Bazilika

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A római Szent Péter-bazilika az Angyalvár tetejéről

A bazilika (görög; latin: basilica domus) háromhajós nagy templom.

A 3 hajós térben a főhajó magasabb a mellékhajónál, a gádorfalon (a főhajó oldalfala, amely az oldalhajók tetőzete fölé emelkedik és ablakokkal áttört) lévő ablakon jut be a fény.

Az ógörögöknél és rómaiaknál így hívták a törvényhozás és az üzleti forgalom számára emelt épületeket. Ez az antik bazilika egy hosszúkás, négyszögletű épület volt, melynek belsejét oszlopcsarnokok közép- és oldalhajókra osztották, ezen utóbbiak fölött gyakran galériával. Bejárata a hosszú vagy a keskeny oldalon volt s a kijárattal szemben sokszor egy félkörű fülke (exedra, apszis) volt elhelyezve. A bazilikák mennyezete lapos. A nagy, nyilvános bazilikák rendszerint a városok fórumán vagy akörül épültek. A Forum Romanum első bazilikáját, a Basilica Portiát Cato censorinus építtette i. e. 185-ben a Curia mellett. A római Forumot körítő számos bazilika közül különösen az Aemilius Paulus által emelt Basilica Aemilia és a Julius Caesar által megkezdett, de csak Augustus alatt befejezett Basilica Julia tűntek ki. A pompeii fórum egyik keskeny oldalán három kisebb bazilika áll egymás mellett, a nyilvános bazilikának ez az egyszerű alakja később megváltozott, így a Basilica Ulpiának mindkét keskeny oldalán van egy-egy fülke; Maxentius bazilikája már egészen boltozott és két fülkéje közül az egyik a keskeny, a másik a hosszú oldalon van.

A jáki templom főkapuzata

Az előkelőbb római lakóházaknak is voltak bazilikára emlékeztető nagyobb csarnokaik, melyek még a későbbi időkben is megtartották általánosságban a Basilica Portia alaprajzának elrendezését. A közélet nagyjainak szükségük volt ezen privát bazilikákra, hogy számos tisztviselőiket és pártembereiket, akik gyakran nagy tömegben összegyűltek náluk, kellőkép elhelyezhessék. A Biblia bizonyítja, hogy az első keresztények istentiszteletüket eleinte privát házakban, különösen pedig azok bazilikáiban tartották, és csak az üldözések megkezdésekor menekültek a katakombákba.

Mikor a keresztény vallás üldözése megszűnt, és nyilvános épületeket emelhettek az istentiszteletek számára, azok a bazilikák formáit és elrendezését vették föl, sőt még elnevezésüket is megtartották és a 4. századtól kezdve azt majdnem kizárólagosan a keresztény templomokra alkalmazzák. A keresztény bazilika már kezdetben oly jelentékeny és mélyreható változásokat tett a pogány bazilikák elrendezésében, különösen a katakomba-templomok emlékezetének még friss behatása alatt, hogy azok mint önálló koncepciók jöhetnek tekintetbe.

Az ókeresztény bazilika nagyjában megtartotta a római bazilikák falaktól zárt hosszas négyszögű alaprajzát: főhelye a bejárattal szemben a félkörű fülke (apszis), ahol az oltár állt, körülötte a papsággal: az épület belsejét oszlopsorok egy szélesebb közép- és két keskenyebb oldalhajóra (vagy egy szélesebb közép- és két-két keskenyebb oldalhajóra) osztották, előudvarként hozzácsatolva a római lakóházak átriumát.