Orosz irodalom

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

" Az írástudás mestersége az oroszokhoz a délszlávoktól, különösen a Bulgáriában akkor élt szlávoktól ment át a kereszténység felvétele idejében (988), mégpedig az egyházi könyvek, különösen a Biblia révén. E könyvek bolgárul voltak írva (azokkal a betűkkel, melyeket két szerzetes, Cirill és Methodus már előbb, 855 táján állítottak össze a szláv nyelvhez alkalmazva), de ez nem azt jelenti, hogy azok bolgár nyelven lettek volna írva, csak azt, hogy azoknak a szlávoknak a nyelvén, akik akkor Bulgária területén laktak. Ez a nyelv az ún. egyházi, mely az ortodoxoknál mai napig is dívik a templomi szolgálatban, s melyet az oroszok mai napig is értenek, még a műveletlenek is".

[szerkesztés] 11-15. század

"Ilyen nyelven írt legrégibb nyelvemlék az Osztromir-féle evangélium, melynek 1056-57-ből származó kézirata annak idején a novgorodi köztársaság elnöke számára készült. A XI. század közepe és a XII. század eleje táján élt Nesztor, az orosz történetírás atyamestere, kijevi szerzetes, aki Oroszországnak első krónikáját írta meg, sok becses történeti adattal." (Pallas Nagy Lexikona)
Az egyik legrégibb irodalmi nyelvemlék: Ének Igor hadáról, v. Igor-ének – (Слово о полку Игорове, 1185 körül) - Igornak a polovcok elleni hadjáratáról szóló éneke, amelyről azt sejtik, hogy Igor valamelyik kortársa írta. A népköltészet nyomait tartalmazza sok költőiséggel.

"Ebben az időtájban igázták le az oroszokat a tatárok több mint háromszáz évre, az elnyomás megszűnte után is csak nagy nehezen bírt az ország visszazökkenni a kultúra régi kerékvágásába".

[szerkesztés] 17. század

A 17. században a világi témák térhódítása jellemző az orosz irodalomban. Az írók figyelme az egyén, az emberi jellem felé fordul. Népszerű műfajok a kalandos művek és a szatírikus elbeszélések.

[szerkesztés] 18. század

Oroszországban az irodalomban is új korszak kezdődik Nagy Péter cár uralkodásával. Ez főképp annak köszönhető, mivel a cár reformjainak véghezviteléhez támaszkodott azokra az írókra is, akik szatírikus hangú írásaikkal korholták az elmaradott viszonyokat. Emellett iskolákat, akadémiákat alapított. Sok fiatalnak lehetősége nyílt arra, hogy külföldi egyetemeken képezze magát, s ők hazatérve az irodalomban és tanári katedrákon terjesztették a nyugateurópai szellemet.

A klasszicizmus képviselői:

Antioh Dmitrijevics Kantyemir herceg (1708-1818)
Mihail Vasziljevics Lomonoszov (1711-1765)
Alekszandr Petrovics Szumarokov (1717-1777)

A felvilágosodás kora:

előtérbe kerül a szatíra: Nyikolaj Ivanovics Novikov (1744-1818), Ivan Andrejevics Krilov (1769-1844)
vígátékírók: Gyenyisz Ivanovics Fonvizin (1744-1792)
költészet: Gy. R. Gerzsavin (1743-1816)

A szentimentalizmus: Az 1770-es években terjed el Oroszországban is a szentimentalizmus. Az orosz irodalom nyelvének megújítója: Nyikolaj Mihajlovics Karamzin (1749-1802). Fontos, jelentős alkotó ekkor Alekszandr Nyikolajevics Rogyiscsev (1749-1802).

[szerkesztés] 19. századi orosz irodalom

A 19. században az orosz irodalom virágkora köszöntött be, ekkor emelkedik világirodalmi szintre.

