I. Chlodvig

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Egy nem kortárs érme, hátulján „Clovis Roy de France” felirattal

I. Chlodvig (Chlodovech, francia Louis) (kb. 466–511 november 27, Párizs), a száli frank Meroving dinasztia egyik királya, apját, I. Childericet követte a trónon 481-ben. A frankok száli törzsének területei ekkoriban a Rajna alsó folyásától nyugatra, a mai francia-belga határ mentén voltak, Tournai és Cambrai központokkal.

486-ban Ragnachar segítségével Chlodvig legyőzte Syagriust, Nyugat-Gallia utolsó római helytartóját, akinek uralma Soisson környékére terjedt ki, azaz a mai Picardiára. E győzelemmel a Loire-tól északra fekvő területek túlnyomó része a frankok ellenőrzése alá került. Helyzetét bebiztosítandó Chlodvig megerősítette szövetségét a keleti gótokkal: testvérét, Audofledát feleségül adta Nagy Teodorik királyhoz. Ő maga 493-ban Clotilde burgund hercegnővel kötött házasságot. 491-ben türingiaiak egy kis csoportjára mért vereséget északon, majd más frank törzsek vezetőivel közösen megverte az alemannokat a tolbiaci csatában.

496-ban felvette a kereszténységet, szemben más germán népek (vizigótok, vandálok) királyaival, akik az ariánus hitet választották. Chlodvig döntésének eredményeként megerősödött a kapcsolat a germán hódítók és a római katolikus hiten lévő meghódítottak között. Bernard Bachrach ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy Chlodvig katonai pozíciója ezzel meggyengült, ugyanis a frank előkelők nem nézték jó szemmel a hitüktől való eltávolodását.

A dijoni csatában (500) sikertelen kísérletet tett a burgund királyság elfoglalására, de néhány évre sikerült elnyernie a burgundok támogatását, akik később, az 507-es vouilléi csatában segítségére voltak a toulouse-i vizigót királyság ellen. Győzelmével visszaszorította a vizigótokat az Ibériai-félszigetre és Aquitania nagy részét államához csatolta. Terjeszkedő birodalma székhelyének Párizst tette meg, ahol a Szajna déli partján Szent Péternek és Szent Pálnak szentelt apátságot alapított. Az apátságot később Párizs védőszentjéről, Geneviève-ről nevezték el; 1802-ben lerombolták, egyedül a román stílusú Chlodvig-torony (Tour Clovis) maradt meg, amely ma a IV. Henrik Líceum területén áll, a Panthéontól keletre.

A vouilléi csata után – Tours-i Gergely történetíró szerint – I. Anasztáziusz bizánci császár consuli címet adományozott Chlodvignak, ám mivel neve nem szerepel a konzulok listáján, ez az adat bizonytalan. Szintén Gergely tudósít Chlodvig vouilléi csata utáni hadjáratairól, melyek célja más frank vezetők eltávolítása: többek között Kölni Sigibert és fia, Chloderic; Chararic, a száli frankok egy másik vezetője, Cambrai Ragnachar, valamint testvérei, Ricchar és Le Mans-i Rigomer.

Röviddel halála előtt, Chlodvig zsinatra hívta össze Gallia püspökeit Orléans-ba, ahol egyházi reformokat kezdeményezett és megerősítette a korona és a püspöki kar közti köteléket.

I. Chlodvig 511-ben halt meg, a párizsi Saint Denis Apátságba temették el (apja és a korábbi Meroving királyok nyughelye Tournai). Halála után négy fia (Theuderic, Chlodomer, Chidebert, Chlotar) felosztotta egymás közt a birodalmat: Reims, Orléans, Párizs és Soissons központtal új politikai egységeket hoztak létre. Ezzel kezdetét vette a szétdaraboltság korszaka, mely – rövid kivételektől eltekintve – a Meroving-dinasztia uralmának végéig (751) fennállt.

A francia hagyomány a frankokat tartja az ország megalapítóinak, s mivel Chlodvig volt az első, aki a majdani Franciaország területének túlnyomó részét elfoglalta, őt nevezik az első francia királynak.