Magyar himnusz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Himnusz („Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból”) Kölcsey Ferenc verse, mely egyben Magyarország nemzeti himnusza. Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a 90. Zsoltár (Tebenned bíztunk, elejétől fogva) volt. Népszerű volt - a hatóságok által többször betíltott - az ún. Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette.

A Himnusz a költő legnagyobb hatású verse, 1823-ban írta szatmárcsekei magányában.

Tartalomjegyzék

1 A vers szerkezete
2 A nemzeti himnusz kiválasztása és története
3 A Himnusz megzenésítése
4 A Himnusz szoborba öntése
5 A Himnusz szövege
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A vers szerkezete

A költemény címe egyúttal a műfajt is megjelöli. A vers keretét adó első és utolsó versszak megfelel a műfaji elvárásnak: imát, fohászt tartalmaz. A keret által közrefogott versszakok a múltat és jelent állítják szembe egymással. A 2–3. versszak a múlt dicső pillanatait emeli ki: a honfoglalást, a gazdasági virágzást és Mátyás király győzelmeit. A következő versszakok a múlt szenvedéseiről szólnak: a mongolok, törökök támadásairól, a belső széthúzásokról, a testvérharcokról. A 6–7. versszakban a múlt képei összemosódnak a jelennel. A képek erejét az ellentétek fokozzák. A vers végén a bűnök felsorolása után ismét elhangzik a fohász, és a költő Isten oltalmát és áldását kéri a magyar népre.

[szerkesztés] A nemzeti himnusz kiválasztása és története

A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázatot megnyerte. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben, azonban csak 1903-ban lett az ország törvényileg elfogadott himnusza.

Az "épülő szocializmus" idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről.

[szerkesztés] A Himnusz megzenésítése

1823. január 22.: Kölcsey megírja a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból című költeményét.
1844. február 29.: Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdet a Hymnus megzenésítésére.
1844. május előtt: Erkel Ferenc benyújtja pályaművét.
1844. június 15.: A bizottság elbírálja a 13 benyújtott pályaművet.

A Himnusz nyolc szakaszból áll, de hivatalos alkalmakkor csak az első szakaszt játsszák, illetve éneklik.

1957.: Lajtha László megírja VII. szimfóniáját "Mártírok emlékezeté"-re, de ezt a címet később – baráti tanácsra – "Ősz"-re változtatta.

A befejező, harmadik tétel végén – harangkongatással bejelentett zsoltár folytatásaként – megszólal a magyar himnusz dallamának az első sora. A "magyar" szó dallamrésznél az egész zenekar teljes hangerővel eltapossa. Első, hivatalos bemutatója 1990. október 23-án volt, az Operaházban, az Antall-kormány jelenlétében. A következő tíz évben egyszer sem adták elő Budapesten.

[szerkesztés] A Himnusz szoborba öntése

A Himnusz szobra elölről

… és hátulról

2006. május 7-én avatták fel Budakeszin a Himnusz szobrát. V. Majzik Mária kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotása egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén egy kétméteres, többmázsás, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.

Források:

[szerkesztés] A Himnusz szövege

Himnusz

A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

(Cseke, 1823. jan. 22.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Kották: [1] [2] [3] [4]

A Himnusz tankönyvben így szerepel (Ének-Zene a gimnázium I-III. osztálya számára): Egynemű karra: [5] Vegyes karra: [6]
A könyvben szereplő kottákat kottaíró programmal szerkesztettem, és a legnagyobb körültekintéssel jártam el, hogy megegyező legyen azokkal. A GIF képek nagyfelbontásúak, ennél fogva nyomtatható minőségűek.