Szem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az emberi szem.

A szem a látás szerve, amely a fény érzékelésére szolgál. Különféle fényérzékeny szerveket találhatunk különféle szervezetekben. Míg a legegyszerűbb szemek, csak annak eldöntésére képesek, hogy a környezetében fény van vagy sötét, addig az összetettebb szemek képesek alakok és színek megkülönböztetésére. Sok állat – például néhány emlős, madár, hüllő és hal – kétszemű. Ez a két szem gyakran ugyanabba az irányba néz, ezzel egyetlen térbeli képet hozva létre, mint az embernél is; más esetben más irányban, két külön képet hozva létre, mit a nyúl vagy a kaméleon esetén.

[szerkesztés] A szemek sokfélesége

A szitakötő összetett szeme

Az antarktiszi krill látószerve

[szerkesztés] A szem evolúciója

[szerkesztés] A szem anatómiája

Az emberi szem sematikus ábrája

Az emberi szem egyszerű, két részből álló objektívvel rendelkezik. A külső a szaruhártya, a belső a lencse. A szivárványhártya, amely a szem színét is meghatározza, a szembe lépő fény mennyiségét csökkenti. Ez áthalad az üvegtesten és a retinán, ezután kognitív funkciók igénybevételével kialakul a kép.

A retinát a látás érzékelésére 130 millió pálcika és a színes látás érzékelésére 7 millió csap alkotja. A nyúlványok legnagyobb koncentrációja az úgynevezett sárgafoltban, tehát a legélesebb látás helyén van. Egy kis túlzással azt is mondhatnánk,hogy az emberi szem 137 megapixeles fényképezőgép. A szem és az agy képesek a környezetet akár három látószögben is látni. Az ember és vele együtt a többi főemlős is a világot a kéktől egészen a vörös színig érzékeli, tehát körülbelül a 400-tól 700 nm-ig terjedő hullámhosszú fényt.