Teleki Pál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Teleki Pál gróf (széki, római szent birodalmi gróf) (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.) miniszterelnök, földrajztudós, erdélyi földbirtokos, politikus, (tiszteletbeli) főcserkész
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származása
Édesapja Teleki Géza (1843-1913) író és politikus, rövid ideig belügyminiszter volt Tisza Kálmán kormányában. Édesanyja Muráti (Muratisz) Irén (1852-1941) egy pesti jómódú, görög kereskedő lánya.
[szerkesztés] Tanulmányai
Elemi iskolát magántanulóként végezte a budapesti evangélikus elemi népiskolában (ma: Deák tér) (1885-1889), majd a pesti piarista gimnáziumban (1889-1897) folytatta tanulmányait, szintén magántanulóként. 1897 szeptemberében beiratkozott a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karára. A természettudományi karon földrajzi előadásokat hallgatot, publikált a Földrajzi Közleményekben és előadást tartott a Földrajzi Társaságban az ázsiai felfedezőutak történetéről. A Természettudományos Társulat 1898. december 15-ei, nyilvános ülésén mutatta be dolgozatát. Egyetemi évei alatt részt vett az erdélyi társaság jeles, évente ismétlődő eseményein, a zsuki falkavadászatokon és a kolozsvári jótékonysági bazáron. 1901-ben szerezte egyetemi végbizonyítványát: ekkor első államtudományi szigorlatán magyar közjogból, politikából, egyházi jogból és nemzetközi jogból vizsgázott. A következő tanévre beiratkozott a magyaróvári gazdaságakadémiára, vendéghallgatónak, a kétéves képzés második évére. 1902 áprilisában a bizottság nem találta elégségesnek tudását nemzetgazdásznak- és pénzügytanból, közigazgatási, valamint statisztikából. 1903 márciusában, a megismételt szigorlaton közigazgatási jogból ismét megbukott. Végül decemberben, Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez címmel benyújtott dolgozata alapján az államtudományok doktorává nyilvánították.
[szerkesztés] Pályájának indulása
1902-től Lóczy Lajos (1849-1920) földrajzi tanszékén volt gyakornok. 1904től szolgabíróként (közigazgatási szakember) tevékenykedett Szatmárban. 1905. január 26-án a szatmári nagysomkúti választókerület országgyűlési képviselővé választotta. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1908. november 25-én házasságot kötött Bissingen-Nippenburg Johanna (1889-1942) grófnővel, kitől két gyermeke született: Mária (1910-1962) és Géza (1911-1983).
1910-ben, amikor a koalíciós kormány megbukott, nem vállalt újabb mandátumot. 1909-1913 között a Földrajzi Intézet tudományos igazgatója, 1910-1923 között pedig a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1911-ben Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkája magas francia elismerésben (Jomard díj) részesült. 1912 augusztus-októberében Cholnoky Jenővel nagy körutat tett az Egyesült Államokban. Ebből az útból született 1922-ben az Amerika gazdaság földrajza című egyetemi jegyzete. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, azonban székfoglalóját csak 1917-ben mondhatta el. 1913-ban kinevezték a Kereskedelmiiskolai Tanárképző tanárának. A Turáni Társaság tagja, majd elnöke lett. Az első világháborúban önkéntesként harcolt. Egy ideig főhadnagyként szolgált a szerb, majd az olasz fronton. Itt született (nemegyszer a lövészárokban írva) egyik legjelentősebb műve: A földrajzi gondolat története. 1918 őszétől a trianoni „béketárgyalásokra” elkészítette a Magyar Királyság etnikai térképét, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge). A Tanácsköztársaság idején Svájcban tartózkodott.
[szerkesztés] Első kormánya
1920. július 25-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké. Emellett ő volt a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere és ő vezette a külügyi tárcát is. IV. Károly visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én végérvényesen lemondott a miniszterelnökségről. 1925-ben részt vett a török-iraki határ megállapítása előtti felmérésben, mint a Népszövetség által kiküldött bizottság tagja. A korszak tudományos életében meghatározó szerepet töltött be: tanszékvezető, dékán, majd rektor volt különféle egyetemeken. Az Eötvös-kollégiumnak is kurátora ebben az időben. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal ismerték el.
[szerkesztés] A numerus clausus
Jelentése: számzár
Az 1920-as numerus clausus elsősorban a magyar felsőoktatásban tanulók számát kívánta az ország gazdasági igényeihez igazítani.
A numerus clausus tulajdonképpen az 1920. évi 25. törvény ("a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról") A parlament elé a vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette. 1920 júliusában fogadták el. A törvény korlátozni kívánta a felsőoktatásba bekerülők számát. Meghatározta azt is, hogy egy adott iskolaévben tudományterületenként hány hallgatót vehetnek fel az egyetemek és főiskolák.
