Komárom-Esztergom megye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE | |
 |
|
 |
|
| Országrész | Északnyugat-Magyarország |
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megyeszékhely | Tatabánya |
| Terület | 2265,08 km2 |
| Népesség | 319 000 fő |
| Népsűrűség | 142 fő/km2 |
| Települések száma | 76 |
Komárom-Esztergom megye az ország északnyugati részében található. Északról a Duna és Szlovákia, keletről Pest megye, délről Fejér és Veszprém megyék, nyugatról Győr-Moson-Sopron megye határolják. Megyeszékhelye Tatabánya. Az ország legkisebb, és a második legsűrűbben lakott megyéje.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jelentősebb látnivalók
Lásd még: Komárom-Esztergom megyei múzeumok listája.
- Tatabányai Turul-szobor és
- Vértesszőlősi Samu
[szerkesztés] Földrajz
- A megye a Dunántúlon fekszik az ország ÉNy-i részén. Északról a Nyitrai kerület, keletről Pest megye, délről Fejér megye és Veszprém megye, míg nyugatról Győr-Moson-Sopron megye határolja.
- A megye tájai két nagytájhoz, a Dunántúli-középhegységhez és a Kisalföldhöz tartoznak.
- A Kisalföld Komárom-Esztergomi-síkság középtájának kistájai közül az alábbiak vannak a megyében:
- Almás-Táti-Duna-völgy teljes területe
- Győr-tatai-teraszvidék
- Igmánd-Kisbéri-medence jelentős része.
- A Dunántúli-középhegység mindhárom középtája érinti a megyét.
- A Bakonyvidék középtájból csak:
- Súri-Bakonyalja kistáj
- Vértes-Velencei-hegyvidék középtájból:
- Bársonyos
- Által-ér-völgy
- Vértes-fennsík
- Vértes peremvidéke nyúlik be a megyébe.
- A Dunazug-hegyvidék középtájból
- Nyugati-Gerecse
- Központi-Gerecse
- Keleti-Gerecse
- Gerecsei-kismedencék kistájak teljes területe
- Pilis-hegység
- Pilis medencék kistájak részben tartoznak a megyéhez.
- A Visegrádi-Dunakanyar és a Visegrádi-hegység kistáj egy része van a megye területén.
[szerkesztés] Időjárás
- Éghajlata mérsékelten meleg, száraz, enyhe telű. Az évi középhőmérséklet 10.5 °C. Az évi napfénytartam 2000 óra, a hegyvidéki területen 1900 óra.
- Az évi csapadék mennyiség 550-600 mm a hegyekben 700 mm.
- Az uralkodó szélirány Ny-i, ÉNy-i.
[szerkesztés] Nagyobb folyóvizei
- Duna 80 km hosszan
- Által-ér
- Bakonyér
- Concó
- Bikoli-patak
- Lábatlani-patak
- Rábl-patak
- Bajóti-patak
- Únyi-patak
- Kenyérmezői-patak
- Szentléleki-patak
[szerkesztés] Jelentősebb állóvizei
[szerkesztés] Védett területek
- Duna-Ipoly Nemzeti Park
- Gerecsei Tájvédelmi Körzet
- Dunaalmási kőfejtők Természetvédelmi Terület
- Tatai Kálvária-domb Természetvédelmi Terület
- Vértesszőlősi előembertelep Természetvédelmi Terület
[szerkesztés] Legmagasabb pontja
- Nagy-Szoplák (Pilis-hegység), 710 méter
[szerkesztés] Legalacsonyabb pontja
[szerkesztés] Gazdaság és ipar
1996 -ban a bruttó hazai termék 2.4%-át állította elő. A munkanélküliségi ráta 12.1%-os volt. A megyében fontos ásványkincs a bauxit és a barnakőszén. Vezető szerepet tölt be a megye gazdaságában a gép- és élelmiszeripar, de jelentős még a vegyipar, idegenforgalom, szénbányászat, és az energetikai szolgáltatás.
