Parthusok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A parthusok ókori iráni nép. A görögök és a rómaiak a pami népet említették e néven, akik eredetileg a Hürkaniától északra élő félnomád daha törzsszövetséghez tartoztak. A nevet a Szeleukida Birodalom Parthia (Parthava) nevű tartománya után nyerték, amelyet i. e. 247-ben foglaltak el. A parthusok híres lovasok és íjászok voltak, talán rokonságban álltak a szkítákkal, és pahlavi nyelven, egy szogdhoz közel álló észak-iráni dialektusban beszéltek.

I. e. 250-ben Arszakész vezetésével lerázták magukról a szeleukida uralmat, és megalapították a parthus birodalmat, amely hatalmának csúcspontján, az i. e. 1. században az Eufrátesztől Afganisztánon keresztül az Indusig, illetve az Oxosz folyótól az Indiai-óceánig terjedt. Marcus Licinius Crassus római politikus és hadvezér legyőzése (i. e. 53-ban, carrhae-i csata) után Szíriát és Kis-Ázsiát fenyegették, de Ventidius visszavonulásra kényszerítette őket i. e. 39 - i. e. 38-ban. Ezután a birodalom hanyatlani kezdett, a végül Ardasir (Artaxerxész), az Újperzsa (Szasszanida) Birodalom megalapítója 226-ban elfoglalta Parthiát. A legfontosabb parthiai városok Ekbatana, Szeleukeia, Ktésziphón és Hekatompülosz voltak.

A parthus Arszakida-dinasztia laza uralma alatt a hét nagy pahlavi arisztokrata család tartományaiban szinte királyi jogokat gyakorolt. Közülük a Szurénák Jézus születése előtt valamivel függetlenítették magulat Szisztánban, és fokozatosan egy önálló indo-parthus királyságot építettek ki. Az Arszakidák a népszerű iráni mazdaista vallást fogadták el, de minden más vallással szemben is türelmet tanúsítottak. Kulturális tevékenységüket inkább a szintetizáló, mintsem az újító törekvések jellemezték, magukba olvasztották és átformálták a szeleukida örökséget, felhasználták a görög tudomány eredményeit, görög igazgatási módszereket és udvari címeket vettek át, pergamenre írtak, sőt a hellenisztikus uralkodókultusz egyes elemeit is átvették. Művészetük több eredeti jegyet mutat, az építészetben újításokat is kifejlesztettek. Hadművészetük magas szintű volt, a kalandozó magyarokhoz hasonló könnyűlovas harcmodort és hadicseleket alkalmaztak.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.