E-mail

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az email alak átirányítás erre az oldalra. Amennyiben a zománcfajtát keresed, kattints a linkre.

Az e-mail, vagy email, az angol electronic mail kifejezésből származik, mely „elektronikus levél”-ként fordítható le. A neve utal az írás, illetve továbbítás módjára, amely teljes egészében elektronikus úton megy végbe. A hagyományos levéltovábbítást úgynevezett csigaposta (angolul: snail mail) néven emlegetik internetes körökben. A mai e-mail rendszerek szinte kivétel nélkül az internetet használják közvetítőnek, és ezáltal az e-mail az internet használatának egyik legkedveltebb formája lett.

[szerkesztés] E-mail az internet előtt

Az e-mail előbb keletkezett, mint az internet maga. Valójában a már létező e-mail rendszerek adták az internet megteremtéséhez szükséges eszközöket.

Az e-mail története 1965-ben kezdődött, amikor egy időosztásos nagyszámítógép (mainframe) több felhasználója közötti kommunikációt biztosította. Feltételezhető, hogy az első ilyen rendszerek az SDC, a Q32 és a MIT CTSS-ek voltak.

Az e-mail nagyon hamar hálózati e-maillé fejlődött, lehetővé téve a felhasználóknak, hogy több gépen keresztülküldhessenek üzeneteket. Talán az AUTODIN rendszer volt az első, amely 1966-tól lehetővé tette szöveges üzenetek küldését különböző számítógépek felhasználói között az os évben, de az is lehetséges, hogy a SAGE rendszer is rendelkezett valami hasonlóval korábban.

Az ARPANET számítógépes hálózat jelentősen megnövelte az e-mail népszerűségét. Egy angol nyelvű híradás (Mail history; A levél történelme) ír, a rendszeren belüli e-mail továbbításának első próbálkozásairól, röviddel annak létrejövetele után 1969-ben.

A @ jel (kukac) használatát a felhasználó nevének, illetve számítógépének azonosítójának elválasztására, Ray Tomlinson 1972-ben vetette fel. Korai e-mail programjai, az SNDMSG és a READMAIL, nagyon fontos lépések voltak a mai e-mail forma kialakulásában.

Mivel nem minden számítógép és hálózat volt egymással közvetlen összeköttetésben, az e-mail a számítógépek között egységesített „nyelv”, például a UUCP segítségével került továbbításra, az e-mailnek tehát tartalmazni kellett az üzenet útját, ami nem más, mint a küldő számítógépe és fogadó számítógépe közötti útleírás. Így az e-mail átküldhető lett többféle hálózaton is, mint például az ARPANET, a BITNET és az NSFNET, valamint nagygépes (mainframe vagy host) hálózatokon, melyek az UUCP segítségével kapcsolódtak.

Az út az úgynevezett „bang path” címek segítségével volt leírható, melyek megadták az ugrások (angolul: hop) neveit a ! jel (felkiáltójel) segítségével, egymástól elválasztva. Az egyes ugrásokat „bang sign”-nak nevezték. Egy példa a címzésre: …!bigsite!foovax!barbox!me ez alapján az e-mail útja, a bigsite (általában egy nagy és mindenki által elérhető) helyen keresztül a foovax, majd a barbox nevű számítógépen a me felhasználó, mint végcél. 8-10 lépésből álló utak száma nem volt ritka még 1981 körül. A késő éjszakai telefonos UUCP-kapcsolatok miatt nem volt ritka az sem, hogy egy-egy e-mail akár egy héttel később érkezett csak meg, de az is előfordult, hogy az üzenetek elvesztek az ugrások útvesztőjében.

[szerkesztés] Modern internetes e-mail

Manapság szinte minden e-mail közvetlenül az internethez kapcsolódó gépekre érkezik, DNS, MX record és SMTP segítségével. Nagyon kevés mai kiszolgáló engedélyezi az útdefiniálást (routing), sem automatikust, sem pedig kézit, az ezzel való visszaélések miatt. (Lásd: Spam.)

A modern internetes e-mail cím egy karaktersorozat a következő formában: kjanos@cegneve.com. Az első rész, a személy felhasználóneve, a második annak a számítógépnek a neve, amelyiken az adott személynek e-mail postafiókja van.

Az e-mail üzenetek formátumát az RFC 2822 definiálja és az RFC 822 írja le.

Az internetes e-mail üzenetek tipikusan két fő részből állnak:

Fejléc (header) – az üzenet rövid tartalma, a küldő címe, a fogadó címe, egyéb információk az e-mailről;
Törzs (body) – maga az üzenet, általában a végén egy aláírással.

A fejlécek általában tartalmazzák az alábbi négy mezőt:

Feladó (from) – a feladó e-mail címe;
Címzett (to) – a fogadó e-mail címe;
Tárgy (subject) – a levél rövid leírása;
Dátum (date) - a helyi idő és dátum, amikor az üzenetet elküldték.

