Bács-Kiskun megye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| BÁCS-KISKUN MEGYE | ||
 |
||
 |
||
| Országrész | Dél-Magyarország | |
| Megyeszékhely | Kecskemét | |
| Terület | 8445,15 km2 | |
| Népesség | 548 106 fő | |
| Népsűrűség | 64,9 fő/km2 | |
| Települések száma | 119 | |
Bács-Kiskun megye Magyarország legnagyobb területű megyéje, az ország területének 1/12-e. A Duna-Tisza közében helyezkedik el. Északról Pest megye határolja, keleten a Tisza, délről a határ, nyugatról a Duna. Székhelye Kecskemét.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jelentősebb látnivalók
[szerkesztés] Földrajz
Bács-Kiskun megye területe sík vidék, legalacsonyabb és legmagasabb pontja közt mindössze 80 m a különbség. Földrajzilag három tájegységre különíthető el: a Duna-menti síkságra, a Duna-Tisza közének homokhátságára és a Bácskai Löszhátra. Ásványkincsekben szegény. A napsütéses órák száma az országos átlaghoz képest magas, a csapadék viszonylag kevés. Az éves középhőmérséklet 10–10,5 °C.
[szerkesztés] Nagyobb folyóvizei
[szerkesztés] Nagyobb állóvizei
- Szelidi-tó
- Vadkerti tó
[szerkesztés] Legmagasabb pontjai
- Ólom-hegy (174 m.)
[szerkesztés] Legalacsonyabb pontja
- Kalocsa (94 m.)
[szerkesztés] Gazdaság
A megyében a mezőgazdaság és az ehhez kapcsolodó ágazatok még mindig nagyobb jelentőséggel bírnak. Sokoldalú iparral rendelkezik a megye négy nagyvárosa, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Baja. A gazdaság fejlődésében fontos szerepe van annak, hogy az egy autópálya és két fontos vasúti vonal is átszeli a megyét. A megye déli része ásványkincsekben gazdag. Kisebb illetve közepes mennyiségű kőolaj és földgázlelőhelyek találhatók ott szétszórtan. A feldolgozóipar jelentős. Kecskemét kiemelkedő helyet foglal el a megye települései közül. A legtöbb ipari cég ugyanis itt telepedett le. Szinte az egyik legdinamikusabban fejlődő város az országban. Bács-Kiskun vegyes képet mutat gazdasági fejlettség tekintetében. Az északi rész (Kecskemét és Kiskunfélegyháza térsége) gazdaságilag sokkal fejlettebb, mint a megye középső és déli részei.
Az ország legjelentősebb kajszibaracktermő terület található itt, a megye északi részén. Ehhez kapcsolódik egy híres hungarikum is : a ,,Kecskeméti Fütyülös Barack" pálinka. A megye nagy részén termelnek még rozst, szőlőt, a Duna mentén kukoricát és árpát is egyaránt.
[szerkesztés] Közlekedés
A megyén keresztül halad át az M5-ös autópálya, és az 5-ös országos főútvonal. Igen sok másodrendű de jelentős főút ágazik ki a megyeszékhelyből, ezáltal könnyen megközelíthető az ország számos területéről.
A megyén halad át továbbá a Budapest–Szabadka–Belgrád nemzetközi és a Budapest–Cegléd–Szeged országos vasútvonal.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Kora középkor
A Duna-Tisza közének történelme a neolitikum idején kezdődött. A táj ettől az időtől kezdve szinte folyamatosan lakott volt. Lakottságát az Árpád korban nemcsak a honfoglalás kori sírok, hanem helynevei is meőrizték. Tass, Solt és Fajsz Árpád családjához tartoztak.
[szerkesztés] Középkor
A 11.századi alapítású vármegyék közül területére Pest és Bács megyék részei jutnak. Szent István király két érseksége közül az egyik Kalocsán létesül. Sűrű településhálózatára ebből a korból jórészt a templomromok utalnak, valamint oklevelek, melyek megőrizték, hogy északi része királyi birtok volt.
A táj történelmét hosszú századokra meghatározó esemény a tatárjárás (1241)időszakára esik. IV. Béla magyar király 1239-ben fogadta be - ideiglenesen - a mongolok elől menekülő kunokat a Duna-Tisza közére. Mintegy 40 ezer család Kuthen kun királlyal, akik az itt élő, már földművelő életmódot folytató magyarok között verték fel sátraikat. Nomád életmódjuk miatt sokszor összeütközésbe kerültek a magyarokkal. Orvul meggyilkolt öreg királyuk halálát megbosszulva, a Duna-Tisza közét felégetve, feldúlva vonultak ki az országból. 1241-ben a tatárjárás azonban szinte teljesen elnéptelenítette a két folyó közét, s így 1243-ban IV. Béla végérvényesen letelepíti a kunokat a két folyó között, az azóta Nagykunságnak és Kiskunságnak nevezett területeken. A velük érkező jász töredékcsoporttal együtt felveszik a kereszténységet, házakat építenek, településeket alapítanak. A Duna-Tisza közén letelepült kiskunok három széket alkottak: Halasszék, Mizseszék és Kecskemétszék.
