Bence György

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bence György (Budapest, 1941. december 8. – Budapest, 2006. október 28.) egyetemi tanár, filozófus, politikai konzultáns.

[szerkesztés] Életrajza

1966-ban diplomázott az ELTE Bölcsészkarán filozófiából. Az MTA Filozófia Intézetének lett tudományos segédmunkatársa, ahonnan politikai okokból 1968-ban eltávolították. 1972-ben foglalkoztatási és publikációs tilalom alá került, így Lukács Györgynél kezdett, majd Márkus Györgynél folytatott doktori tanulmányait nem tudta befejezni. Csak 1989-ben védhette meg disszertációját. A két időpont között szabadfoglalkozású fordítóként és szerkesztőként dolgozott. 1983-ban, nemzetközi emberi jogi szervezetek nyomására kapott először útlevelet, így többször adhatott elő és kutathatott rövidebb ideig amerikai egyetemeken.

1977-ben Kis Jánossal együtt kezdeményezte a Charta 77 melletti szolidaritási nyilatkozatot.

1989-es disszertálása után nevezték ki docensnek az ELTE Bölcsészettudományi Kar Filozófia Intézetében, ahol a 1990-től egyetemi tanár lett, modern társadalomfilozófiát és politikafilozófiát oktatott. Tudományos és tanári munkája mellett politikai konzultánsként és kommentátorként is működött.

2005-ben alapította meg a Metazin internetes szemlét, melynek haláláig főszerkesztője volt.

[szerkesztés] Főbb munkái

• Kritikai előtanulmányok egy marxista tudományfilozófiához (1972)
• Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? (1972) (Kis Jánossal és Márkus Györggyel közösen)
• A szovjet típusú társadalom marxista szemmel (1977) (Kis Jánossal közösen)
• Political Justice in Post-Communist Societies (1992)
• Anticipations of the Failure of Communism (1995) (Seymour Martin Lipsettel közösen)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Metazin.hu
• Bence György a Mindentudás Egyetemén
• ’Demagógia minden színben és méretben kapható’ (interjú, Index.hu, 2004. május 13.)
• Bence György, írások és interjúk gyüjteménye