- 2005-ben a megyében volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP: 7,6 millió forint, ami az országos átlag 4,7-szerese. [1]
- Jelentős ipari központok Esztergom, Tatabánya, Oroszlány, Komárom, Lábatlan, Nyergesújfalu, Dorog, Ács, Bábolna, Gyermely és Tokod.
[szerkesztés] Mezőgazdasága
A 213400 hektáros területből 103000 ha szántó, 1400 ha kert, 4500 ha gyümölcsös és szőlő, 18200 ha gyep, 60900 ha erdő, 1300 ha nádas és halastó, míg 24100 ha művelés alól kivont terület. A fő termesztett növények a búza, kukorica, cukorrépa, szálas takarmányok. Jelentős a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés is. A megyében fontos a sertés-, szarvasmarha-, baromfi- és juhtenyésztés.
[szerkesztés] Történelme
Komárom-Esztergom megyének jogelődjeit Komárom illetőleg Esztergom vármegyét, Szent István király alapította. E vármegyék alapvető feladata a királyi várak ellátása, a várakhoz kapcsolódó szolgáló népek elhelyezése és a dunai átkelés biztosítása volt.
A két vármegye településeihez még a középkorban újabbak kapcsolódtak Pilis, valamint Veszprém, Fejér, és Hont vármegyéből.
Esztergom várát 1543-ban foglalta el a török. A vármegye vezetése ekkor elmenekült. Hosszú évtizedekig Érsekújvár, Komárom és Tata volt az a három végvár, amely a török támadásoknak útját állta. A jól védhető Komárom vára soha sem került a hódítók kezére. Komárom vármegye folyamatosan működött. Esztergom vármegye nemesi közgyűlése csak a török kiűzése után 1696-ban szerveződött újjá. A Rákóczi-szabadságharc idején tevékenységük megszakadt. A szabadságharc után Esztergom vármrgye 1710-ben, Komárom vármegye 1712-ben alakult újjá.
1786-ban II. József Tata székhellyel összekapcsolta Komárom és Esztergom vármegyét, azonban az egyesített megye az uralkodó halálát követően 1790-ben szét is vált.
Esztergom és Komárom visszakapták megyeszékhelyi rangjukat. 1848 májusában mindkét nemesi vármegye megszűnt és átadta helyét a vármegyei bizottságoknak. Komárom vármegye bizottsága a szabadságharc végéig működött. Az Esztergom vármegyeiét viszont megszakította az 1849. január 15-i császári katonai megszállás. A forradalmi bizottmány újjáalakult, de székhelyét előbb Bátorkeszibe majd Komáromba tette át. A szabadságharc leverését követően császári-királyi biztos került a vármegyék apparátusainak élére. 1851-ben a két vármegye Duna jobb partján lévő részét Esztergom székhellyel Esztergom vármegyeként, a Duna bal partján - a mai Szlovákia területén lévő részeket pedig - Komárom székhellyel Komárom vármegyévé szervezték át. Az így kialakított vármegyék 1860-ig működtek. Ekkor az 1848-ban választott vármegyei bizottmányok újították fel működésüket. 1861-től újra szoros központi irányítás alá kerültek megyék. A választott vármegyei törvényhatósági bizottságok Kiegyezés (1867) eredményeként kezdhették meg működésüket.
A 17. század végén a Komárom vármegyéhez tartozó Lábatlant és Piszkét 1896-ban csatolták vissza Esztergom vármegyéhez. 1919. januárjában a csehszlovák légió csapatai megszállták a Duna bal partján fekvő Komáromot és Párkányt. Esztergom vármegye munkástanácsa és direktóriuma a megyeszékhelyen, Komárom vármegye direktóriuma pedig a jobb parti Komárom-Újvárosban a mai Komáromban alakult meg. Később Szőnybe és Tatára tették át székhelyüket. A trianoni döntést követően a két megye bal parti részeit a Csehszlovákiához csatolták. Magyarországon a korábbi Komárom vármegye 44 községe és a korábbi Esztergom vármegye 22 települése maradt meg. 1919-ben néhány hónapig Komárom vármegye a győri alispáni hivatalhoz tartozott. Még ebben az évben megalakult Komáromban a csonka vármegye alispáni hivatala. Röviddel utóbb 1920-ban törvényhatósági bizottságot választottak.