Mivel a kunok és a jászok részt vettek Dózsa György parasztháborújában, Werbőczi Hármaskönyve eltörölte előjogaikat. A törvény foganatosítására azonban már nem maradt idő, hiszen az 1526. évi mohácsi csatavesztéssel kezdetét vette a török hódoltság. Mohács alól a Duna bal partján is jelentős számú török serek indult Budára. A tövisből font sövényeken, melyek a virágzó mezővárosokat övezték, akadálytalanul jutottak át, raboltak, gyújtogattak, pusztítottak. A lakosság jelentős része a nádasok, mocsarak védelmében keresett oltalmat, ám 1541 után, a törökök végleges berendezkedésével kezdetét vette a táj történelmének egy újabb szakasza, amely az elnéptelenedéshez, egyes városok megerősödéséhez vezetett. A hadászatilag, vagy a hadi felvonulás számára fontos útvonalban fekvő településeket (Baja, Kalocsa stb.) a törökök megszállták. A fontos utakon kivül eső nagyobb településeket khász városokká nyilvánították (Kecskemét, Kiskunhalas, Kunszentmiklós), amelyek közvetlenül a szultáni kincstárnak fizették az évi kétszeri adót, s nagymértékben hozzájárultak a hadtáp pótlásához. Mivel a szabad beköltözést nem gátolták, a szövetséges városok (Kecskemét,Nagykőrös,Cegléd) lélekszáma növekedett. A mezővárosok az elnéptelenedett falvak határait intenziv állattartással hasznosították. A 15 éves háború (1591-1606) hadszíntérré, felvonulási területté változtatta az Alföldet. A törökökkel szövetséges krími tatárok a kiskun településeket olykor évtizedekre, nemegyszer örökre elpusztították.
A felszabadító háborúktól is ez a terület szenvedett a legtöbbet. Buda visszafoglalása után a vold hódoltsági területeken a magyar rendi viszonyok váltak uralkodóvá.
A rácok, ahogyan korabeli nevükön a délszláv szerb etnikumot illették, ebben az időben már Bácska északi részén nagy számban éltek. 1691-ben kiváltságok nyújtásával fogadtba be őket I. Lipót és Cernojevic ipeki pátriárka vezetése alatt Bács megye elnéptelenedett területén is megtelepedtek.
A Rákóczi-szabadságharc leverése megnyitotta az utat a Habsburgok berendezkedéséhez. A Duna-Tisza köze, akárcsak a többi alföldi terület, népességében megfogyatkozott; voltak megyék ahol mindössze pár száz embert találtak. 1677-ben megkezdődött a Montecuccoli tábornok, majd később Kollonich Lipót esztergomi érsek kidolgozta telepítési terv végrehajtása. Bács és Bodrog megyék földjei az igéret földjévé váltak a távoli vidékekről érkezők számára. Az állami telepítések mellett Németország számos pontjáról hoztak német telepeseket. A telepítések az 1720-as évektől a század végéig folynak. a Duna-Tisza közén élő kiskunok a másik két kerülettel 1745-ben visszaváltják kiváltságaikat.
Az a 17. században elindult a térség elsivatagodása ezért az 1700-as évek végén indult meg a a küzdelem a homok megkötésére.
[szerkesztés] Újkor
A táj történelmében a 19. század a a homokkal való küzdelem, a vízi szabályozások és a lassan meginduló polgárosodásnak a kora. ERre az időre alakult ki jelentős városainak az arculata is. Baja élénk forgalmú kereskedőváros, Kalocsa az érseki uradalom központja lett ahol a társadalom életét teljes mértékben az egyház irányította. Kecskemét, Kiskunmajsa váltságos mezővárosok voltak, jászkun kiváltsággal rendelkezett Félegyháza, Halas, Kunszentmiklós, Fülöp -és Szabadszállás. Ezekben a városkoban - Kecskemét kivételével - a polgári fejlődés messze elmaradt a korától, parasztpolgár, cívis társadalmának iparosai, kereskedői is paraszti szinten éltek.
Az 1860-as években kezdődött meg a homokos területek felparcellázása, ezzel nagyarányú tanyai kirajzás indult meg. A zsellérek nemcsak tanyákat, falvakat is alapítottak (pl. Kömpöc, Páhi, Szank, Akasztó). Ez a folyamat egészen 1949-ig tartott.
A 19. század végén meginduló kivándorlás elkerülte a Duna-Tisza közét, sőt egyes vidékekről még tovább folytak az idetelepülések, a szegedi árvíz után sok szegedi települt meg ezen a tájon.
[szerkesztés] A világháborúk korában
Az első világháborúk megpróbáltatásai, óriási vérveszteségei után itt is reménykedés és lelkesedés fogadta az őszirózsás forradalmat. A Trianonban aláírt békeszeszerződés után Bács megyének csak a töredék része maradt az ország határain belül, s Baja vette át a megyeszékhely szerepét.
A két világháború közötti időszak a gazdasági világválság éveit követően, a kapitalizálódás meggyorsulásának, valamint a szőlő- és gyümöcstermesztés intenziv kiteljesítésének az ideje volt.
