Pannonhalma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Győr-Moson-Sopron |
| Kistérség | Pannonhalmi |
| Rang | város
|
| Terület | 29,58 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 9090, 9091 |
| Körzethívószám | 96 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Pannonhalma város Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi kistérségben. Régi neve Győrszentmárton.
Pannonhalmán gyakran csak a Pannonhalmi Bencés Főapátságot értik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Pannonhalma Győrtől 19 km-re dél-délkeleti irányban fekszik a Sokorói-dombságban. Megközelíthető vasúton vagy a 82.számú főúton.
[szerkesztés] Története és mai élete
Az eredeti neve: Győrszentmárton ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint Civitas Pannónia nevű római város helyén állt. Az első település a X–XI. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállás, majd a falu kialakulása a bencések 996-os itteni megjelenésével, a királyi alapítású kolostor felépítésével veszi kezdetét. Albeus mester IV. Béla hiteles összeírója, akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg, 1240 körül említi a falut e néven. A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Róbert Károly a pannonhalmi apátot megerősíti az alsoki vásárjogában. A XIV–XV. század az első nagy felvirágzás ideje. Néhány szomszédos, életképtelenné lett birtok, szállás vagy falu csatlakozásával, illetve beolvasztásával megnőtt a határ, felduzzadt a lakosság és megjelent a szántóvető népesség, vele a telkes, sőt a majoros gazdálkodás is. Részben önállósult Felsok (a mai Váralja), de piac- és vásártere közös Alsokéval. A település a falu (villa) rangjára emelkedett, s a helységnek ekkor már volt temploma (1338) és plébániaja, mely nevét a bazilika védőszentjéről kapta.
A XVII. század elején a törökök elpusztították a települést, de 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette. 1609-ben városi kiváltságokat kapott a község. A török hódítás után gyorsan, de felemás módon teremtődtek újjá a társadalmi és a gazdasági kapcsolatok. A lélekszám rohamosan megnőtt, sok lett a belföldi bevándorló és a külhonból telepített német és szláv népesség. A visszatelepült apátság nagy építkezésekbe kezd (major, magtár, számvevőségi épület). Megerősödnek a céhek, szélesebb körű lett az iskoláztatás. Fejlődik a civil városrészt irányító közigazgatási szervezet. (A részek: Város, Váralja, Hegy.) A mezőváros neve részben még Alsok, de inkább már Győri Szentmárton néven említik. A fejlődés további korlátjai a település közepét elfoglaló vár körüli földek, melyek apátsági birtokok. A gazdák egy része a szélekre szorul.
A kapitalizálódó XIX. században a céhek megszűntével kialakul a mezőváros kisipara és kereskedelmi hálózata. Középipar is létesült: malmok, téglagyár, szeszfőzde. Győrszentmárton ekkor már járási székhely volt. A főszolgabíróság, körjegyzőség és az uraság számvevősége létrehozta a tisztviselői kart. Körök, egyletek alakultak, óvodák és iskolák szerveződtek, illetve épültek. A lakosság létszáma 1900-ra eléri a háromezer főt. A millennium évében megindul a vonatközlekedés. A mozgalmas XX. század történelmére csak utalásszerűen kell emlékezni. A múlt századi örökváltság után megindult a földek elaprózódása, s a település elszenvedte a két világháború megpróbáltatásait. 1945-ben megtörtént a földosztás. Ezzel megszűnt a cselédség, s a falu is szabadon terjeszkedhetett. A járási székhely jelleg és a városi rang elveszett, ez utóbbi nagyközségi címként került vissza. Az államosítással leépült az ipar és a kereskedelem, a téeszesítéssel a paraszti magángazdálkodás. A lakosság be- és elköltözése miatt változik a lakosság összetétele. Kialakul a Győrbe bejárók széles rétege. Nagy számban épülnek új családi házak, új utcák, közintézmények. Kibővül az egészségügyi ellátás. Egy időre eltűnnek a nagy vagyoni különbségek.
A település az apátsággal közös Pannonhalma nevet viseli 1965 óta. 1990-ben új társadalmi rend váltja fel a régit. A 90-es évek közepére lezajlik a kárpótlás és a szövetkezetbe vont részarány-tulajdonok visszaadása, a tulajdonviszonyok rendezése. A több mint 4000 lakosú település a Sokoró-térség egyik központja. A városka 1970 óta a legnépesebb ezen a vidéken. Lakossága 1980 óta kissé csökkent, azonban népessége 1949-től napjainkig több mint 10%-kal megnőtt. Demográfiai mutatói nem a legkedvezőbbek. Kevés az élve születések aránya, ezért szaporulata negatív. Különösen az 1980 és 1990-es évek között erős elvándorlás jellemezte, mely 1990 után kisebb mértékűvé vált.
A település sokoldalú funkciói ellenére nem képes népességét megtartani. Népességének demográfiai struktúrája igen kedvező. Fiatal a korstruktúra, arányában itt a legkevesebb a 60 év felettiek aránya. A körzetben Pannonhalmán a legjobb a népesség átlagos iskolai végzetsége, itt van a legtöbb felsőfokú végzettségű ember. Bár a népesség gazdasági aktivitása csökkent az napjaikban is megfelelő.
A munkanélküliség viszonylag alacsony, a kevésbé kvalifikált munkavállalókból kerülnek ki. A település sokoldalú szerepköréből és intézményhálózatából fakadóan jelentős munkaerővonzással bír, ugyanakkor a Sokoró vidékéről itt a legkevesebb az eljárók aránya. Pannonhalma csaknem színmagyar község, csupán elenyésző német és egyéb kisebbség él itt.
