I. János Pál pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. János Pál pápa, eredeti nevén: Albino Luciani (Forno di Canale, Olaszország, 1912. október 17. – Vatikán, 1978. szeptember 28.) a 263. római pápa.

Jelmondata egyetlen szó: "Humilitas" (alázat).

Mindössze 33 napig volt pápa, 1978. augusztus 26. – 1978. szeptember 28. között. Nem nevezett ki bíborosokat, nem adott ki pápai megnyilatkozásokat. A köznyelvben „mosolygós pápának” is nevezték. Egyszerű, közvetlen személyisége, derűje miatt azonnal óriási népszerűségre tett szert.

I. János Pál pápai címere

Pápasága alatti nyilatkozatai szerint folytatni akarta a II. Vatikáni Zsinat által elindított reformfolyamatokat, alapvető változásokat tervezett a katolikus egyház adminisztrációjában.

[szerkesztés] Élete

I.János Pál megválasztásakor áldást oszt a Szent Péter Bazilika erkélyéről

Forno di Canale-ben született (Belluno, jelenleg Canale d'Argordo) Giovanni Luciani üveggyári munkás és Bortola Tancon fiaként. Az újszülöttet halálveszély miatt azonnal meg kellett keresztelni. A család nagy szegénységben élt, Albino nővére koldulni kényszerült.

1918. októberében kezdte elemi iskolai tanulmányait Bellunóban, 1923. októberében pedig középiskolai tanulmányait Feltrében.

1928 októberében belépett a bellunói szemináriumba.

1935 július 7-én pappá szentelték a bellunói Szt. Péter-templomban. Július 9-én püspöke kinevezte a Canale d'Agordo-i templom helyettes plébánosává. December 18-ától e tisztéből felmentve az Agordo-i iskola hittanárává nevezték ki.

1937. júliusától 1947-ig a bellunói papnevelde vicerektora volt. Októbertől oktatott teológiát, kánonjogot és egyházi művészetet.

1947. február 27-én teológiai doktorátust szerzett Rómában a Pápai Gergely-Egyetemen (Pontificia Università Gregoriana). Disszertációjának címe: "Az emberi lélek eredete Antonio Rosmini szerint". 1947. novemberétől a bellunói püspök titkára, december 16-tól pápai kamarás és az egyházmegyei szinódus titkára is lett.

1948. február 2-tól bellunói egyházmegye provikáriusa (helyettes helynöke) és az egyházmegyei hitoktatási intézet igazgatója.

1950. márciusban kiadta könyv alakban doktori disszertációját.

1954. február 6-tól a bellunói püspök általános helynöke.

1958. december 15-én XXIII. János pápa Vittorio Veneto-i püspökké nevezte ki, és december 27-én maga szentelte püspökké a Római Szent Péter Bazikában. 1959. január 11-én vette át hivatalát.

1962 október 8. és december 8 között részt vett a II. Vatikáni Zsinat első ülésszakának ülésein. (Ezután minden ülésen részt vett: 1963. szeptember 28. és december 4. között, Róma: II. ülés, 1964. szeptember 13. és november 21. között, Róma: a III. ülés, 1965. szeptember 13. és december 9. között, Vatikán: a IV. ülés.) A zsinatról néhány naponként visszatért egyházmegyéjébe.

1969. december 15-én VI. Pál pápa felmentette a Vittorio Veneto-i püspökségből és velencei pátriárkává nevezte ki, hivatalát február 8-án foglalta el. Az egyházmegye lelkipásztori vizitáciját már október 25-én megkezdte.

1970. február 1-jén Vittorio Veneto díszpolgára lett.

Az 1970. szeptember 28 - november 5 között tartott II. Püspöki Szinóduson felszólalt A papok lelkipásztori szolgálata és az igazság a Világban címmel.

1972 júniusában az Olasz Püspöki Konferencia alelnökévé választotta. E tisztséget három évig töltötte be. 1972 szeptember 16-án fogadta a Velencébe látogató VI. Pál pápát, aki pápai stóláját Luciani pátriárka nyakába akasztotta.

1973 március 5-én VI. Pál pápa bíborossá kreálta.

Az 1974. szeptember 27. –október 26. között tartott III. Püspöki Szinóduson előadást tartott Evangelizáció a modern Európában címmel.

