Kilikia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kilikia, latinosan Cilicia, hettita nyelven Kizzuwatna, akkádul Que kalózairól hírhedt ókori tartomány volt Kis-Ázsia délkeleti részén.

Tartalomjegyzék

1 Földrajza
2 Lakói
3 Városai
4 Források

[szerkesztés] Földrajza

Határai voltak északon Lükia és Kappadókia, nyugaton a Taurusz és Pamphülia, keleten Szíria, délen a Keleti-tenger és az Isszoszi-öböl.

Az országot földrajzilag a Kilíkiai alföldre (Kilikia pediasz) és a „zordon Kilíkiára” (Kilikia tracheia) osztották. Az előbbi a keleti részt foglalta magában egészen a Lamosz folyóig, a másik a nyugatit. Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a keleti kapu közvetítette a közlekedést Tarszosztól északra. Hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. Legfontosabb folyói: Kalikadnosz, Lamosz (ma Lamost), [[Kidnosz (Karaszu), Piramosz (ma Geihun).

[szerkesztés] Lakói

Lakói, a kilíkek, eredetileg szíriai törzsből származtak, de a görög telepesek elől visszavonultak hegyeik közé, ahol mint szabad és semmi által nem korlátozott hegylakók jóformán az egész ókorban függetlenül éltek. Kilíkiában laktak a piszidek és izaurok törzsei, akik félelmetes kalózok hírében állottak, és akiket csak Pompeius római hadvezér tudott megtörni. Cilicia Kr. e. 102-től kezdve volt római tartomány, Kr. e. 58-ban pedig Ciprust is hozzácsapták (Cilicia et Cyprus).

[szerkesztés] Városai

Korakenion (m. Alaja), a kalózok fő fészke, a pamphüliai határon hatalmas erőddel, amelyben megtörött Nagy Antiokhosz hadereje;
Hamaria, pompás cédrusokkal, amelyek a hajóépítésnél nagyszerűen beváltak,
Szelinusz (ma: Selindi),
Szeleukeia (Salefke),
Lamosz,
Korükosz (ma: Kurku) virágzó kereskedőváros, amelynek közelében a Tüphón mondjáról ismeretes korükiai barlang volt, azonkívül közelében állítólag a legjobb sáfrány termett
Szoloi,
Tarszosz (Kazanli),
Mallosz,
Anazarbosz,
Mopsza-Hesztia

Kilíkia területén született Khrüszipposz sztoikus filozófus, Arisztotelész mellett az ókor egyik legnagyobb logikusa, „a sztoicizmus második megalapítója” is.