Szikszó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 48.19505° k. h. 20.92949°

**Szikszó**

Régió	Észak-Magyarország
Megye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség	Szikszói
Rang	város
Terület	36,20 km²
Népesség
Összesen: 5988 fő (2001) Népsűrűség: 165,41 fő/km²
Irányítószám	3800
Körzethívószám	46
Térkép é. sz. 48.19505° k. h. 20.92949°	település Mo. térképén

Szikszó kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 15 kilométerre, a dél-csereháti tájegységben.

[szerkesztés] Története

A környéken már a honfoglalás idején megtelepedtek a magyarok. Első írásos említése 1280-ra tehető, ekkor ugyanis IV. László itt keltez három oklevelet, a következőkkel zárva sorait: Dátum in Zekzou, feria tertia proxima post dominicam judika MCCLXXX. Újabban egyes történészek arra a következtetésre jutottak, hogy a fenti dokumentumban megjelölt hely nem a mai Szikszó helyén álló településre vonatkozik, így ők az első írásos említést 1307-re teszik, amikor is Károly Róbert adott ki "in Zykzo" oklevelet. Ebben az időben még az Aba család birtoka, az ő kihalásukkal került 1391-ben Zsigmond király, majd felesége, Mária királynő birtokába. Ekkor már királyi városként említették. Ebben az időben indult virágzásnak a település és ekkor épült a kisebb módosításokkal, de ma is álló gótikus templom. A fejlődéshez a kedvező földrajzi fekvés is hozzájárult: errefelé vezetett az út Kassa és Krakkó felé. A bortermelés már ebben a korban is jelentős volt.

A 16. században a város uraival, a Perényiekkel együtt áttért a református hitre. Ekkor került gótikus temploma a református egyházhoz.

1558. október 13-án Velicán füleki bég kirabolta és felégette a várost. A zsákmánnyal visszavonuló törököket másnap Sajókazánál utolérte és legyőzte a Bebek György és Telekessy Imre által vezetett magyar végvári csapat. Szikszó 1564-től adót fizetett a töröknek, ennek ellenére 1566-ban, 1567-ben, 1573-ban és 1577-ben is fosztogattak a török csapatok. 1577. november 10-én Ferhát füleki bég támadta meg a várost a vasárnap délelőtti prédikáció közben. A templom kerítésén is túljutottak, de magát a templomot nem tudták elfoglalni. Másnap este a hazatérő portyázókat a Sajó gázlójánál (Sajószentpéternél, más forrás szerint Vadnánál) érték utol Rákóczi Zsigmond szendrői várkapitány katonái, majd megérkezett Kassáról Geszti Ferenc és Prépostváry Bálint csapata is, s legyőzték a még így is túlerőben lévő törököket. A szikszóiak a kóborló török martalócok elleni védekezésül 1586-tól sövénnyel és árokkal erősítették meg a várost és erődített kastéllyá építették ki a templomot. 1588-ban 11000 fős török had támadta Szikszót. Rákóczi Zsigmond (ekkor, mint egri várkapitány) vezetésével sikerült megvédenie a várost a 2000 lovasból és 400-500 gyalogosból álló magyar seregnek. A csatában 2000 török és több száz magyar-német katona esett el. A helybéliek mind a mai napig ismerik a tömegsírok helyét.

1679-ben Thököly Imre erdélyi fejedelem serege győzedelmeskedett a labancok felett. Budapesten, a Hősök terén, Thököly alakja alatt dombormű örökíti meg a szikszói csatát. Mivel a polgárok 1703-ban Rákóczihoz csatlakoztak, Rabutin császári generális teljesen felégette a várost 1706-ban, ekkor tűnt el végleg az a büntető kard, amellyel addig a halálos ítéleteket hajtották végre.

1848-ban Mészáros Lázár csapatai arattak itt győzelmet az osztrák csapatok felett.

1852-ben egy lakástűz következtében az egész város leégett. Sikerült újjáépíteni, de az anyagi terheket nem bíró polgárok hamarosan kérvényezték, hogy településüket minősítsék vissza nagyközséggé. Ez 1866-ban meg is történt.

A trianoni békeszerződés után, mikor Kassa Csehszlovákiához került, Szikszó lett Abaúj-Torna vármegye székhelye. Ezt a rangját egészen 1950-ig, Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyesítéséig megtartotta, leszámítva a második világháború éveit, mikor Kassa újra Magyarország része volt. 1961 után járási székhely volt. 1989-ben visszakapta városi rangját.