Orosz romantika irodalma

konzervatív irányzatának képviselője: Vaszilij Andrejics Zsukovszkij (1783-1852)
a dekabrista irányzat alkotói:
- Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837): az oroszok nemzeti költője, Anyegin című műve az irodalom klasszikusa.
- további képviselői: K.F. Rilejev (1795-1826), Alekszandr Szergejevics Gribojedov (1795-1829).
Mihail Jurjevics Lermontov (1814-1841): művei már a romantika és realizmus határán mozognak, a Korunk hősében kiemelkedő jelentőségű karaktert teremt. Jelentős költészete is.

Orosz realizmus irodalma

A regény és novella világszintre emelkedik.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852): új kritikai relizmus.
Ivan Alekszandrovics Goncsarov (1812-1891): Oblomov című műve kiemelkedő jelentőségű.
Ivan Szergejevics Turgenyev (1818-1883): az 1850-70-es években lép színre, elbeszéléseiben a felesleges ember ábrázolásával.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881)
Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910)

A dráma megújhodásának képviselői:

Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij (1823-1885) még az orosz népi-nemzeti dráma hagyományait folytatta, ám darabjaival már az egyes társadalmi osztályok életformáját jelenítette meg. Az "orosz dráma atyja" rendkívül termékeny alkotóként több, mint ötven darabot írt. Legismertebb műve A vihar (1859).
Anton Pavlovics Csehov (1860-1904): drámáinak hősei a szebb élet után áhítozó kisemberek.

[szerkesztés] 20. századi orosz irodalom

A századforduló költői:

Anna Andrejevna Ahmatova (1889–1966): költőnő, verseskötetei: Este 1912, Fehér csapat 1917, Útilapu 1921, Anno domini 1922, Fűzfa 1940, Hat könyvből 1940, Válogatott versei 1961, Idő futása 1965.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin (1895-1925) korának egyik legjelentősebb orosz költője, az avantgarde és a népköltészet jegyeit egységesítette.

A szimbolisták:

Andrej Belij (1880-1934): költő, író.
Alekszandr Alekszandrovics Blok (1880-1921): az orosz szimbolizmus legjelentősebb képviselője, megújítja az orosz költészetet, hatása jelentős.
Valerij Jakovlevics Brjuszov (1873-1924): költő, író, esztéta, az Októberi Forradalom előtt a modern irodalmi törekvések egyik legfőbb szószólója, a költészeti kritikai élet kiemelkedő vezéralakja.

A futuristák csoportja: Az orosz kubo-futurista csoport tagjai, az orosz avantgárd nagy alakjai 1913-ban adták ki a Pofonütjük a közízlést című gyűjteményüket, melynek előszava a kubo-futuristák manifesztuma, a mozgalom céljainak megfogalmazása. Burljuk tört utat a csoport többi tagjának, ő tette őket „költővé”, szellemi mesterüket a tanítványok mind hamar felülmúlták.

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893–1930)

Az akmeisták csoportja:

Oszip Emiljevics Mandelstam (1891-1938): alapítója a Ceh poetov akmeista csoportnak, a szimbolizmus és a futurizmus ellen harcolt.

Írók:

Makszim Gorkij (Alekszej Makszimovics Peskov) (1868–1936): drámáival vált híressé, a szocialista realista irodalom jelentős alakja.
Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin (1884–1937)
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj (1883-1945): a sci-fi előfutára regénye az Aelita. Ismert művei: Aranykulcsocska (meseregény), Első Péter (regény), Golgota.
Iszak Emmanuilovics Babel (1894-1941): a rövid elbeszélések, novellák mestere. Két feltűnést keltő kötete a Lovashadsereg (1926) és az Odesszai történetek (1931)
Mihail Afanaszjevics Bulgakov (1891 -1940): regény és drámaíró, Nobel-díjas. Leghíresebb műve a Mester és Margarita.
Borisz Leonyidovics Paszternak (1890–1960): költőként indult, majd Dr. Zsivago történetével világirodalmi rangra emelkedett. Nobel-díjas (bár nem fogadhatta el).
Mihail Alekszandrovics Solohov (1905–1984)
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (*1918)