Dálnoki Miklós Béla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dálnoki Miklós Béla, (Budapest, 1890. június 11. - Budapest, 1948. november 21.) Katonatiszt, politikus, miniszterelnök. Katonaként résztvett az első világháborúban. Az 1920-as években már vezérkari és minisztériumi beosztásokban szolgált.

[szerkesztés] Politikai karrier

1933 és 1936 között Berlinben katonai attasé volt, majd csapatszolgálatra került. 1940. március 1-től az akkor létrehozott I. gyorshadtest parancsnoka. További parancsnoki posztok betöltése után 1942 október végétől Horthy Miklós Katonai Irodájának főnöke, fõhadsegéd, 1944. augusztus 1-tõl az 1. magyar hadsereg parancsnoka volt, majd a hungarista hatalomátvétel után többedmagával átállt a szovjet csapatokhoz.

[szerkesztés] Ideiglenes nemzetgyűlés

1944. december 21-én Debrecenben, a református kollégiumban ült össze az ún. Ideiglenes Nemzetgyűlés. A Nemzetgyűlés 230 tagja közül 39 százalék kommunista, 24 százalék kisgazdapárti, 18 százalék szociáldemokrata, 7 százalék parasztpárti és 6 százalék polgári demokrata és ugyanennyi párton kívüli volt. December 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke Dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett, s összetételéről Moszkvában döntöttek. Tagjai lettek magasrangú katonatisztek, valamint 4 kommunista, illetve 2-2 szociáldemokrata és kisgazda politikus. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-én Magyarország miniszterelnökévé választotta Dálnoki Miklós Bélát; az 1945. novemberi választásokig töltötte be ezt a posztot.

[szerkesztés] Későbbi sorsa

Később a Magyar Függetlenségi Párt vezetője lett, majd politikailag elszigetelődött. 1948-ban halt meg.

Elődje: Lakatos Géza

Magyarország miniszterelnöke 1944–1945

Utódja: Tildy Zoltán