Rudolf (magyar király)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rudolf császár

Rudolf koronája (később az osztrák birodalom koronája)

Rudolf (Bécs, 1552. július 18. – Prága, 1612. január 20.) magyar király (1576–1608), II. Rudolf néven német-római császár (1576–1612) és cseh király (1576–1611), a Habsburg-uralkodóház tagja.

Az uralkodása alatti politikai zűrzavar a harmincéves háborút előlegezte meg. Politikai tevékenységét elhanyagolva találmányokkal, órákkal, alkímiával, csillagászattal foglalkozott. Kora leghíresebb csillagászait (Tycho Brache, Johannes Kepler) hívta udvarába, a prágai várba. Élete végén elmeháborodottság gyanúja miatt megfosztották magyar királyi címétől és hatalmától. Kapcsolatba hozzák a Gólem legendájával. Életét több film- és szépirodalmi mű dolgozta fel.

II. Miksa legidősebb fiaként és örököseként lépett a a német-római császári – és a magyar és cseh királyi – trónra 1576-ban. Anyja Spanyol Mária, V. Károly német-római császár és Portugál Izabella legidősebb lánya.

Szakított apja toleranciájával a protestantizmus felé és az ellenreformációt támogatta. Tanult ember volt, a hatékonz uralkodásra azonban képtelen, mert hajlamos volt a melankóliára, a depresszió egy fajtájára, sőt időnként őrületrohamok jöttek rá, ami sok alkalmat adott a család tagjainak, hogy a császári ügyekbe avatkozzanak.

1595-ben meghalt nagybátyja, II. Ferdinánd osztrák nagyherceg, akinek rangon aluli házasságából csak ay uralkodásra jogot nem nyert fiai voltak. Elő-ausztriai és tiroli területeire Rudolf tarthatott volna jogos igényt, de az uralkodást öccsének Mátyás nagyhercegnek, II. Ferdinánd törvényes leánya férjének (a későbbi magyar királynak és német-római császárnak) engedte át.

Mátyás hatalomvágyó politikus volt. Rudolf hatalma királyságai fölött az ő kezébe került át, miután a császár rá akarta kényszeríteni a római katolicizmust a magyarokra, de azok 1604-ben Bocskay István vezetésével és a Török Birodalom támogatásával felkeltek ellene és két évig szabadságharcot folytattak, meggyengítve hatalmát. 1608-ban Mátyás arra kényszerjtette Rudolfot, hogy átadja neki Magyarországot, Ausztriát és Morvaországot. Legalább a cseh nemesek támogatását megőrzendő Rudolf 1609-ben királyi chartát bocsátott ki („Majestät”, vagy Felséglevél), amely garantálta a vallásszabadságot az előkelők és a városok számára. Mindhiába: 1611-ben Csehországot is át kellett adnia Mátyásnak. Hét évvel később megkezdődött a vallási okokból kitört, de valójában a Habsburgok európai hatalmának kihívást jelentő harmincéves háború.

Rudolf a valaha élt egyik legkülöncebb uralkodó volt, bár valószínűleg másképp ítélné meg az utókor, ha érdeklődése a művészetek és a tudomány irántz nem párosult volna mentális zavarokkal. Egzotikus állatokat tartott, belemerült a művészetekbe és az építészetbe. Körülvette magát nagy művészekkel (mint a manierista Bartholomeus Spranger és Giuseppe Arcimboldo, tudósokkal (mint Tycho Brache és Kepler János) és alkimistákkal (mint Edward Kelley és John Dee).

Rudolf korából, a császárt körbelengő pletykákból és legendákból táplálkozik a Prága városát máig körbelengő misztikus atmoszféra. A prágai vár egyik tursitalátványossága ma is az Alkimisták utcája. Rudolf talákozott a Maharallal, vagy Loew rabbival, a legendabeli Gólem életrekeltőjével is. A mondák szerint Rudolf törpéket gyűjtött maga köré és óriásokból állított fel csapatot a hadseregébe.

Előző uralkodó:
Miksa

Magyarország
uralkodója
1576-1608