Viola da gamba

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gamba, Viola da gamba
angol: viol német Viola da Gamba francia: viole (de gambe) olasz: viola da gamba
Besorolás Húros hangszer Vonós hangszer Gamba család Rokonhangszerek Cselló, Baryton, Lira da braccio, Lira da gamba, Viola Bastarda, Viola d'amore, Hangszerjátékos Gambás, Csellista, Nagybőgős

A viola da gamba (olaszul: térdhegedű) vagy röviden gamba, esetleg viol (angolul) egy vonós hangszer, amely 6 egymástól kvartra hangolt (középen van egy tercre hangolt is) húrral rendelkezik, amely egyenesen a vihuelától és a rebektől származik, kb. 1400 körül fejlődött ki, a reneszánsz-, ill. barokk zene egyik fő hangszere volt.

A gamba megnevezést használhatjuk a konkrét hangszer, de a teljes gamba család megnevezésére is.

Tartalomjegyzék 1 A gambák története 1.1 Főbb művek gambákra 2 Felépítése 2.1 „Méretek” és hangolás

[szerkesztés] A gambák története

A gambák gyökerét a vilhuelánál kereshetjük; a hangszer valószínüleg úgy alakult ki, hogy egyesek a hangszerüket vonóhúzással szólaltatták meg pengetés helyett. Ez a folyamat egy teljesen új hangszer kifejlődéséhez vezetett, ami igen szoros rokonságban állt a vilhuelával: a lapos hátlap, az érintők és az íves láb, a különbség csak annyi, hogy ez már egy vonós hangszer, nem pengetős (a hangszer spanyol neve ezért vihuela de arco). Később a ferde tartás a mai csellóéhoz hasonló tartásra változott, innen a térdhegedű megnevezés.

Nevének fordításával ellentétben csak távoli rokona a hegedű családnak, habár néhány írás szerint a gambák a mai modern hegedű-család tagjainak az előfutárai; ez nem így van, mert a hegedű és társai elég sok mindenben különböznek a gambáktól (lásd a viola da braccio lapon).

Az egyik legkorábbi ábrázolása egy Lorenzo Costa által készített oltáron van, amely a bolognai San Giovanni in Monte templomában van. Ezt a képet 1497-re datálják, ahol két gyerek gambázik.

A 17. század végére a gambák kezdtek teljesen kiveszni (még kb. egy évszázadig, mint műkedvelő hangszer maradtak meg), egyedül a basszus változata (a violone) maradt fenn továbbra is.

[szerkesztés] Főbb művek gambákra

• John Dowland, William Byrd, John Jenkins, William Lawes, Henry Purcell: Művek konzortokra (Gamba együttesekre)
• Johann Sebastian Bach: Szonáták gambára, 6. Brandenburgi verseny
• Karl Friedrich Abel: Gambaversenyek
• Marin Marais: Művek gambá(k)ra

[szerkesztés] Felépítése

Különbségek a hegedű-család és a gambacsalád tagjai között:

• Fogólap: a gambák 6–7 húrral rendelkeznek a 4 helyett, és a húrok kvartonként vannak hangolva, nem kvintenként. A gambák ezenfelül rendelkeznek a gitárnál megfigyelhető érintőkkel is.
• Láb: alacsonyabb, ezért könnyebb rajta akkordokat játszani. Viszont a hangja sokkal puhább, többek között emiatt „veszett ki” a mindennapos használatból: a koncerttermek növekedésével a hangja nem volt elég erős, ezért írtak több művet a hegedűfélékre. (Ez az oka a hegedű oktett létrejöttének is: a mai koncerttermek kezdenek túl nagyok lenni a modern vonós hangszerek hangjaihoz képest.)
• F-luk: itt C-luk található (a gitárnál mindez egy kör)
• Elő- és hátlapok: a hegedű-családnál ezek íveltek, a gambáknál (és a gitárnál is) ez lapos.

[szerkesztés] „Méretek” és hangolás

• lyra viol - lásd Viola Bastarda
• "pardessus de viole" - ritka
• diszkant
• alt
• tenor

Kezdetben ez a kettő alkotta az alttenort.

• divíziós basszus - Division Viol
• basszus - „Klein-Baß Viola da Gamba” (Praetorius)
• kontrabasszus - „Groß-Baß Viola da Gamba” (Praetorius) - ő lenne a Violone

A hangolást különböző zenetörténészek máshogy ítélik meg. A legelfogadottabbak Michael Praetorius Syntagma Musiciumjában, ill. Jambe de Fer: Zene összegzése c. művében található.