Korzikai nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Korzikai nyelv (lingua Corsa)
Beszélik:	Franciaország, Olaszország
Terület:	Korzika, Szardínia északi része
Beszélők száma:	kb. 400 000
Helyezés:
Nyelvcsalád:	indoeurópai nyelvcsalád italikus nyelvek újlatin nyelvek újlatin nyelvek déli csoportja Korzikai nyelv
Írás:	{{{iras}}}
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:
Szabályozza:
Nyelvkódok
ISO 639-1	co
ISO 639-2	cos
SIL	COI
Lásd még: Nyelv

A korzikai nyelv újlatin dialektusok összessége (azaz gyökerei a latin nyelvre vezethetők vissza).

[szerkesztés] Változatai

Két fő változata van: az északon beszélt cismonticu (hagyományos elnevezés szerint: cismontano), mely igen közel áll a toszkán nyelvhez, valamint a délen beszélt pumuntincu (hagyományosan: oltramontano), mely a közép-olasz nyelvjárásokkal, a szárd nyelvvel, sőt még a szicíliai dialektusokkal is rokonságot mutat. E kettősség ellenére a korzikai nyelv egységesnek mondható, annál is inkább, hiszen írott formája mintegy nyelvi normaként mindkét nyelvjárást beszélők számára könnyen érthető. Az egység és a variációk e párhuzamos jelenlétének leírására hívta életre a szociolingvisztika a polinom nyelv kifejezést.

A korzikai nyelvet nemcsak Korzikán, de Szardínia északi részén is beszélik (ez utóbbi területen a pumunticu változatot, az olasz nyelv gallurese és sassarese nevű dialektusaival együtt). Önálló nyelvi státusát nem is olyan rég, csak az 1960-as években nyerte el.

[szerkesztés] Nyelvi státusza

Egyes nyelvészek szerint a korzikai nem egészen mondható önálló újlatin nyelvnek, hiszen igen közel áll a toszkán nyelvhez és annak variánsaihoz. Más nyelvészek még az ezen szócikkben használt nyelv elnevezést is megkérdőjelezik, pedig például a szárd nyelv esetében egyhangúlag elfogadott ez a besorolás. Megint mások nyelvi mivolta mellett kardoskodnak, arra hivatkozva, hogy a szigeten beszélt nyelvjárások egységes nyelvi normát alkotnak, nem beszélve arról, hogy a dialektust a nyelvtől megkülönböztető krtiériumok igencsak önkényesek. Ráadásul sokszor azért nem adják meg egy nyelvnek az őt megillető státuszt, hogy megakadályozzák elterjedését (valószínűleg politikai okokból). Ugyanakkor mindkét érvrendszer megállja a helyét, hiszen míg az első tipológiailag, addig a második szociolingvisztikai szemszögből közelíti meg a kérdést.

A francia Kulturális Minisztérium nyelvi tagozata (franciául: Délégation générale à la langue française et aux langues de France) által hivatalosan elismert regionális nyelv Franciaországban.

[szerkesztés] A dialektusok földrajzi elterjedése

A korzikai nyelvet a sziget egészén beszélik (bár használata nem általános), kivéve Bonifacio és Calvi városokat, ahol még mindig egy genovai eredetű ligur dialektust beszélnek.

Mivel a múltban sok korzikai bevándorló érkezett a Szardínia északi részén található La Maddalena szigetre, itt ugyanazt a korzikai nyelvjárást beszélik, mint Sartène környékén. A gallurese (gadduresu / gallurais / gallurien) nyelvjárást, melyet az észak-szárd Gallurában beszélnek, szintén igen közel álll a korzikai nyelv déli változatához (e két variáns egyébként közelebb áll egymáshoz, mint a többi korzikai nyelvjáráshoz - R.A. Hall, Jr ). Ugyancsak rokonságban állnak velük Sassari környékének nyelvi változatai (sassarese / sassarien).

Ugyanakkor maga a szárd önálló nyelvként kezelendő, hiszen sokban különbözik az olasztól és annak variánsaitól. Például Szardínia minden korzikai és „nem szárd” dialektusában a többes számot -i -vel képezik, ugyanúgy, ahogy az olaszban, a szárd nyelv ezzel szemben -s -sel, ahogy a francia és a spanyol nyelvek.

(…a szócikk további része lefordítandó…)

[szerkesztés] Nyelv és kultúra

Egészen a 19. század közepéig a korzikai és olasz nyelveket azonosnak tekintették, úgy gondolták, hogy míg az emberek különféle korzikai nyelvjárásokon beszélnek, addig az olasz ugyanannak a nyelvnek az írott formája. A II. császárság kezdetétől a korzikai egyre jobban elszakadt az olasztól (1852-ben a francia lett az egyedüli hivatalos nyelv, az olaszt úgymond száműzték a szigetről) és fokozatosan önálló nyelvvé vált – ezt segítette a lassan kialakuló korzikai nyelvű irodalom is.

Két fő elmélet terjedt el a nyelv eredetével kapcsolatban. Az egyik szerint a korzikai a toszkán nyelvből eredeztethető, melytől elszakadva önállóan fejlődött ki a mai változat; mindemellett egészen ősi, az újlatin gyökereket megelőző jegyeket is mutat, mint pl. a kakuminálishang. A másik elmélet hívei úgy gondolják, hogy már elég korán, a kora középkor folyamán önálló nyelvvé vált és a többi újlatin nyelvtől elkülönülve fejlődött ki a korzikai nyelv, miközben folyamatos kölcsönhatásban állt „konkurenseivel”, például a toszkánnal és a franciával.

(…a szócikk további része lefordítandó…)

Mivel a korzikai nyelvnek nem volt írásbelisége a pizzai és genovai megszállás idején, a legtöbb hivatalos földrajzi elnevezés olasz nyelvű. A XV. és XVI. század folyamán néhány francia térképész megpróbálkozott a nevek franciára fordításával, azonban csak L'Île-Rousse, Saint-Florent és Sartène maradtak fent napjainkig. Az alábbi táblázat néhány korzikai helység nevét tartalmazza, a csillaggal jelölt alakok ma már nem használatosak.

Olaszul	Korzikaiul	Franciául
Aiaccio	Aiacciu	Ajaccio*
Bastia	Bastia	Bastia*
Corte	Corti
Calvi	Calvi
Sartene	Sartè	Sartène
Bonifacio	Bunifaziu	Boniface*
Porto-Vecchio	Portivechju
Isola-Rossa*	Isula-Rossa	L'Île-Rousse
Propriano	Prupià
San-Fiorenzo*	San-Fiurenzu	Saint-Florent

[szerkesztés] Példák

Tekintsd meg a Wikipédia korzikai nyelven készült változatát!

Tekintsd meg a Wikiszótárt korzikai nyelven!.

Tekintsd meg a Wikikönyveket korzikai nyelven!

Magyarul	Korzikai nyelven
föld	a terra/a tarra
ég	u celu
víz	l'acqua
tűz	u focu
férfi	l'omu
nő	a moglia
enni	manghjà/magnà
inni	beie
nagy	grande/grende/grandu
kicsi	chjùcu/pìcculu/mischinu
vaj	u butiru / a a grètula
nap (időszak, nem az égitest)	u ghjornu