1975. május 18-án Németországban tett lelkipásztori látogatást, november 6. és november 21 között pedig Brazíliában.

1976. januárjában publikálta fiktív levelekből összeállított Illustrissimi c. könyvét. (Magyarul: Illusztris barátom! Eisenstadt, Prugg Verlag, 1981.)

Az 1977. szeptember 30. – október 29. között tartott IV. Püspöki Szinóduson előadást tartott A hitoktatás korunkban címmel.

1978. augusztus 6-án meghalt VI. Pál pápa. Luciani bíboros augusztus 10-én érkezett Rómába. 1978. augusztus 26-án, a konklávé második napján, a harmadik választási fordulóban pápává választották. Az I. János Pál nevet vette fel. Ez az eredmény meglepte a bíborost, csak társai biztatására fogadta el a választást. "Quid mihi fecistis? Dominus parcat vobis" (Mit tettetek velem? Az Úr bocsásson meg nektek!) szólt a választókhoz. Névválasztásával azt jelezte, hogy XXIII. János pápa és VI. Pál pápa örökségét folytatja, de nem csak követőjük lesz pápai tevékenységében, hanem el is tér tőlük.

1978. augusztus 27-én először hangzott el rádióüzenete „Urbi et orbi” pápai áldással.

1978. szeptember 3-án a Vatikánban ünnepélyesen megkezdte legfőbb pásztori szolgálatát.

1978. szeptember 28-án halt meg dolgozószobájában, a vatikáni Apostoli Palotában.

1978. október 4-én Carlo Confalonieri bíboros-dékán temeti. Róma városa szó szerint megsíratja a mosolygó pápát. Mert a temetési szertartás kezdetén elered az eső és csak a végén áll el. Az eső ellenére több mint egy millió hívő megy el, hogy személyesen búcsuztassa el Luciani Pápát.

1979. augusztus 26-án szülő falujába látogat II. János Pál pápa. A főtéren a templommal szemben található a Papa Luciani emlékház

[szerkesztés] Tevékenysége

I. János Pál pápa rövid uralkodása nem tette lehetővé, hogy elképzeléseit kiteljesítse. Az általa elképzelt reformokat végül is II. János Pál pápa végezte el, aki alapvetően reformálta meg ez egyházat. (II. János Pál pápa nevét I. János Pál tiszteletére vette fel, ezzel jelezve, hogy az ő nyomdokain akar járni.)

I. János Pál érzékelte az egyház hanyatlását (a kapitalista társadalmakban csökkenő egyházi befolyás, a szocializmussal kialakult modus vivendi), aggodalommal töltötte el a Harmadik Világ élete, helyzete, a Vatikán helyzete (a fényűzés ellen, a bíborosok ellen akart fellépni, rendbe kívánta tenni a Vatikáni Bankot), és az egyházat nyitottá akarta tenni az emberek előtt.

Mint teológus, konzervatív nézeteket vallott, VI. Pál pápa 1968-as nézeteit (Humanæ Vitæ) vallotta a szexualitással kapcsolatban is.

I. János Pál pápa Ratzinger bíborossal, a későbbi XVI. Benedekkel

[szerkesztés] Halála

I. János Pál pápa megválasztása után 33 nappal halt meg. A hivatalos közlemény szerint halálát szívelégtelenség (szívinfarktus) okozta. A pápák tetemét nem boncolják fel, így ez a hivatalos közlemény csak a tapasztalt tünetek alapján szültett. A pápa tetemét halála után egy nappal helyezték el örök nyugalomra a Szent Péter Bazilika grottájában.

Halálának körülményeiről azóta is spekulációk folynak, egyesek szerint megmérgezték, mert nyilvánosságra akarta hozni a vatikáni bank botrányában érintett bíborosok nevét, mások szerint azért, mert az adminisztrációban akart jelentős változásokat bevezetni, és fel akarta számolni a vatikáni korrupciót, valamint meg akarta törni egyes bíborosok hatalmát. (Ezt a teóriát egy Jesus Lopez szerzetes, valamint David A. Yallop terjeszti.)