1923-ban Esztergom székhellyel létrehozták a Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét.
Az első bécsi döntést követően 1938-ban újjá alakult a történelmi Esztergom vármegye és Komárom vármegye. Ez utóbbi területe jelentősen megnövekedett, s immár nem négy, hanem hat járást foglalt magába: nevezetesen a dunaszerdahelyit, a gesztesit, a komáromit, az ógyallait, a somorjait és a tatait.
A második világháborút követő moszkvai ideiglenes fegyverszünet következményeként visszaálltak az 1937. december 31-i állapotok. 1945. augusztus 28-án ismét Esztergomban alakult meg Komárom-Esztergom vármegye Törvényhatósági Bizottsága. A megye ekkor három járást az esztergomit, a gesztesit és a tatait foglalta magában. 1947-ben négy bányásztelepülés összevonása révén létrejött Tatabánya. Ezzel a megyében lévő városok száma háromra emelkedett. Egy 1949-ben született döntés nyomán 1950-ben Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. Ezzel egyidejűleg az esztergomi járás székhelyét Dorogra helyezték át. Nevét Dorogi járásra változtatták, a gesztesi járás neve pedig komáromira változott. A megyéhez kilenc községet kapcsoltak Veszprém, egyet pedig Fejér megyéből. 1954-ben újabb két település Oroszlány és Tata nyerte el a városi rangot. 1971-ben megszűntek a járási tanácsok és testület nélkül, a megye járási hivatalaként működtek tovább. Országosan csak 1984 december 31-én szűntették meg a járási hivatalokat. 1984-ben Dorog, 1986-ban Kisbér, 1989-ben pedig Nyergesújfalu kapott városi rangot. Ezzel a városok száma nyolcra emelkedett. 1990-től ismét Komárom-Esztergom megye lett a neve. Szárliget 1999-ben elvált Fejér megyétől és csatlakozott Komárom-Esztergom megyéhez. 1994-ben létrejött a megye hat kistérsége, amelyek száma 1997-ben az egyik kistérség szétválása nyomán hétre emelkedett. (Esztergomi, Komáromi, Tatai, Tatabányai, Dorogi, Oroszlányi, Kisbéri) 1998-ban jött létre a Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyéket magában foglaló Közép-Dunántúli Régió. 2003-ban Bábolna is városi rangot kapott.
[szerkesztés] Települései
A megye az ország második legsűrűbben lakott megyéje. A népesség 66%-a városokban él. A megyének 10 városa van. Az országban itt a legnagyobb az úgynevezett szocialista típusú lakótelepek aránya, közel 25%. Ez a szám még Budapesten is csak 22,6%.
[szerkesztés] Megyei jogú városok
- Tatabánya (megyeszékhely 1950 óta, 70 636 lakos)
[szerkesztés] Városok
(Népesség szerinti sorrendben, 2006. január 1-jén a KSH adatai alapján)
- Esztergom (30 122)
- Tata (24 272)
- Komárom (19 659)
- Oroszlány (19 449)
- Dorog (12 288)
- Nyergesújfalu (7556)
- Kisbér (5686)
- Lábatlan (5306)
- Bábolna (3831)
[szerkesztés] Községek, nagyközségek
[szerkesztés] Lásd még
- Komárom-Esztergom megye kistérségeinek listája
- Komárom-Esztergom Megyei Levéltár
- Komárom-Esztergom Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Magyarország megyéi |
| Bács-Kiskun megye | Baranya megye | Békés megye | Borsod-Abaúj-Zemplén megye | Csongrád megye | Fejér megye | Győr-Moson-Sopron megye | Hajdú-Bihar megye | Heves megye | Jász-Nagykun-Szolnok megye | Komárom-Esztergom megye | Nógrád megye | Pest megye | Somogy megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg megye | Tolna megye | Vas megye | Veszprém megye | Zala megye |
| Magyarország kistérségei | Magyarország megyéi | Magyarország |
Based on work by