Nemzetiszocialista Német Munkáspárt

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei kiejtése^✩, röviden NSDAP), ismertebb nevén a náci párt német politikai párt volt, amely 1933 és 1945 között vezette Németországot, kirobbantotta a második világháborút és végrehajtotta a holokausztot.

A náci (Nazi) kifejezés a német „Nationalsozialist” (nemzetiszocialista) szó rövidített alakjából származik. A párt Adolf Hitler vezetésével jutott hatalomra 1933-ban, főleg a németek militarizmusára és az I. világháború utáni megaláztatások miatti revansvágyra apellálva. Az NSDAP hatalomra jutása után totális diktatúrát vezetett be, és megalapította a Harmadik Birodalmat. A NSDAP volt az egyetlen legális politikai erő a náci Németországban a Weimari köztársaság bukása után (1933-tól) a második világháború végéig, 1945-ig, amikor elvesztette Németország a II. világháborút.

Az NSDAP elveiből és tetteiből egy új politikai ideológia, a nácizmus alakult ki. A világháború után betiltották, és vezetőit a nürnbergi perek keretében elítélték emberiségellenes bűntettekért.

Tartalomjegyzék 1 Út a hatalomig 2 Az NSDAP Németország élén 3 A háború és a bukás 4 A párt tagjai voltak 4.1 Vezető párttagok 4.2 További párttagok 5 Mottók, szlogenek, kifejezések 6 Választási eredmények

[szerkesztés] Út a hatalomig

Eredeti neve Német Munkáspárt (DAP) volt. A bajorországi Münchenben alakult párt egyike volt az akkor létező számos szélsőjobboldali pártnak. A párt kiemelkedése a többi kis politikai csoport közül akkor kezdődött, mikor Adolf Hitler belépett a pártba, és tehetséges vezérszónoknak bizonyult. Hitler először mint a hadsereg ügynöke került kapcsolatba a DAP-val. Mikor megismerkedett annak politikai elképzeléseivel, eldöntötte, hogy belép (1919).

A pártot ekkor még Anton Drexler vezette. A párton belül Adolf Hitler felemelkedését a szónoklatai által szerzett népszerűsége és Ernst Röhm (müncheni szabadcsapatok századosa) „rohamcsapata” biztosította, aki ekkoriban még teljes mértékben támogatta Hitlert. Hitler szerepe olyan gyorsan nőtt, hogy 1920. február 24-én már õ terjesztette elő a párt programját, amiben már ekkor szerepel a zsidók állampolgári jogainak megvonása, és az ekkor szélsőjobboldali körökben általánosan elfogadott nézet, miszerint követelték a versailles-i békeszerződés felmondását.

Szerepének növekedését jelezte, hogy a DAP az ő kezdeményezésre vette fel a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nevet. Ezután a párt szinte a párton belüli korlátlan jogkörrel ruházta fel, amivel a párt vezére (Führer) lett, így innentől nem tartottak szavazásokat Hitler szava, döntött minden kérdésben (1921. július 29.) Ekkor jött létre a SA (Sturmabteilung – Rohamosztag) ami a párt első fegyveres szervezete, bár ekkor még „Torna és Sportrészleg” fedőnévvel szerepelt. Vezetői az eddig is hasonló feladatokat ellátó Ernst Röhm és Hermann Göring voltak.

1923-tól a pártban már egyértelműen az a szemlélet uralkodott, hogy a hatalom megszerzésének módja a fegyveres puccs. Ennek jegyében innentől állandósultak az utcai provokációk, amik elsősorban a baloldali szervezetek, főleg a kommunisták ellen irányultak. A párt gyűlésein is mindennaposak voltak a verekedések. Közben Hitler támogatókat szerzett a vezető körökből, akik anyagi és politikai alapot biztosítottak a párt működéséhez.

Ez a folyamat novemberben érte el a végkifejletét egy sikertelen puccskísérletben (sörpuccs), amelynek célja a bajor kormány megbuktatása volt (az országban ekkor az állandó provokációk miatt rendkívüli állapot volt érvényben). A puccs során Hitler az SA segítségével letartóztatta Kahr bajor miniszterelnököt, de célját a hadsereg közbelépése miatt nem érte el.

Hitlert ezután hazaárulás vádjával bíróság elé állították de az általános közhangulat és kapcsolatai miatt alig 9 hónapos börtönbüntetést kellett letöltenie. Ezalatt írta meg könyvét a Mein Kampf-ot, ami a párt ideológiai alapjait biztosította a továbbiakban.

