Antonio Caraffa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Antonio Caraffa
Antonio Caraffa
Született:
1646 körül Nápoly
Meghalt:
1693. március 9. Bécs

Antonio Caraffa (1646 körül - 1693.) zsoldosvezér, a Szent Liga seregeinek egyik vezére.

1665-ben került a bécsi udvarba és rövidesen ezredes, belső titkos tanácsos és Udvari Haditanács tagja lett. 1672-től – már tábornokként – részt vett a Magyarország felszabadításáért folyó hadműveletekben. 1686-ban kinevezték a felső-magyarországi császári hadak parancsnokává. Caraffa tudományosan képzett tiszt volt, aki szerepet játszott Magyarország török uralom alóli felszabadításában, a magyar történelembe azonban elsősorban kegyetlenkedéseivel írta be a nevét. 1686 elején minden katonai szükségszerűség nélkül feldúlta Debrecent és számos ártatlan városlakót megöletett, megkínoztatott, majd súlyos hadisarcot vetett ki a városra. 1687-ben ő állíttatta fel az eperjesi vésztörvényszéket, melynek célja Thököly híveinek megbüntetése és a lakosság megfélemlítése volt. 1687. december 17-én az ő csapatai előtt tette le a fegyvert Eger török helyőrsége azonban kegyetlenkedése már olyan méreteket öltött, hogy a nádor és a magyar főurak követelésére I. Lipót kénytelen volt Bécsbe visszarendelni. Caraffa nem lett kegyvesztett, kitüntették és ezután is fontos feladatokat bíztak rá. 1688-ban ő volt a Zrínyi Ilona által védett Munkács várát elfoglaló seregek vezére, majd Erdélybe rendelték. Feladata Erdély Habsburg-tartományokba való beolvasztásának előkészítése volt. Hírhedtsége közrejátszott abban, hogy 1688. május 9-én kényszerítésére Apafi nyilatkozatban ismerte el a Habsburg fennhatóságot Erdélyben. Az ellenszegülő Brassó várát május 26-án ostrommal vette be és a várost kegyetlenül megbüntette. 1690-ben tért vissza Bécsbe és Erdély meghódolásáról emlékiratot adott át a császárnak. Emlékiratában Erdély esetében a Felső-Magyarországon alkalmazott nyílt erőszak helyett enyhébb eszközöket javasolt az udvarnak. Bár ennek oka a hadi helyzet átmeneti rosszabbra fordulása is lehetett, a Caraffa által vázolt kormányzati elv hosszú ideig vezérelve lett a Habsburgok erdélyi politikájának. 1690 után részt vett a Franciaország elleni háborúban, Magyarországra nem tért vissza.