Trau

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Trau (horvátul Trogir, latinul Traqurium, görög Tragourion): város a mai Horvátországban.

[szerkesztés] Fekvése

Splittől 27 km-re a Kastelanski-öböl végénél fekvő kisváros és kikötő. A város tulajdonképpen egy kis szigeten fekszik Ciovo-sziget és a szárazföld között. Környékén számos festői öböl található, különösen a Seget és a Saldun-öböl nagyon szép.

Trau látképe

[szerkesztés] Története

Először az illírek alapítottak itt települést, ők voltak az őslakosok amikor első gyarmatosítóként a Siracusai görögök hódították meg a környéket és Kr. e. 390-ben Vis szigetén megalapították Issát és a Kr.e. 3. században Traguriont. E görög településeket görög geográfusok is megemlítik. Pompeius elleni győzelme után Caesar megszüntette a települések függetlenségét és a terület a Római Birodalom része lett. Plinius római történész az 1. században Traguriumot mint római várost és fontos kikötőt említi. A birodalom kettészakadása után a város Dalmáciával együtt a Bizánci Birodalom része lett. A bizánciakat hamarosan elsöpörte a népvándorlás vihara, majd a 7. században avarok és szlávok érkeztek erre a vidékre és az új hódítók a korábbi romanizált őslakókkal keveredtek. 814 körül Nagy Károly hódította meg a várost. A 10. században Trau a megalakuló horvát állam része lett és a horvát királyoktól kiváltságokat kapott. A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420. júniusában a velencei sereg véres csatában fodlalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát. A Velencei Köztársaság megszűnésével a város Napóleon illír tartományának része lett, a francia uralom 1814-ig tartott. A város ezután a Habsburg Birodalom része lett. 1867-ben Strossmayer püspök támogatásával horvát nemzeti könyvtárat alapítottak és a város a horvát kultúra egyik központja lett. 1918-ban a Monarchia összeomlásával a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941 áprilisában olasz csapatok szállták meg Traut és a város Olaszország része lett, de 1944-ben felszabadult és 1990-ben népszavazás után a független Horvátország része lett.

[szerkesztés] Látnivalók

• Az óváros a 13. és 15. század között épített városfalakon belül alakult ki. Védelmi rendszerének fő részei a Kamerlengo citadella és a Szent Márk torony. A Kamerlengo citadella a sziget délnyugati részén áll, mai formáját a 15. században nyerte el. Délebbre áll a Szent Márk torony, szintén 15 . századi építmény. A két építmény között a francia megszállás alatt épített klasszicista stílusú gloriett áll.
• A város főterén áll a Szent Lőrinc székesegyház, mely a 13. és 15. század között épült román-gótikus stílusban. Főkapuja Dalmácia legértékesebb épületszobrászati alkotása 1240-ben készült, Radovan mester műve. Keresztelőkápolnája 1464-ben készült, Andrea Alesi alkotása. A nyolszög alakú szószék a 13. századból való. A gótikus kórus 14. századi, fraskóit itáliai mesterek festették. A gótikus Szent Jeromos kápolna 1438-ban épült, a Boldog Ivan Ursini kápolna 15. századi, a legszebb reneszánsz építmény Dalmáciában.
• A székesegyház előtti téren a loggia 15. századi, a kis Szent Sebestyén templom reneszánsz stílusban épült.
• A kora középokri Szent Borbála templom 9. – 10. századi, a legrégebbi templom a városban.
• A városháza 15. századi épület.
• A tengerparton áll a Keresztelő Szent János templom. A 13. századból való középkori freskókkal és a Ciripko család sírjaival.
• Szent Miklós erőd.
• Vitturi erőd.
• Déli városkapu.
• Szent Miklós templom
• Szűz Mária templom
• Szent Péter templom
• Kármel hegyi Miasszonyunk templom
• Szent János kápolna
• Óratorony
• Cipiko palota
• Lucuc palota
• Garagnin-Fanfogna palota
• Andreis palota