A pártot elvileg betiltották, de a weimari köztársaság gyengesége miatt már az 1924-es választásokon is elindult. Ez jelezte a párt új irányvonalát is, miszerint a hatalmat a továbbiakban puccs helyett választások útján kívánták megszerezni. 1929-ig kiépítették országos szervezetüket és bár a 1924-es és 1928-as választásokon csak néhány százaléknyi szavazatot kaptak, a taglétszámuk egyre nőtt, és megalakult a másik fegyveres csoportjuk, ami elitalakulat jelleggel a párt és a Führer személyes védelmét látta el. Neve ennek megfelelően Schutzstaffel (SS; védőosztag) lett. Tovább növelte a párt erejét hogy egyre jelentősebb tőkés csoportok támogatását élvezték. Bár a választási eredményei miatt ekkor még nem volt meghatározó politikai erő, de többen már ekkor felismerték azt a veszélyt, amit a fennálló rendre jelentett a náci párt, így a kommunisták is, akikkel továbbra is folyamatosak voltak az utcai összecsapásaik.

1929 fordulópont volt a párt történetében is. A gazdasági válság és az állandósult utcai munkás összecsapások – amelyek egyik fő provokátora továbbra is az SA – és tüntetések miatt az elkeseredett, kiábrándult és megfélemlített tömegek egyre nagyobb számban álltak a NSDAP mögé.

A válság eredményeképpen 1930-ban megbukott a szociáldemokrata kormány. A helyzet stabilizálására Németországban bevezették az elnöki kormányzást, és választásokat tartottak, amin az NSDAP elérte első jelentősebb eredményét. A képviselői helyek 18%-át szerzte meg, ezzel a második legjelentősebb politikai erővé vált. Ezután Hitler és pártja szövetséget kötött a vezető tőkésekkel (Harzburgi Front; 1931). A válság elmélyülése miatt újabb választást tartottak. Bár a lakosság teljes létbizonytalanságban élt és a munkanélküliség tömeges méretűvé vált, a NSDAP mégis több tízmillió márkát volt képes költeni a választási kampányára a támogató vezető gazdasági elitnek köszönhetően. A programjuk nem változott nyíltan antiszemita, antikommunista volt, és a fennálló demokratikus rend megdöntését tűzte ki célul, ez egyben a versailles-i békeszerződés semmibe vételét is jelentette. Ezt további demagóg ígéretekkel egészítették ki.

Az eredmény nem maradt el: ekkor a képviselői helyek 38%-át szerezték meg, amellyel a legnagyobb párttá váltak. Viszont a győzelem nem volt egyértelmű, mivel a jelentős erővé érő kommunisták és a még mindig erős szociáldemokraták együtt képesek lettek volna ellenzékbe szorítani a náci pártot, de a munkáspártok összefogása elmaradt, így a politikai válság tovább tartott. Megoldásként az akkori miniszterelnök, Papen, akit Hindenburg köztársasági elnök nevezett ki, egy jobboldali koalíció tervét vázolta fel, ahol az NSDAP és a Centrumpárt alkotná a kormányzó erőt. Hindenburg végül, jobb meggyőződése ellenére, a kormányválság lezárásának érdekében, elfogadta ezt a javaslatot. Így 1933. január 30-án Hitler lett a kancellár és alakított kormányt, igaz, ekkor még a weimari alkotmány keretei között.

[szerkesztés] Az NSDAP Németország élén

Hatalmon a NSDAP továbbra is erőszakos politikát folytatott, és a Reichstag épületének felgyújtása után (az alkotmányos rend elleni támadásnak beállítva) korlátozták a polgári és szabadságjogokat. Ezután megkezdődtek politikai tisztogatások és leszámolások a párt (értsd: Hitler) belső és külső ellenfeleivel.

Hitler viszonya Röhmmel eddigre megromlott. Ennek egyik oka volt, hogy Röhm szerette volna, ha a Birodalom hivatalos hadserege az SA lett volna, viszont ez a vezető katonai körök ellenkezését váltotta volna ki. Hitler nem kockáztatott egy esetleges puccsot, ezért ellentét alakult ki a pártvezetésen belül.

„Megoldásként” Hitler 1934. június 30-án éjszaka („hosszú kések éjszakája”) egy Rajna-vidéki épületben tartózkodó SA vezetőket álmukból felverte, Münchenbe szállítatta és kivégeztette. Röhm „kegyelmet” kapott és saját kezével végezhetett magával. A külső politikai ellenfelekkel a különleges hatalommal felruházott Hitler gyorsan és igen erőszakosan bánt el, a NSDAP-n kívül minden pártot betiltott.

