tartalomjegyzék 1 Írás 2 Szerkezet 3 Igék 4 Személyes névmások 5 Értékelés

[szerkesztés] Írás

Arab betűkkel íródik. Mivel ez a rövid magánhangzókat nem jelöli írásban, ezeket véglegesen a mondatbeli összefüggés határozza meg, ami a megértést megnehezíti. Vannak hangzók, melyeket többféle betű is jelölhet.

[szerkesztés] Szerkezet

A perzsa nyelv a magyarhoz hasonlóan nem ismer nyelvtani nemet. A törökhöz hasonlóan csak határozatlan névelőt ismer. A melléknevet csak akkor ragozza, ha az a mondat alanya, pl. a fehér ruha, de: a fehérek bepiszkolódtak. A tulajdonságot jelző névmásokat a személyes névmás fejezi ki, pl. az én ruhám. Ez általában jellemzõ a ragozó nyelvekre.

[szerkesztés] Igék

Az igék ragjai – a magyarhoz hasonlóan – minden esetben különbözőek, ezért a személyes névmások használata nem szükséges. Pl. írok, az én írok forma csak a személy hangsúlyozásához szükséges.

[szerkesztés] Személyes névmások

man: én, to: te, u:ő, ma: mi, soma: ti, isan, anha: ők

[szerkesztés] Értékelés

A perzsa nyelv szimmetriája és kiegyensúlyozottsága magas fokú.