A címzett (to) mező nem feltétlenül tartalmazza a címzett e-mail címét. Az információ, amely a fejlécben megjelenik, érdemben hasonlít a postai levél címzéséhez. Az aktuális információt, hogy kinek volt címezve az e-mail, a postát kezelő számítógép (levélkiszolgáló; mail-server) eltávolítja, miután az e-mailt „behelyezi” a megfelelő postafiókba.

A fejléc ezenkívül az alábbi mezőket tartalmazhatja még:

Másolat (Cc) – angolul carbon copy. A név az írógépek korszakából származik, amikor is indigóval készítették a másolatokat;
Rejtett másolat (Bcc) – angolul blind carbon copy - a Bcc-ben szereplő címzettek nem látszanak, tehát ha a rejtett másolatot küldünk A-nak és B-nek, akkor A nem fogja tudni, hogy B is megkapta ugyanazt a levelet;
Válaszcím (Reply-To) – általában a feladó e-mail címe található meg itt, de egyes levelezőprogramok megengedik eltérő e-mail cím megadását is;
Megérkezés (Received) – a postát kezelő számítógépek (levélkiszolgálók) jegyzik be magukat ebbe a listába, ez alapján tehát visszakövethető, milyen úton jutott el az e-mail a feladótól a címzettig;
Content-Type – az üzenet típusát tartalmazza, az úgynevezett MIME definíció alapján.

[szerkesztés] Üzenetek és postafiókok

Az üzenetek, számítógépek között, az SMTP (angolul: Simple Mail Transfer Protocol) típusú kapcsolat és a Sendmailhez hasonló programok segítségével kerülnek továbbításra. A felhasználók üzeneteiket POP, illetve IMAP típusú kapcsolatok segítségével töltik le a kiszolgálókról. Nagyobb vállalati rendszereknél előfordulnak ettől eltérő típusú megoldások is, mint például a Lotus Notes vagy a Microsoft Exchange.

Az üzenetek vagy a kiszolgálón, vagy az ügyfelen (általában a felhasználói oldalt értjük ez alatt) tárolódnak. A szabványos postafiók-formátumok a Maildir és az mbox. Természetesen vannak ettől eltérő postafiók formátumok, melyek közötti üzenetátvitel csak „átalakító” programok segítségével oldható meg. (Példa: A rendszer postafiókrendszere PA, míg B rendszer postafiókrendszere „PB”; ahhoz, hogy PA és PB között közvetlenül kicserélhető lehessen a postafiókok tartalma, ezeket olyan formátumúvá kell konvertálni egy harmadik programmal, melyet mindkettő megért.)

[szerkesztés] Az e-mail-tartalom kódolása

Az e-mail alapvetően csak 7-bites ASCII szöveg (128-féle betű, szám, illetve jel) átvitelére alkalmas. Vannak ugyan e-mail rendszerek, melyek 8-bites kódolást (256-féle betű, szám, illetve jel) is megengednek, azonban ez nem garantált. Ezért az e-mailt továbbfejlesztették a MIME szabvánnyal, amely segítségével lehetőség nyílik bináris adatok (képek, hangok stb.) és HTML továbbítására mellékletekként.

[szerkesztés] Levélszemét

Az e-mail használhatóságát jelentősen csökkentik a nagyszámban érkező kéretlen, rosszindulatú, ill. téves levelek. A több száz aktív „szemetelő” miatt az átlagfelhasználó napi tíz, vagy akár száz ilyen levelet is kaphat az elektronikus postaládájába. Mivel az e-mail-küldés költségei igen alacsonyak, a „szemetelők” napi több száz millió e-mailt küldenek szét naponta, amely jelentősen csökkenti e kommunikációs forma hatékonyságát.

A levélszemét tipikus tartalmakkal rendelkezik, melyek gyakran keveredve jelennek meg:

Legnagyobb számú a kéretlen kereskedelmi hirdetés, a szoros értelemben vett spam

Az e-mail férgek (worm) e-maileket használnak saját maguk sokszorosítására és bejuttatására sérülékeny rendszerekbe. Bár a legelső e-mail-féreg, a Morris-féreg, UNIX rendszereket támadott meg, ez a probléma ma szinte csak a Microsoft Windows rendszerek velejárója.

Az e-mailek csatolmányában álcázott számítógépes vírusok lapulhatnak.

Levélszemétnek minősülnek azok a levelek, amelyek levelező listáról származnak, és tartalmukra nem számít a feliratkozott felhasználó.

Előfordul, hogy valaki címe hasonlít egy népszerű címre, vagy csak nagyon egyszerű, így tévedésből neki küldenek leveleket.

Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió egyaránt megpróbálnak e problémák ellen törvényekkel védekezni.

[szerkesztés] Ajánlott irodalom

Katie Hafner – Matthew Lyon: Where Wizards Stay Up Late: The Origins of the Internet (Ahol a varázslók sokáig ébren vannak: az internet kezdetei; Simon and Schuster, 1996) az internet és az e-mail története.