A második világháború megpróbáltatásaiból, kivéve a nagyobb légibombázásokat, a Duna-Tisza közének lakosság is kivette a részét. Baján 1940-ben jelentős tábort alakítottak ki a menekülő lengyeleknek. A megyéből 1944 novemberében sikerült kiverni a németeket. Az orosz megszállással korántsem lett vége a megpróbáltatásoknak. Az orosz csapatok a németekhez hasonlóan fosztogatta a parasztok vagyonát. A megye déli részén népvándorlás kezdődött meg. A trianoni határokon belül maradt Bácska lakosságának harmada német, egynyolcada szerbhorvát ajkú volt. A német lakosság jó részét kitelepítették. Helyükre az 1944-1945 telén szerb Bácskából menekülő bukovinai székelyek, valamint csongrádi, békési, szabolcsi és matyóföldi nincstelenek jöttek, ezt követően 1947-48-ban pedig a szlovákiából kitelepített magyarok.
[szerkesztés] A háborúk után
Bács-Kiskun megye közigazgatási átszervezéssel 1950-ben jött létre Bács-Bodrog és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék részeiből. Baja elveszítette korábbi megyeszékhelyi státuszát, az új megyeszékhely pedig Kecskemét lett. Az elkövetkezendő időkben ez következményekkel járt. Kecskemét olyan pénzügyi támogatásokat kapott, amelyekkel határozottan ki tudott lépni a térség városainak sorából. Így messze maga mögött hagyta a legtöbb települést a fejlődésben. Ennek következtében Bács-Kiskun települései és Kecskemét között oly mértékű a gazdasági fejlettség különbsége, mint Budapest és az ország többi területe között. Továbbá Kecskemét vonzáskörzetébe csak a megye északnyugati települései tartoznak, így a látható, hogy a gazdaság fejlettsége az országhatár felé haladva láthatóan rosszabb. Az 1960-sas '70-es évek lakótelep építési hullámai nem kerülték el Bács-Kiskun megye városait sem. A legtöbb lakótelep a megyeszékhelyen épült, ezzel együtt a megye több részéről költöztek Kecskemétre. Tehát miközben a megye lakosság csökkent, addig Kecskemété nőtt. A rendszerváltás után nagyszámú külföldi cég telepedett meg a megye városaiban, ezzel vetve el a további fejlődés alapját. Az autópálya megépülése szintén kedvező módon hatott a megye fejlődésére.
[szerkesztés] Népesség
A megye lakossága csaknem homogén, szinte csak magyarok lakják. Kisebb horvát, illetve német szigetek találhatóak Hajós illetve Baja környékén.
[szerkesztés] Települései
Bács-Kiskun lakosságának 2/3-a a megye húsz városában él. A legnépesebb település a megyeszékhely, Kecskemét, ahol a megye lakosságának csaknem 1/5 része él. A legsűrűbben lakott település Kalocsa (342 fő / km2), a legritkábban lakott pedig Újsolt (5 fő / km2).
Bár Bács-Kiskun az ország ötödik legnépesebb megyéje, nagy mérete miatt a népsűrűség csaknem fele az országos átlagnak. Jellemzőek az óriásfalvak. Jelentős a tanyasi lakosság száma, 1990-ben a népesség 13%-a külterületen élt.
[szerkesztés] Megyei jogú városok
[szerkesztés] Városok
(Népesség szerinti sorrendben, a 2005-ös népszámlálás adatai szerint)
| Baja (37 628) | Kunszentmiklós (9 028) | |
| Kiskunfélegyháza (32 054) | Soltvadkert (7 804) | |
| Kiskunhalas (30 257) | Bácsalmás (7 618) | |
| Kalocsa (18 187) | Solt (7 163) | |
| Kiskőrös (15 131) | Szabadszállás (6 850) | |
| Kiskunmajsa (12 047) | Izsák (6 243) | |
| Tiszakécske (11 856) | Kerekegyháza (6 165) | |
| Lajosmizse (11 626) | Tompa (4 847) | |
| Jánoshalma (9 848) | Dunavecse (4 147) | |
| Kecel (9 127) |
[szerkesztés] Községek, nagyközségek
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Hivatalos oldal
- Bács-Kiskun Megye Homepage
- A Vendégváró.hu cikke
- Régiós szálláskereső
- Portré Bács-Kiskun megyéről (Word dokumentum)
- A népszámlálás vonatkozó kötete (PDF dokumentum)
| Magyarország megyéi |
| Bács-Kiskun megye | Baranya megye | Békés megye | Borsod-Abaúj-Zemplén megye | Csongrád megye | Fejér megye | Győr-Moson-Sopron megye | Hajdú-Bihar megye | Heves megye | Jász-Nagykun-Szolnok megye | Komárom-Esztergom megye | Nógrád megye | Pest megye | Somogy megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg megye | Tolna megye | Vas megye | Veszprém megye | Zala megye |
| Magyarország kistérségei | Magyarország megyéi | Magyarország |
Based on work by David86,