A város úthálózatának 98%-a szilárd felületzárt útburkolat. A szennyvízcsatornázás folyamatosan végzett munka eredményeképpen 1997-ben 80%-os készültségű. A magánerős földgázberuházás 1996-ban befejeződött. Az elektromos energia- és az ivóvíz-szolgáltatás az egész településen megoldott. Saját hulladéklerakó telepe van, mely 10 környező település hulladékát képes fogadni. A telefonellátottság 1994 óta teljes, a jelenlegi igényeket kielégíti.
A város lakóinak megélhetését a győri bejáró (ingázó) munkahelyeken kívül a helyi mezőgazdasági termelés adja, valamint az ehhez kapcsolódó feldolgozóüzemek: a Gabonaforgalmi Vállalat Keverőüzeme, a termelőszövetkezet nyúltápüzeme, a Sütőipari Rt. Sütőüzeme és nem utolsósorban a téglaipar helyi Téglagyára. A termelőszövetkezet közel 1900 ha földön gazdálkodik. A történelmi borvidék hagyományaihoz méltóan 200 hektáron szőlőt termesztenek, valamint a kapacitáskihasználás miatt a környék jó minőségű szőlőjét is felvásárolják. A tárolókapacitás mintegy 30 ezer hl. A bor helyi palackozásával jó hírnevet lehetne szerezni a városnak. A termelőszövetkezet további termelése a saját nyúltápüzem nyersanyagellátására irányul. Az üzem mintegy 400 vagon tápot állít elő. Jelentős exporttermékük a facélia, főleg német és holland megrendelésre. Ehhez jelentős mértékű magántermelés is hozzájárul. A Pannon Gabona Rt. Keverőüzeme 1966-ig malomként működött. A környék falvainak takarmányigényét szolgálja ki. Kapacitása évi 2400 vagon, tárolókapacitása 600 vagon gabona. A Győri Sütő Rt. Kenyérgyára 1976-ban épült. Feladata a környék kenyérrel és péksüteménnyel való ellátása. Kapacitása mintegy 7, 5 ezer kg/nap. Ennek csak kb. 30%-át használja ki. A Téglaipari Rt. Téglagyára hagyományosan működő üzem. Nyersanyag tartalma még kb. 20–25 évre elegendő. Évente 12–13 M db téglát gyárt.
A nagyrészt helyreállított Bencés Főapátság 1996-ban ünnepelte millenniumát, amikor is II. János Pál pápa ebből az alkalomból Győrbe és Pannonhalmára látogatott. 1997-ben, Szent Márton halálának 1600. évfordulóján szobrot szenteltek. A szobor a pannóniai születésű védőszentet, Tours egykori püspökét ábrázolja.
[szerkesztés] Nevezetességei
Pannonhalmi Bencés Főapátság A Főapátság a magyar történelem egyik kiemelkedően becses emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központ, a világörökség része. A város gépkocsis és autóbuszos látogatóinak száma meghaladja az évi 200 ezer főt. Pannonhalma neve hazánk turisztikai térképén az egyik leglátogatottabb célpontnak számít. Pannonhalma természeti adottságai, és a Főmonostor vonzereje miatt a település a turisztikai iparágra van berendezkedve. Szállodái, panziói minden kényelmet kielégítenek.
Pannonhalmi tájvédelmi körzet (TK) 1992-ben hozták létre 7042 ha-on. Területileg tagolt. Főbb részei:
- az Erebe-szigetek és a Dunával határos egyéb, kiemelkedő természeti értékkel bíró területek (Gönyű és Komárom között). Az őszi és téli vonulások idején kap fokozott jelentőséget. A jeges-, a hegyi-, a kontyos-, a nyílfarkú és más récefajok, parti madarak keresik fel előszeretettel,
- a kisalföldi meszes homokpuszták (Győr–Komárom–Kisbér háromszögben). Nyílt, záródó és zárt homokpusztai gyepek, töviskés, bozótos, borókás, szürke nyáras, homokpusztai kocsányos tölgyerdők, árvalányhaj, fekete kökörcsin, pókbangó. Említésre méltó a fekete gólya, a búbos banka, a barna kánya és a gyurgyalag.
- a Pannonhalmi-dombság pannonhalmi, csanaki és szemerei vonulatai
Itt született 1733-ban Istvánffy Benedek zeneszerző, karnagy, orgonista.
[szerkesztés] Testvértelepülései
Engen, Németország
Alsószeli, Szlovákia
[szerkesztés] Források
- dr. Fekete Mátyás: Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd 1998) ISBN 963 9098 00 1 Ö; ISBN 963 9089 07 9
- CEBA (föszerkesztő: dr. Kasza Sándor) Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Kaposvár, 2004) ISBN 963 9089 94 X
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Pannonhalma város honlapja
- Pannonhalma a Vendégvárón
- Pannonhalma.lap.hu
- A Pannonhalmi Főapátság és egyben a magyarországi bencés rend honlapja
- Légifotók Pannonhalmáról
- Pannonhalma, Bencés Főapátság
| Győr-Moson-Sopron megye városai |
|---|
| Győr Csorna – Fertőd – Jánossomorja – Kapuvár – Mosonmagyaróvár – Pannonhalma – Sopron – Tét |
[szerkesztés] Képtár
 A bazilika belülről |
 Pannonhalma - Bencés apátság |
 régi rajz |
 makett |
 könyvtár |
Based on work by