Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (Александр Исаевич Солженицын), (Kiszlovodszk, 1918. december 11.) Nobel-díjas orosz író.

A Rosztovi Egyetemen tanult matematikát fizikát, majd irodalmat. A II. világháborúban katonaként vett részt, majd 1945-ben letartóztatták, egy magánjellegű levele miatt, amiben bírálta Sztálint. Ezután 11 évet töltött börtönökben és munkatáborokban. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti művei Oroszországban hamar népszerűek lettek. Szolzsenyicin aztán saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit, mint az Ivan Gyeniszovics egy napja. Ezeket a szovjet kommunista kritika élesen bírálta, túlzott pesszimizmusra és a kommunizmust ért bírálataira hivatkozva. Az 1960-as évek közepétől főképp külföldön jelentek meg írásai, melyek alapján szovjetellenesség vádjával 1969-ben kizárták a Szovjet Írószövetségből. Az 1973-ban írt A Gulag szigetcsoport című regénye miatt a Legfelsőbb Tanács megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból. A Gulag szigetcsoport című művét pamfletnek nyilvánították a szocializmus és kommunizmus ellen. Az Írószövetség által kiadott nyilatkozat értelmében minden, a szovjet blokkhoz tartozó országban a díjátadást szovjet-ellenes politikai megnyilvánulásnak kellett minősíteni, az írót kapitalista, imperialista pártinak, valamint fasisztának, sovinisztának és népellenesnek mondták ki. 1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban. 1990-ben kapta vissza állampolgárságát, 1994-ben tért vissza Oroszországba.