Tildy Zoltán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18. – Budapest, 1961. augusztus 4.) lelkész, politikus, miniszterelnök, majd köztársasági elnök.

[szerkesztés] Élete

Értelmiségi családban született a felvidéki Losoncon. Elemi és középiskoláit Balassagyarmaton, Léván és Selmecbányán végezte. Itt érettségizett. 1910-ben a Pápai Református Teológiai Akadémia elvégzése után egy évig az írországi Belfastban tanult teológiát ösztöndíjasként, majd a Somogy megyei Szennán, később 1921 és 1929 között Tahitótfalun, illetve 1932-től 1946-ig Szeghalmon volt lelkész. 1924-ben alapító tulajdonosa a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt.-nek, mely egyházi kiadványokat, szakkönyveket jelentetett meg.

[szerkesztés] Politikai pályája

1917-ben lépett be a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba, majd követte Nagyatádit az Egységes Pártba. 1929-ben Nagy Ferenccel együtt szervezte meg a Független Kisgazdapártot, melyben ügyvezető alelnöki tisztséget vállalt, s 1945-től lett országos pártelnök. 1936-44-ig országgyűlési képviselő, 1944-ben csatlakozott az antifasiszta Magyar Fronthoz. 1945. november 15-től 1946. február 1-ig miniszterelnök volt, kormányának tagja volt többek közt Nagy Imre is mint belügyminiszter – igaz, ennek a kormánynak az összetétele kapcsán már szovjet szempontokat is figyelembe kellett venni.

1946. február 1-jén szűnt meg a királyság mint államforma, mivel az Országgyűlés kikiáltotta a köztársaságot. A II. köztársaság első államfője köztársasági elnökként Tildy Zoltán lett, a korábbi kormányfői posztot Nagy Ferenc kapta meg, aki új kormányt alakított. Noha az 1946-os választás során (mely 1990-ig az utolsó szabad voksolás volt) a választók több mint 50 százaléka a kisgazdákat szerette volna kormányon látni, a kommunisták kihagyása nélkül nem lehetett kormányt alakítani. A szovjet befolyás egyre nőtt, s Tildynek is azt tanácsolták brit és amerikai politikusok, hogy igyekezzen szívélyes viszonyt kialakítani a Szovjetunióval.

Tildy elnöksége alatt folytak a háború utáni népbírósági perek a Bethlen- és Szálasi-kormányok egykori tagjai, többek közt Bárdossy László ellen. A halálos ítéleteket államelnökként Tildy írta alá, melynek nyomán jobboldali politikai ellenfelei a „palástos hóhér”-nak nevezték el. 1946-ban a kommunisták belső ellentétek szításával szétrombolták a kisgazdapártot (szalámitaktika), Nagy Ferenc miniszterelnök pedig az ellene felhozott koholt vádak hatására nem jött haza Svájcból. Tildyvel a kommunisták 1947-ben feloszlattatták a parlamentet, és augusztus 31-re új választásokat írattak ki, amelyet az ún. kék cédulákkal elcsaltak. Tildyt 1948. július 31-én mondatták le veje, Csornoky Viktor hazaárulás vádjával való letartóztatása miatt (Tildy köztársasági elnöki tisztsége formálisan csak augusztus 4-én szűnt meg). Ezután a volt köztársasági elnököt egészen 1956 májusáig – közel nyolc évig – házi őrizetben tartották.

1956. október 26. és november 4. között a Nagy Imre-kormányban miniszterelnök-helyettes, ám a forradalom bukása után, 1958-ban hat év börtönre ítélték. 1959 áprilisában betegségére való tekintettel kiengedték, ettől kezdve teljes visszavonultságban élt 1961. augusztus 4-én bekövetkezett haláláig.

1989. július 6-án – az 1956-os forradalom mártírjaival együtt – a Legfelsőbb Bíróság kimondta a korábbi vádpontok és az ítélet törvénysértő voltát, és hatályon kívül helyezte őket. Halála után 28 évvel rehabilitálták.