Zára

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zára (horvátul Zadar, olaszul Zara, latinul Iader) város Horvátországban, Dalmácia fővárosa.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Nevének eredete 3 Története 4 Látnivalók 5 Gazdaság 6 Híres emberek 7 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Fekvése

Az Adriai-tenger partján egy földnyelven fekszik. Jelentős kikötőváros, a róla elnevezett és az Ugljan és Pasman szigetek által az Adriai-tengertől elzárt csatorna mellett.

[szerkesztés] Nevének eredete

A város neve az ősi indoeurópai nyelvre megy vissza, melyben az ieudh szó háborgást, hullámzást jelöl, ebből fejlődött a görög Iader, majd ezt a rómaiak is átvették és a latin nyelvben Iader alakká fejlődött, innen került az olaszba Zara alakban. A magyar nyelv az olasz alakot vette át, míg a horvátok a latinból (Iader) kölcsönözték és nyelvükben Zadar névvé alakult át.

[szerkesztés] Története

A Római Birodalomhoz, majd Bizánchoz tartozott. A 9. században a horvát kitrályság része lett. Velence 1006-ban szerezte meg. 1107-ben Kálmán király seregei vették be, 1116-ban Velence foglalta el. 1167-ben kénytelen volt behódolni III. Istvánnak. 1181-ben, majd 1193-ban Velence sikertelenül ostromolta. 1202. november 24-én keresztes seregek foglalták el a várat, ellentételezésként azért, hogy Velence anyagilag és tengeri szállítással biztosította volna a következő keresztes háború hátterét. A pápa kiátkozott mindenkit, aki a kétes ostromban részt vett. 1204-ben a magyarok visszafoglalták. 1243. júniusban Velence ismét elfoglalta, majd megint magyar uralom alá került. 1313-ban ismét Velencéhez pártolt. 1345-ben újra a magyar királynak hódolt, de 1346. július 1-jén, Nagy Lajos csatavesztése után ismét Velencéé lett. 1357. áprilisban brentai győzelme után újra Nagy Lajos vette be. 1403. augusztus 5-én itt koronázták magyar királlyá a trónkövetelő Nápolyi Lászlót. 1409. július 9-én Nápolyi László eladta Velencének és évszázadokig velencei kézen is maradt. 1797-től a Habsburg birodalom része. 1920-ban Olaszországhoz került. 1947-ben pedig Jugoszláviához. A polgárháború elején a szerbek Zára környékén teremtettek maguknak tengeri összeköttetést, ezt a horvátok 1995-ben a "Olajbogyó" (Maslenica)hadműveletben számolták fel végleg. A polgárháború óta a város Horvátországé.

[szerkesztés] Látnivalók

• Reneszánsz paloták,
• Katolikus érsek, metropolita és görög keleti püspök székhelye,
• Városfalak,
• A város 4 kapuja közül a kiválóbbak: a Porta di Terraferma a veronai Sanmicheletől, a San Grisogono-kapu és a római időkből való Porta marittima.
• Jelentős terek: a Piazza dei Signori a szép Loggia publicával, amelyben a nyilvános könyvtár, a Paravia van elhelyezve és a városházzal, továbbá a Piazza delle Erbe a püspöki palotával.
• A templomok közt a legkiválóbb a dóm (13. század), más néven Szent Anasztázia-templom, egy háromhajós bazilika, Dalmácia középkori építményeinek egyik legérdekesebbike, amelyet Dandolo doge építtetett; benne képek az ifjabb Palmától és Carpacciótól. A San-Simeone-templomban Szent Simonnak, a város védőszentjének csontjai pihennek egy ezüst koporsóban. Említésre méltó még a San Donato ferences templom, amelyet most múzeumként használnak.

[szerkesztés] Gazdaság

• Halászat, dohánygyár, likőrgyártás (maraschino), idegenforgalom.

[szerkesztés] Híres emberek

• Itt hunyt el 1626. november 20-án gr. Mansfeld Ernő protestáns vezér és 1840. december 27-én Baritz György mérnök, műfordító.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Térkép Zadar, tourist info - CroMaps navigator
• Info Zadar