A felsőoktatásban tanulóknak számarányukban tükrözniük kellett a Magyarországon élő "népfajok" arányszámát legalább 90%-ban. A törvény fő célja elsősorban az volt, hogy korlátozza az egyetemekre bekerülő zsidók számát. Ennek folyományaképpen számos érettségizett zsidó fiatal nem mehetett Magyarországon egyetemre. A zsidóság ugyanis akkoriban a teljes magyar lakosság kb. 5%-át adta, a zsidó lakosság számaránya a jobb iskolázottságú rétegekben viszont lényegesen magasabb volt. Ezt az arányszámot ugyanakkor nem minden egyetem tartotta be. A budapesti Műszaki Egyetem például maradéktalanul betartotta az arányokat, a pécsi egyetemre viszont a megengedettnél majdnem kétszer több zsidó iratkozhatott be.
[szerkesztés] A cserkészet élén
1922. június 10-ével Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált nevezte ki az ország főcserkészévé. Népszerű és nagy hatású szereplője az ifjúsági mozgalom történetének. Teleki azonban nem viselte hosszú ideig a címet, ugyanis 1923. márciusában egészségi állapotára hivatkozva benyújtotta lemondását, és főcserkészi tisztsége alól a kormányzó felmentette, és tiszteletbeli főcserkésszé nevezte ki. E szerepében volt az 1933-as cserkész világtalálkozó (Jamboree) szervezője és irányítója: Gödöllőn, a Királyi Kastély parkjában a világ számos országból érkező 30.000 cserkésze táborozott.
[szerkesztés] Második kormánya
1938-ban visszatér a politikába, először kultuszminiszterként. Az első bécsi döntés tárgyalásánál a magyar delegáció egyik vezetője volt. Az elvesztett területek visszaszerzése érdekében Németország és Olaszország, más szóval a tengelyhatalmak felé forduló Imrédy-kormánnyal szemben a meggyőződéses angolbarát volt. 1940. november 20-án a magyar kormány csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez, elismerve a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját. Az egyezmény értelmében ha a világháborúban addig részt nem vevő állam támadná meg a tengelyhatalmakat, Magyarország szolidaritást vállal a megtámadottal.
[szerkesztés] Lengyel-magyar barátság
Figyelemre méltó Teleki Pál viszonya Lengyelországhoz. 1939-ben a németek megkérdezték a magyar kormányt, hogy lehetséges-e Lengyelország megtámadása Magyarország területéről. Teleki Pál egyértelmű válasza így szólt: "Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése az, hogy ne vegyen részt semmiféle agresszióban Lengyelország ellen."
Lengyelország szeptemberi kudarca után a magyar kormány megnyitotta a határt a lengyel menekülők előtt és megadta az összes lehetséges segítséget (a német sereg bevonulásáig lengyel iskolák és szervezetek működtek Magyarországon).
Varsóban egy utca viseli Teleki Pál nevét.
[szerkesztés] Halála
A magyar kormány 1940. december 12-én Belgrádban örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani katonai puccs - mely egyúttal németellenes élű volt - után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő és addig győztes helyzetben levő Németország, és a térséget minden szempontból feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak és a velük potenciálisan szövetséges Szovjetunió között. Teleki mindenképpen tartani akarta magát a barátsági szerződéshez, Németország ellenében. A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án Teleki máig tisztázatlan körülmények között meghalt. Azon a hajnalon drámai hangú levelet találtak nála a kormányzónak címezve, melyben olyan kifejezéseket használ, amilyeneket életében soha nem vett szájára. A német csapatok már a halálhír előtt elindultak Jugoszlávia ellen. Magyarországon elegendő bizonyíték híján öngyilkosságként könyveltetett el az eset.
[szerkesztés] Források
- Teleki Pálról feketén-fehéren Rubicon, 2004/02
- Ablonczy Balázs: Teleki Pál, 2005, Budapest Osiris Kiadó ISBN 9633897319
[szerkesztés] Múlt-kor.hu-ról
- 65 éve lett öngyilkos Teleki Pál
- Teleki Pál: világhírű geográfus, sikertelen politikus
- Történelmi botrányok, érdekességek, rejtélyek 2004-ben
- 125 éve született Teleki Pál
- Teleki Pál és az elfogult utókor
- Szobrot Teleki Pálnak?
- Jogos viták a Teleki-szobor körül
| Elődje: Simonyi-Semadam Sándor |
Magyarország miniszterelnöke 1920–1921 |
 |
Utódja: Bethlen István (gróf) |
| Elődje: Imrédy Béla |
Magyarország miniszterelnöke 1939–1941 |
|
Utódja: Bárdossy László |
Based on work by