Edvard Munch

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Edvard Munch sírja az osloi Vår Frelsers temetőben

Edvard Munch (Löiten, 1863. december 12. - Ekely, 1944. január 23.) norvég expresszionista festő

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Lásd még
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Apja orvos volt, édasanyja Munch 5 éves korában halt meg tuberkolózisban. Édesapja ekkor visszavonult, és szorongásrohamokban szenvedett. 1877-ben meghalt Edvard nővére is, ekkor még elkeserítőbbé vált a helyzet otthon. Munch így emlékszik erre az időszakra: "A betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe bölcsőmet, és azóta is, egész életemben követnek... Gyermekkoromban mindig úgy éreztem, hogy igazságtalanul bánnak velem, anya nélkül, betegen - és a pokolban rám váró büntetés örökké a fejem fölött lebeg."

[szerkesztés] Művészi élet kezdete

Édesanyja halála után a család irányítását a nagynénje vette kézbe, aki maga is festő volt. 1879-ben Munch műszaki iskolába került, mérnöknek készült, de gyenge egészsége miatt nem tudta befejezni tanulmányait. 1881-ben beiratkozott a christiani Királyi Művészeti Iskolába. 1882-ben hat másik fiatal festővel kibérelt egy műtermet és részt vett egy csoportos kiállításon. 1885-ben Párizsba látogatott, tanulmányozta a Louvre festményeit, megismerte Manet munkáit. Megfestette a Beteg lány című képet, első jelentősebb munkáját, melyet dícsért Christian Khorg, aki 1882-ben tanította Edvardot. Találkozott a Christinai Bohémokkal, akiket Hans Jaeger író vezetett és a szabad szerelmet hirdették. Első szerelmi kapcsolata is innen dátumozható Milly Thaulow-val, egy barátja feleségével. "Átéltem a szerelem teljes boldogtalanságát.. és évekig szinte őrült voltam. Az idegbetegség szörnyű arca felém fordult... Azután feladtam a reményt, hogy valaha is képes leszek szeretni."

[szerkesztés] Berlin

1889-ben nyílt meg Munch első önálló kiállítása Norvégiában. Októberben állami ösztöndíjjal beiratkozott Párizsban Léon Bonnat-hoz. Közben meghalt édesapja. 1890-ben hazautazott, majd ismét megújította ösztöndíját. A második útján azonban reumás lázat kapott és hónapokat kórházban kellett töltenie. 1892-ben otthon megtartotta második önálló kiállítását, amely a helyi kritikusok körében felháborodást szított. Viszont figyelemre méltónak találta a kiállítást Adelsten Normann, a Berlini Művészek Szövetségének igazgatója. Meghívta a kiállítás anyagát Berlinbe. A kiállítás itt is botrányt kavart, mivel a szervezet tagságának izléséhez a képanyag túl radikális volt. A kiállítást egy hét múlva bezáratták. Munch kihasználta a nyilvánosságot. Kibérelt egy lakást a Friedrichstrassén és a norvég zászlóval vonta be a bejárat feletti részt. Letelepedett Berlinben és közben körbeutazta Németországot és Skandináviát. Leszegényedett és az utcára került, miután kitették bérelt lakásából. Sikerült támogatókat találnia, köztük Walter Rathenau-t, az AEG igazgatóját. Új baráti kört talált. A berlini csoport központjában a lengyel író, Stanislas Przybyszewski és felesége, Dagny Juell állt. Dagnyba, a fiatal zeneszakos diáklányba ekkor egyszerre volt szerelmes a férje, a színdarabíró Strindberg, a művészetkritikus Julius Meier-Graefe és maga Munch. Másik viharos szerelmi ügye 1893-ban egy gazdag christinai borkereskedő leányával esett meg. Szakított a hölggyel, és másik faluba költözött. Egy éjjel barátai átmentek hozzá, hogy közöljék vele, hogy a leány haldoklik, és még utoljára látni kívánja. Munch átsietett hozzá, megérkezésekor a lány az ágyban feküdt, gyertyákkal oldalán. Mikor meglátta Edvardot, felpattant az ágyból és közölte, hogy csak színjáték volt. Egy revolver került elő, és megfenyegette vele Munch-ot, hogy jöjjön vissza hozzá. Dulakodni kezdtek, a pisztoly elsült és a lövés bal keze középső ujjának utolsó percét leszakította.

[szerkesztés] Vissza Norvégiába

1895-ben Párizsban megjelentette híres kompozícióját a Sikolyt. 1897 környékén egy szimbolista körhöz csatlakozott. Teljesítménye csodálatraméltó volt ebben az időben. 1892-1909 között 106 alkalommal volt kiállítása Skandináviában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában, Olaszországban, Oroszországban, Csehországban és az Amerikai Egyesült Államokban (New York-ban és Chicagóban. ) A christinai Nemzeti Galéria 1899-ben megvásárolta két képét. 1908-ban a Norvég Királyi Szent Olav Rend lovaggá ütötték. Ekkorra már Munch egészsége nagyon leromlott az alkohol és a rengeteg munka hatására. 1908-ban idegösszeroppanást kapott Koppenhágában. Bevonult egy pszichiátriai klinikára, ahol 8 hónapig kezelték. Antialkoholistaként távozott. 1909-ben végleg letelepedett Norvégiában. Christina mellett birtokot vásárolt és ott élt hosszú élete végéig. Termékenysége megmaradt, gyakran használt új motívumokat. Számos Munch képet eltávolítottak a német múzeumokból a "Degenerált Művészet" elleni náci kampány jegyében, és Norvégia német megszállása idején Munch megszakított minden kapcsolatot a németekkel. 1943. december 19-én Ekely-ben lévő háza ablakait betörték, mikor a német fegyverraktárt felrobbantották. Munch a fagyos időben járkált idegesen fel és alá a kertjében, de a megfázást nem tudta kiheverni. Hörghurutban halt meg, 80 éves korában.