Azonban minél inkább behálózta a náci párt a német társadalom minden területét, a tényleges pártszervezet annál inkább elvesztette a jelentőségét a rezsim hatalmi struktúrájában. Hitler uralma erőteljesen személyközpontú maradt és alárendeltjei, mint pl. Himmler és Goebbels hatalma sokkal inkább az ő kegyeitől, szándékainak megfelelő értelmezésétől függött, mintsem a pártban elfoglalt pozíciójuktól. A sztálini idők Szovjet Kommunista Pártjától eltérően az NSDAP-nak nem volt tényleges vezető testülete vagy meghatározott döntéshozatali mechanizmusa, mint amilyen a kommunisták pártkongresszusa vagy központi biztottsága volt. Formálisan Hess által vezetett pártkancellária irányította a pártot, ám tényleges befolyása nem volt, mivel maga Hess is csekély jelentőségű figura maradt. Miután 1941-ben egy félresikerült békekötési kísérlet céljából Nagy-Britanniába repült, Martin Bormann követte tisztségében. Vele nyerte el a pártkancellária régebbi hatalmát, legfőképpen azért, mert maga Hitler támogatta és politikai titkáraként alkalmazta Bormannt. A rendszerben a tényleges hatalmat Hitler titkársága, a Himmler vezette SS és Goebbels propagandaminisztériuma gyakorolta.

[szerkesztés] A háború és a bukás

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] A párt tagjai voltak

[szerkesztés] Vezető párttagok

• Adolf Hitler (1889–1945)
• Heinrich Himmler (1900–1945)
• Joseph Goebbels (1897–1945)
• Rudolf Hess (1894–1987)
• Hermann Göring (1893–1946)
• Joachim von Ribbentrop (1893–1946)
• Martin Bormann (1900–1945)
• Baldur von Schirach (1907–1974)
• Hans Frank (1900–1946)
• Ernst Röhm (1887–1934)
• Erich Ludendorff (1865–1937)

[szerkesztés] További párttagok

• Adolf Eichmann
• Albert Forster „Gauleiter” és teljhatalmú megbízott Gdańskban (Danzig).
• Alfred Rosenberg a nevelés- és iskolaügyért felelős birodalmi meghatalmazott
• Hjalmar Schacht a „Reichsbank” elnöke, gazdasági miniszterként a „Mefo-váltó” megteremtője.
• Walter Schultze a német Vöröskereszt elnöke
• Albert Speer építész
• Edmund Veesenmayer Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja
• Ernst Freiherr von Weizsäcker Richard von Weizsäcker édesapja, Joachim von Ribbentrop külügyminiszteri államtitkára
• Gerhard Beil, 1986-1990 között az NDK külkereskedelmi minisztere
• Wernher von Braun, az Amerikai Egyesült Államok holdutazás-programjának vezetője
• Karl Carstens
• Arnold Gehlen, konzervatív filozófus és szociológus
• Hans-Dietrich Genscher, 1974-1992 között az NSZK külügyminisztere
• Heinrich Harrer, hegymászó es geográfus-kutató (életét a "Hét év Tibetben" c. film dolgozta fel)
• Walter Jens, baloldali liberális irodalomtörténész, író
• Herbert von Karajan, karmester
• Kurt Georg Kiesinger 1966-1969 között az NSZK miniszterelnöke, kancellár
• Konrad Lorenz osztrák Nobel-díjas (1973)
• Walter Scheel, 1974-1979 között az NSZK államelnöke
• Oskar Schindler, nagyvállalkozó
• Carl Schmitt, konzervatív államügyesz, jogfilozófus
• Hans Ernst Schneider Hans Schwerte néven irodalomtörténész
• Gerhard Schröder 1953-1969 között az NSZK kereszténydemokrata minisztere (nem azonos Gerhard Schröder kancellárral)
• Fritz Thyssen nagyvállalkozó
• Kurt Waldheim 1986-1992 között Ausztria államelnöke

[szerkesztés] Mottók, szlogenek, kifejezések

• Sieg Heil! Sieg Heil! Sieg Heil!
  • „Szent a győzelem!” (Egy időben a Wehrmachton belüli köszönés is volt)
• Ein Volk, ein Reich, ein Führer!
  • „Egy nép, egy birodalom, egy vezér!”
• Deutschland, erwache!
  • „Németország, ébredj!” (Dietrich Eckart műveként ez volt a címe egy népszerű náci dalnak, és számos propagandaplakáton is megjelent)
• Die Juden sind unser Unglück!
  • „A zsidók a mi szerencsétlenségünk!”
• Lang lebe unser ruhmvoller Führer!
  • „Sokáig éljen dicső vezérünk!”
• Heute Deutschland, morgen die Welt!
  • „Ma Németország, holnap a világ!”
• Die Deutschen immer vor dem Ausländer und den Juden!
  • „A németek mindig előbbrevalók a külföldinél és a zsidóknál!”
• Sicher ist der Jude auch ein Mann, aber der Floh ist auch ein Tier
  • „Természetesen a zsidó is ember, de a bolha is állat”

[szerkesztés] Választási eredmények

Fő szócikk: Német választási eredmények 1919-1933

dátum	szavazatok száma (millió)	arány	képviselők száma
1924. május 4.	1,92	6,5%	32
1924. december 7.	0,91	3,0%	14
1928. május 20.	0,81	2,6%	12
1930. szeptember 14.	6,41	18,3%	107
1932. július 31.	13,75	37,4%	230
1932. november 6.	11,74	33,1%	196
1933. március 5.	17,28	43,9%	288