Nemesgáz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nemesgázok a periódusos rendszer VIII-as főcsoportjában, (IUPAC szerinti 18-as csoportjában) található elemek. A hélium (He), neon (Ne), argon (Ar), kripton (Kr), xenon (Xe), radon (Rn) és valószínűleg az a ununoctium (Uuo) tartozik ebbe a csoportba. Sokáig azt hitték róluk, hogy nem képesek kémiai reakciókra. Innen ered a nemesfémekkel párhuzamos nemesgáz elnevezésük. Csak az 1890-es években sikerült kimutatni őket a levegőben. A radont pedig csak a rádium radioaktív bomlásának megfigyelésekor fedezték fel a XX.század elején.

[szerkesztés] Fizikai és kémiai tulajdonságaik

• Színtelen, szagtalan, nem mérgező gázok
• Vízben csak igen kis mértékben oldódnak
• Egyatomos molekulákat alkotnak, kémiai reakciókban nem vesznek részt (inert gázok). Ez alól kivételt képez a kripton és a xenon, melyeknek laboratóriumi körülmények között előállítható néhány vegyülete.
• Kis reakcióképességükre elektronhéj szerkezetükben rejlik a válasz. A nemesgázok telített, zárt elektronhéjakkal rendelkeznek, ezért elektron leadásra és felvételre sem mutatnak hajlamot. Magas az ionizációs energiájuk.
• Stabil egyatomos molekuláik között csak nagyon gyenge másodlagos kölcsönhatások jönnek létre, ezért normál körülmények között (szobahőmérséklet, légköri nyomás) gáz halmazállapotúak, olvadás és forráspontjuk nagyon alacsony. Az atomok méretének növekedésével azonnal nő a polarizálhatóságuk is, így a csoporton belül „lefelé” haladva, nő az olvadás és forráspont.

[szerkesztés] Az Ununoctium

118-as rendszámú, azaz 118 protont tartalmazó elemet eddig még nem sikerült felfedezni, vagy laboratóriumban előállítani. Valószínűleg radioaktív izotópjai nagyon kicsi felezési idővel rendelkeznek (néhány milliszekundum).