Charon (hold)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Charon

A Plútó és a Charon
Felfedezés
Felfedező	James W. Christy
Felfedezés dátuma	1978. június 22.
A pálya jellemzői
Fél nagytengely	19410 km
Pálya kerülete	0,0002
Keringési periódus	6,387 nap (6 nap 9 óra 18 perc)
Inklináció	115,60° (az ekliptikához 0,00° (a Plútó egyenlítőjéhez) 122,54° (a Plútó pályájához)
Fizikai tulajdonságok
Átmérő	1205 ± 1 km
Tömeg	1,58·1021 kg
Sűrűség	1,73 ± 0,08 g/cm3
Felszíni gravitáció	0,291 m/s2
Légkör	nincs

Charon a Plútó legnagyobb holdja. James W. Christy csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plútóról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez csakis egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról.

A Charon az anyabolygójához képest a legnagyobb hold a Naprendszerben (átmérője több mint a fele, tömege az 1/7-e a Plútóénak) ezért néhány kutató nem is valódi holdnak, hanem társbolygónak tekinti. A Plútó forgási és a Charon keringési ideje pontosan megegyezik (6,387 nap), ezért mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymás felé.

A Charon felszínét valószínűleg vízjég borítja, szemben a Plútóéval, amelyet fagyott nitrogén.

Sokáig a Charon volt a Plútó egyetlen ismert holdja de 2005-ben megfigyeltek két apró holdat is, amelyek az S/2005 P 1 és az S/2005 P 2 nevet kapták.