[szerkesztés] Szenttéavatási eljárása

Belluno püspöke 2002. augusztus 26-án jelentette be I. János Pál pápa boldoggáavatási eljárásának megkezdését. A pápa szentté avatását háromszázezer hívő aláírásával (és igen jelentős anyagi hozzájárulásával) támogatta. II. János Pál pápa I. János Pál kanonizációjának ügyét Pasquale Liberatore SDB (szalézi) szerzetesre bízta. 2006. Novemberében befejeződött a szentté avatás egyházmegyei szakasza. A szentmisén felolvasták az összes tanúvallomást, mely Luciani Pápa életszentségét méltatta. Érdekesség, hogy Belluno-Feltre püspöke az a Giuseppe Andrich aki maga is Canale d'Agordoban született 1940-ben, így ismerhette Luciani pápát.

[szerkesztés] Általa eltörölt szokások

Amikor a szertartáson a bíborosok elmondják a Miatyánkot, hódolatuk jeleként térdre ereszkednek, hogy kifejezzék hódolatukat az új pápának. Ezt a szokást I. János Pál eltörölte, mint ahogy azt is, hogy a pápát hordszéken (sedia gestattoria) hordozzák körbe a Szent Péter téren. Az általa eltörölt szertartások közé tartozik a pápai tiarával való megkoronázás is. I. János Pál óta a pápák első nyilvánosan bemutatott pápai miséjük keretében ünnepélyesen megkezdik legfőbb pásztori szolgálatukat. Megváltoztatta a pápák beszédmódját is: egyes szám első személyben beszélt, szavai egyszerűek, személyes hangvételűek voltak.

[szerkesztés] Érdekességek

I.János Pál a Sedia Gestatorián

A szívbeteg, sokat gyengélkedő Luciani már 1958-ban is el akarta hárítani a püspöki kinevezést, egészségi állapotára hivatkozva. "Ha meg akar halni, haljon meg püspökként" - mondta XXIII. János pápa, és ragaszkodott jelöltjének felszenteléséhez.
Ő volt az első pápa, aki tudatosan az I. sorszámot adta nevének, addig mindig utólag került megkülönböztetésként a név elé. („Azért használom az I. megjelölést, mert nem sokáig leszek pápa, és úgy gondolom, hogy az utódom is János Pál lesz…” – mondta.)
33 napig volt pápa, ideje krisztusi életkort mutat.
33 napja a római egyház történetében nem a legrövidebb, 10 pápa ennél is rövidebb ideig töltötte be hivatalát.
Ő volt az első pápa, aki kettős nevet vett fel XXIII. János pápa és VI. Pál pápa tiszteletére.
I. János Pál pápa személyében először adott (származása szerint) a munkásosztály pápát a katolikus egyháznak.
I. János Pál volt az első pápa, akit nem koronáztak meg. (Az utolsó pápa, akit a hármas koronával megkoronáztak, VI. Pál volt, bár a koronázás után már ő sem viselte a tiarát.)
I. János Pál pápa megérezte, hogy uralkodása rövid ideig fog tartani, sőt azt is, hogy ki fogja követni őt a pápai trónon: „idegen”-ként nevezte meg, vagy úgy, hogy „ő, aki előttem ült a konklávén”. (John Magee ír püspök, aki 1968 és 1984 között pápai titkár volt, megnézte az 1978-as év első konklávéjának az ülésrendjét: Luciani pátriárka előtt Karol Wojtyla bíboros ült.)

Az Osservetore Romano "cenzúrázta", azaz szerkesztve közölte I. János Pál szabadon elmondott beszédeit, például az általa használt "én"-t mindig a hagyományos fejedelmi többesre cserélte. (II. János Pál pápa egy hónappal az 1978. október 16-i beiktatása után ezt mondta: „Az elődömnek megmondták, hogy mit és mikor kell tennie. Ez lehetett az oka az idő előtti halálának. Nekem ne mondják meg, hogy mit kell tennem és mikor. Én leszek, aki döntök. Nem hagyom, hogy megöljenek.” - Nota bene: vatikáni pletykák szerint a „II. János Pál” nevet mégis csak a konklávé nyomására választotta, hiszen ő I. Szaniszló kívánt volna lenni…

Források:

Annuario Pontificio 1978. Libreria Editrice Vaticana, Citta del Vaticano

Illusztris barátom! Prugg Verlag, Eisenstadt, 1981

Három pápa. Prugg Verlag, Eisenstadt, 1979.

Török József: I. János Pál pápa. Agapé, Novi Sad, 1999

Battista Mondin: Pápák enciklopédiája. Szent István Társulat, Budapest, 2001.