Perzsa újév

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A perzsa újév a hagyományos újévi ünnep Iránban, Azerbajdzsánban, Afganisztánban, Indiában, Törökországban, Zanzibáron, Albániában, a kurdok közt és Közép-Ázsia több országában. Egyben Zoroászter követőinek, illetve a muzulmán szúfizmusnak és a perzsa Bahái vallás híveinek ünnepe is.

Névváltozatai különböző átírásokban: perzsául نوروز, IPA2: Nowruz, Norouz, Noe Rooz, Nawroz, Norooz, Noruz, Novruz, Noh Ruz, Nauroz, Nav-roze, Navroz, Naw-Rúz, Nevruz vagy Nowrouz, kurdul Newroz vagy NûRoj.

A perzsa újév a tavasz első napja és az iráni naptárban az év első napja. Egyes közösségek állandóan március 21-én ünneplik, mások hagyományában a tavaszi napéjegyenlőség napja, azaz lehet március 20., március 21. vagy március 22.

[szerkesztés] Története

A szó az óperzsa nyelvből származik: nava jelentése „új” volt, rəzaŋh pedig „napot” vagy „napfényt” jelentett. A modern perzsa nyelvben kicsist átalakultak a szavak: nava = no, rəzaŋh = rouz.

A szó először a Perzsa Birodalom korában bukkan elő a feljegyzésekben, a 2. században. Az ünnepnek megfelelő napnak azonban már az Akhajmenida-dinasztia idején (i. e. 648–i. e. 330) kitüntetett jelentősége volt: a perzsák uralta népek királyai ezen a napon elvitték ajándékaikat az uralkodónak, a sahinsahnak. Létezik olyan elmélet, amely szerint a híres perszepoliszi épületkomplexum, de legalábbis az Adapana palota és a Száz Oszlop Csarnoka a perzsa holdújév megünneplésének helyszínéül épült. (Az akhajmenida feljeyzések azonban nem említik a Norouzt.)

A perzsa újévet legkorábban a kelet-iráni (mai Afganisztán) Jamsid király idején, Kr. e. 5000 körül említik. Jóval később hivatalos ünnepévé lett a Nyugat-Iránt Kr. e. 247 és Kr. e. 224 közt uraló parthus dinasztiának.

A perzsa újév említései I. Ardasir, a 224 és 650 között uralkodó Szasszánida-dinasztiát megalapító király korától jelentősen megszaporodnak. A Szasszánidák idejében az év legfontosabb ünnepe volt. Más ünnepek, mint a Gahanbar és a Mehragan fokozatosan háttérbe szorultak (Zoroászter követői azonban továbbterjesztették őket, egészen Indiáig). Az ünnepet még a korai muzulmán uralkodók is nagy becsben tartották. Van róla feljegyzés, hogy a négy nagy kalifa együtt vezette az újév ünnepségeit, az Abbászida-dinasztia alatt pedig a legfontosabb királyi ünnep volt.

A kalifátus bukása után a Perzsiát újra megerősítő dinasztiák (a Szamanida-dinasztia és a Buwajjid-dinszatia) alatt a perzsa újév fontos esmény maradt, sőt a régi perzsák más, kisebb ünnepeinek szokásait is felelevenítették. A későbbi oszmán török és mongol hódítók sem próbálták meg más ünneppel helyettesíteni a Norouzt.